És szólt Mózes Áronhoz és Eleázárhoz meg Itámárhoz, az ő megmaradt fiaihoz: Vegyétek az ételáldozatot; mely megmaradt az Örökkévaló tűzáldozataiból és egyétek meg azt kovásztalanul, az oltár mellett, mert szentek szentje az… A vétekáldozatra való bakot pedig számon kérte Mózes, és íme, elégették; azért haragudott Eleázárra és Itámárra, Áron megmaradt fiaira… (3Mózes 10:12,16)
Hogy mi történt Áron főpap két másik fiával, arról itt és itt írtunk. A hetiszakasz érdekes szereplőit bemutató sorozatunkban most a papi nemzetséget továbbvivő egyik fiúról, Áron legkisebb fiáról, Itámárról szólunk.
Korábban a Tóra a Pekudé szakaszban említi Itámárt, és ebből kiderül, hogy az ő feladata volt a sátorszentélyben a feladatok kiosztása, valamint a könyvvizsgálás is:
Ezek felszámolásai a hajléknak, a bizonyság hajlékának, amelyeket megszámláltak Mózes parancsa szerint: a leviták szolgálata, Itámár, Áron, a pap fia által. (2Mózes 38:21)
Magyarázóink szerint Mózes előkészítette a különféle számításokat, Itámár ellenőrizte és csak ezt követően tárták az elszámolást a nyilvánosság elé. Innen vezetik le bölcseink azt a szabályt, hogy gazdasági ügyeket legalább két embernek kell felülvizsgálnia. Itámár vezényelte a pusztai szentély részeinek szállítását is.
A pusztai vándorlás negyven éve alatt mindössze három főpap szolgált: Áron, Elázár és Itámár.
A Talmud (Eruvin 54b) beszámol arról, hogy hogyan adta át Mózes a Tórát a zsidó népnek. Először Áron ment be hozzá, megtanított neki egy részt és leült Mózes baljára. Aztán Áron fiai következtek, Mózes megtanította nekik az ő részüket, Elázár leült Mózes jobbjára, Itámár Áron baljára. Aztán a vének következtek, Mózes megtanította nekik a részüket és leültek két oldalra, végül az egész nép következett és Mózes nekik is megtanította a fejezetet. Vagyis a nép egyszer, a vének kétszer, Áron fiai háromszor, Áron pedig négyszer hallotta a tanítást Mózes szájából.
A főpapi pozíciót egyébként többnyire Elázár leszármazottai töltötték be, kivéve azt a hetvenéves időszakot, amikor Pinchászt követően három nemzedéken át Itámár utódai voltak a főpapok. Közülük a leghíresebb Eli, a főpap volt, akit Smuél (Sámuel) próféta történetéből ismerünk. Az ő fiai azonban érdemtelenné váltak az öröklésre, így a hivatal visszaszállt Elázár családjára. A főpapi tisztségen kívül a kohénoknak számos egyéb feladatuk volt a Szentélyben. Ezeket „őrjáratokban” vagy műszakokban végezték. A Krónikák könyvének tanúsága szerint 24 csoportra voltak osztva és ezek szerint kapták feladataikat:
És számosabbaknak találtattak Eleázár fiai a férfiak fejei szerint Itámár fiainál, és elosztották őket; Eleázár fiaiból fejek az atyai házak szerint tizenhatan, Itámár fiaiból atyai házaik szerint nyolcan. (1Krónikák 24:4)
Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy – ismeretlen okoknál fogva – Elázárnak kétszer annyi utódja volt, mint Itámárnak. Ma minden egyes kohén vagy Elázár, vagy Itámár leszármazottja, hiszen a két idősebb fivér, Nádáv és Ávihu gyermektelenül hunyt el.
