8. Antológia a Judaizmus témáiból

Tárjág micvot – A 613 parancsolat

A barcelonai rabbi Áháron Hálévinek (XIII. sz.
közepe) tulajdonított Széfer Háchinuch-ból

 

451. micva

A schitá, a rituális vágás előírása

 

„Akkor levághatsz marhádból és apró jószágodból… úgy, amint parancsoltam neked” (5Mózes 12:21.).

Ha valaki egy háziállat, egy vadon élő állat vagy szárnyas húsát szeretné elfogyasztani, annak az állatot előbb rituálisan le kell vágnia; nincs más megengedett módja a fogyasztásnak, mint a rituális vágás.

A Szifré szerint[1] ahogy az áldozati állatokat rituálisan kell levágni (schi­tá)[2], ugyanúgy a nem-áldozati állatokat is, „amint parancsoltam neked”. Ebből tudhatjuk, hogy tanítónk, Mózes a garatra és a légcsőre vonatkozó parancsolatokat kapott, miszerint a szárnyasok esetében az egyiknek a nagyobb részét, míg más állatok esetében mindkettőnek nagyobbik részét el kell vágni a rituális vágás során. Más szóval, ez nem bontható ki a vers jelentéséből; ez a parancsolat inkább a Szóbeli Tan része, azaz Mózes a schitá (rituális vágás) egészére, a kérdés további részleteivel együtt kapta meg az általunk is ismert parancsolatokat, miszerint a vágást késsel kell elvégezni, megjelölve a garat és a légcső elvágásának lehetséges helyét…

 

A halak vágása

Hogyan következtettek Bölcseink arra a szabályra, hogy a halak esetében nincs [szükség] sechitára?[3] – abból, hogy írva van[4]: „Avagy mind a tenger halait gyűjtsék-e össze számukra, hogy elég legyen nekik?”: [ezek] pusztán azáltal, hogy összegyűjtötték, akár élők, akár élettelenek voltak, [megengedettekké váltak]. Ugyanígy semmilyen sáskafélénél sincs [szükség] sechitára, mivel a halakhoz hasonlóan, ezek esetében is összegyűjtésről beszélnek – miképpen írva van[5]: „amint összeszedik a sáskát”. Az Írás ezeket a halak után említi, a Smini hetiszakasz végefelé, miképpen írva van[6]: „Ez a tan a baromról, a madárról és minden élőlényről, mely mozog a vízben – ezek a halak –, és minden lényről, mely csúszik-mászik a földön” – ezek a sáskák. Utóbbiak teste is pikkelyes, miként a halaké.

 

A vér tilalma és az állatkínzás

A Cáv hetiszakasz vége fele, a vérre vonatkozó tilalom (148. micva), illetve az Ácháré mot hetiszakasz elején (187. micva), a rituálisan levágott állat vérének elfedésére vonatkozó tevőleges parancsolat kapcsán leírtam mindazt, amit a távoltartásról tudok, ama tényről hogy a Tóra minden [húsos] állat vérét messze távolította tőlünk. Ugyanígy rámutatok arra, hogy a nyilvánvaló jelentésből következően a schitá előírásai ugyanezen megfontoláson alapulnak. Köztudott, hogy a testből a vér jóval erősebben ömlik ki a torkon át, mint a test bármely más részén. Épp ezért kaptuk parancsolatba a schitá elvégzését a hús elfogyasztása előtt, mivel ott minden vér eltávozik, és a hússal együtt nem fogyasztjuk el az élet-szellemet is.

Megállapíthatjuk azt is, hogy a schitá elvégzése a nyaktájon, ellenőrzött késsel, azt a célt szolgálja, hogy ne okozzunk felesleges szenvedést élő jószágnak[7]. A Tóra megengedte hogy az ember, mivel felettük áll, eledelként és szükségleteinek fedezésére használja az állatokat, azonban indokolatlan fájdalmat nem okozhat. A régmúltban Bölcseink a Bává Möciá[8] és a Sábát[9] traktátusban hosszan tárgyalták az élő állatnak okozott fájdalom tilalmát, és hogy ez a tilalom vajon a Tórából eredeztethető-e, és arra a megállapításra jutottak, hogy a tilalom a Tóra törvényeiből fakad.

