- fejezet
Az ülésezés és a kinevezés
Az ülések időpontja
- §. Meddig tart a bírósági ülés? A kis szánhedrinek és a háromtagú bíróságok a reggeli istentisztelet[1] után a nap hatodik órájáig[2] ülésezzenek. A Nagytanács ezzel szemben a reggeli áldozat levágásától[3] a délutáni áldozat [bemutatásáig[4] ülésezett]. Sábeszkor és az ünnepnapokon [a Nagytanács] rendszerint a Tanházban tartotta üléseit.[5]
- §. A 71 bírából álló teljes főbíróság nem kell, hogy szüntelenül [hivataluk] helyén tartózkodjanak a Templomban.[6] Ha szükséges volt, hogy [teljes számban] összegyűljenek, összegyűltek.[7] Egyébkor, ha valami elintéznivalója volt kinek-kinek, az dolga után látott, azután visszatért.
[A fentiek akkor érvényesek,] ha legalább 23 bíró jelen van az ülések alkalmával. Ha valakinek [közülük] el kell mennie, meg kell számlálnia, hányan vannak a társai, akik ott maradnak. Ha [legalább] 23-an maradnak,[8] elmehet. Ha nem, meg kell várnia, amíg jön egy másik [bíró].
Ítélkezés nappal és éjjel
- §. [A bíróság] ne kezdjen ügyek tárgyalásába éjjel. A szóbeli Tan szerint [ez az elv abból a versből származik, melyben írva van]:[9] „minden per és minden sérelem”, [ezek szerint egyenlőség tétetik] per és sérelem[10] megítélése [között]. Ahogyan a sérelmek csakis nappal ítélhetők meg, úgy a peres ügyeket is csak nappal szabad megítélni.
- §. Éjszaka nem hallgatjuk meg tanúk bizonyságát, és nem vizsgáljuk hivatalos iratok érvényességét sem. A kereskedés törvényeivel kapcsolatos ügyekben,[11] ha [a bírák] napközben tárgyalták, megengedhető, hogy az ítéletet éjjel hozzák meg.[12]
- §. Az örökség [kiosztása] igencsak hasonlít egy ítélethozatalhoz, ezért mondja erről az Írás:[13] „[és ezek] legyenek [nektek] jogi törvényül”. Ezért hát örökséget sem szabad éjjel elosztani.
- §. Ha ketten mennek látogatóba ahhoz, aki [halálos] beteg, és ő nyilatkozik a jelenlétükben [vagyona elosztásáról], feljegyezhetik a szavait,[14] de ne hozzanak ítéletet [a vagyon felosztásáról].[15] Ha hárman voltak, és úgy látják jónak, feljegyezhetik a szavait, és meg is ítélhetik [a vagyon elosztását].
Mikor érvényes a fenti [rendelkezés]? Napközben. Éjszaka feljegyezhetik a [haldokló] szavait, de ne ítéljenek [a vagyon elosztásáról].[16]
Az alkalmatlanság bűne
- §. Ha valamelyik érvényes bíróság összeül a zsidó nép körében [ítélethozatalra], az isteni jelenlét ott van közöttük.[17] Ezért hát a bírák istenfélelemmel és tisztelettel üljenek [ott], [tálittal] elfedezve, és [viselkedjenek] illően. Nem szabad szemérmetlenül viselkedniük, rossz tréfát űzniük, üres fecsegéssel tölteniük az időt a bíróságon. Ha szólnak, szóljanak Tórával és bölcsességgel teljes szavakat.
- §. Ha a [nagy] Szánhedrin, a király vagy az exilarcha[18] nem megfelelő vagy a Tóra bölcsességében járatlan bírát nevez ki, aki alkalmatlan arra, hogy ítéletet hozzon – még ha egyébként minden tekintetben szeretetreméltó volna is, telve jó tulajdonságokkal –, aki az ilyet kinevezi, megsért egy tiltó parancsolatot, ahogyan írva van:[19] „Ne ismerjetek személyt az ítéletben!” A szóbeli Tan alapján úgy értesültünk, hogy [ez a rendelkezés] azokhoz [is] szól, akik a bírákat kijelölik.
A Bölcseink azt mondják:[20] „Talán így beszél majd valaki: »ez és ez jeles ember, bíróvá teszem őt«, »ez és ez erős ember, bíróvá teszem őt«, »ez és ez a rokonom, bíróvá teszem őt«, »ez és ez ismeri az összes nyelvet, bíróvá teszem őt«.” [Ebből származik, hogy] a vétkeseket felmentik, s azokat, akiket föl kellene menteni, elítélik, még csak nem is azért, mert a [bíró] gonosz, hanem csak mert nem ismeri [a Tóra törvényeit]. Ezért mondja a Tóra: „Ne ismerjetek személyt az ítéletben!”
Bölcseink hasonlóképpen mondják: „Aki a zsidó népnek nem megfelelő bírát nevez ki, az olyan, mint aki oszlopot[21] állít, ahogy írva van:[22] »És ne állíts fel magadnak oszlopot, amit gyűlöl az Örökkévaló, a te Istened.« Ha egy Tóra-tudós helyére [nevezte ki], az olyan, mintha áserát[23] plántált volna, ahogyan írva van:[24] »Ne ültess magadnak szent ligetet, semmiféle fát az Örökkévaló, a te Istened oltára mellé.«“
Bölcseink szerint a „ne készítsetek mellettem ezüstisteneket, és aranyisteneket ne készítsetek”[25] jelentése: „ne tegyetek bírává senkit ezüstért és aranyért”. Ez az olyan bíróra utal, aki gazdagságáért nyerte kinevezését. [26]
- §. Ha egy bíró pénzt fizet azért, hogy kinevezzék, tilos a jelenlétében megállni.[27] Bölcseink azt parancsolták,[28] hogy az ilyet kicsire becsüljük, ügyet se vessünk rá. És azt is mondják Bölcseink: „Úgy kell tekinteni a tálitot, amivel befedi magát,[29] mint szamáron a nyeregtakarót!”