 

A sakter

Ezen előírás törvényei között szerepel, amit áldott emlékű Bölcseink tanítottak[10]: ötféle dolog ronthatja el a sechitát, amennyiben ezek közül bármelyik bekövetkezik a rituális vágás során. Ezek a következők: szünetelés, leszorítás, alámetszés, elkanyarodás, beszakítás…

A „leszorítás” akkor következik be, ha valaki a kést lefele irányítja a rituális vágás során, mintha retket vágna, más szóval nem [gyors] oda-vissza mozdulattal végzi a vágást…

Ha valaki nem szakértője a sechitát érvénytelenítő négy dolognak, nem végezhet rituális vágást; ha mégis megtenné, tilos az ő sechitájából enni.[11] Még ha megkérdeznék is tőle, hogy vajon ügyelt-e ezekre a dolgokra, és ő azt felelné: „Hogyne, hogyne”, szavai mit sem érnek. Mivel eredetileg sem ismerte [a szabályokat], talán akaratlanul is elvétette, sőt talán egyáltalán nem emlékszik rájuk…

Annak, aki rituális vágást szeretne végezni, ismernie kell a kés ellenőrzésének módját. Bölcseink kötelezővé tették a kés három oldalának körömmel és hússal történő megvizsgálását[12]; s ha a legkisebb hibát észleljük is, tiltottá válik minden, amit ilyen késsel vágtak. A sechitát csak olyan eszközzel szabad elvégezni, amelyik jól vág és nincsenek hibái[13]…

Ez a törvény mindig és mindenhol, férfira és nőre egyaránt érvényes, hiszen a nők számára is előírás, hogy csak a megfelelő schitá után fogyaszthatnak háziállatot, vadon élő állatot vagy szárnyast. Ők is elvégezhetik a rituális vágást, és az ő sechitájuk is elfogadható, ha járatosak a schitá törvényeiben[14]. Bölcseink szerint a gyermek által végzett rituális vágás is elfogadható, amennyiben a vágást egy olyan felnőtt férfi felügyeli, aki járatos a schitá törvényeiben[15]. Bölcseink egyúttal arra is figyelmeztettek[16], hogy eleinte ne engedjük a gyermekeket rituális vágást végezni, mivel csekély felfogóképességük miatt elronthatják azt, s ezért veszteséget okoznak.

Ha valaki megszegi e törvényt és nem ügyel arra, hogy ne egyen olyan háziállat, vadonélő állat vagy szárnyas húsából, amelyet a fent említett öt ok valamelyike fogyasztásra alkalmatlanná tett; vagy ha nem ellenőrzött késsel végezték a rituális vágást – ez esetben megszegte ezt a tevőleges előírást és semmibe vette azt a rendelkezést, miszerint[17] „Ne egyetek semmi dögöt” és, hacsak egy olívabogyónyit fogyaszt is belőle, meg kell korbácsolni, miképpen ezt az Örökkévaló segedelmével, kifejtjük e hetiszakaszban (472. micva)…

[1] 5Mózes 75.

[2] Miképpen ezekről írva van: „és vágja le a fiatal marhát” (3Mózes 1:5.), „És vágja le azt az oltárnak északra való oldalán” (uo. 11.).

[3] Ld. Chulin 27b.

[4] 4Mózes 11:22.

[5] Jesájá 33:4.

[6] 3Mózes 11:46.

[7] Maimonidész, A tévelygők útmutatója 3:48..

[8] 32b.

[9] 128b.

[10] Chulin 9b.

[11] Uo. 9a.

[12] A megfent élt és annak két oldalát körömmel és ujjbeggyel kell megvizsgálni, hogy hibátlan-e (nincs-e kicsorbulva). Chulin 17b.

[13] Chulin 15b, 17a.

[14] Lásd Toszáfot, Chulin 2a.

[15] Uo.

[16] Chulin 12b.

[17] 5Mózes 14:21.