- §. Ilyen volt a korábbi nemzetségek bölcseinek lelke… Visszariadtak attól, ha [bíróságra] akarták kinevezni őket, és ellenálltak minden nyomásnak, és nem ültek le ítélethozatalra, csak ha meggyőződtek róla, hogy nincs más, [a feladatra] megfelelőbb személy, és hogy [az igazságszolgáltatás] sérelmet szenvedne, ha ők nem hajlandóak közreműködni a bíráskodásban. De még akkor sem ültek le az ítélethozatalra, míg a nép és a vének nem kényszerítették őket, könyörgésekkel [zaklatva], hogy úgy tegyenek.
[1] A reggeli istentisztelet napkeltekor kezdődik.
[2] Tehát délig.
[3] Tehát ugyancsak napkeltétől.
[4] A délutáni áldozat bemutatásának rendszeres ideje a nap kilencedik és tizedik órája között (délután három és négy óra), pontban fél órakor.
[5] Szombaton és ünnepnapokon nem szabad kereskedelmi ügyekben ítélkezni, ezért ülésezett azokon a napokon másutt a Szánhedrin, mint egyébkor szokott volt, hogy a különbség nyilvánvalóvá legyen. Szombaton és ünnepnapokon rendszerint a papsággal és más egyéb szent dolgokkal kapcsolatos ügyekről tárgyaltak. Tanná debé Elijáhu
[6] A Táná döbé Élijáhu rábá azt mondja, hogy a Szánhedrin tagjai „vegyék nyakukba az egész Izraelt, járják be minden falvát, és tanítsák a zsidókat, hogy az egyedül Szent neve áldassék az egész világon, mindenütt”. Tehát messze nem csak a főbírósági ténykedés volt az egyetlen feladatuk.
[7] Azokkal az esetekkel, melyek megkívánják, hogy a Szánhedrin teljes számban összegyülekezzék, az 5. fejezet 1-es háláchája foglalkozik.
[8] Tehát annyian, amennyi kitesz egy kisebb szánhedrint, hogy azokkal az ügyekkel foglalkozhassanak, melyek nem kívánják meg a Nagytanács plenáris ülését.
[9] 5Mózes 21:5.
[10] A ’sérelem’ itt például a cáráát, a bőrbetegség egy fajtája, a fertőzöttség (és más efféle külső jelek ) megállapításához pedig nyilvánvalóan nappali világosság szükséges.
[11] Ezzel szemben főbenjáró ügyekben csak napközben lehet ítéletet hozni (lásd 11. fejezet, 1-es halácha).
[12] A a Talmud a következőképpen világítja meg (Szánhedrin 34b.). A 2Mózes 18:22 azt mondja: „És ők hozzanak ítéletet a népnek minden időben” – azaz ebből úgy tűnhetnék, hogy éjjel és nappal akár, válogatás nélkül. Ezzel szemben az 5Mózes 21:16 azt mondja: „Amely napon örökül adja azt fiainak…”, ebből pedig úgy tűnik, hogy az olyan ügyek, melyekhez bíróság szükségeltetik, csak nappal intézhetők. A megoldás az, hogy elkezdeni a tárgyalást csak nappal szabad, de befejezni éjszaka is, kivéve a főbenjáró ügyeket.
[13] 4Mózes 35:29.
[14] Hogy később tanúságul szolgálhasson a bíróság előtt.
[15] Mert két bíró ne döntsön el semmilyen ügyet (lásd 2. fejezet, 10. halácha).
[16] Mert éjjel nem szabad örökséget elosztani, lásd az előző háláchát.
[17] A Szánhedrin 7a. a Zsoltárok könyvét idézi (82:1.): „Isten ott áll isteni gyülekezetben, bírák közepette ítél.” Lásd egyébként Bráchot 6a és 23. fejezet, 9-es hálácha.
[18] A ros gálut (’a száműzetés feje’) a hazatérés után is Babilonban maradt zsidóság feje, vezetője, fejedelme.
[19] 5Mózes 1:17.
[20] Szifré az 5Mózes 1:17-hez.
[21] Ti. bálványoszlopot. Azért ilyen súlyos a vétek, mert az ilyen bírát gyűlöli az Örökkévaló, hiszen személyválogatással lett bírává (Tárgum Jonátán).
[22] 5Mózes 16:22.
[23] Istenként imádott szent fa, liget.
[24] Uo. 21.
[25] 2Mózes 20:23.
[26] Egyébként nagyon is kívánatos, hogy a bíró vagyonos ember legyen, mert így nem kívánja majd meg a más pénzét. De ez nem lehet az egyetlen vagy legfőbb erénye.
[27] Nem szabad a bíróságon megjelenni előtte, sem pedig állva üdvözölni őt.
[28] Talmud Jerusálmi, Bikurim 3:3.
[29] Mely a bírák rendes szokása, lásd 7-es hálácha.
