Veáhávtá leréáchá kámochá – szeresd felebarátodat, mint saját magadat (3Mózes 19:18)
Az Ácháréj mot és a Kedosim című szakaszt gyakran egyszerre olvassák fel a zsinagógában. A Kedosim szakasz e mondatát a Tóra aranyszabályának is nevezik. Ez az a mondat, melyről rabbi Akiva, az egyik legnagyobb talmudi bölcs, azt mondta, hogy ez a Tóra legalapvetőbb parancsolata. Ez a micva folyamatos önreflexiót, odafigyelést kíván: az embernek szünet nélkül reflektálnia kell másokra és mások érzéseire ahhoz, hogy megfelelően tudja teljesíteni a parancsolatot.
A hetiszakaszok érdekes személyei című sorozatban azt vizsgáljuk meg, hogy ki az a „felebarát”.
A 613 parancsolat mindegyike Istentől kapott ajándékunk és nem tehetünk különbséget köztük. Mégis láthatjuk időről időre, hogy egy-egy különösen kiemelkedő szellemi vezető nagyobb hangsúlyt fektet bizonyos micvákra. A Talmud meséli (Sábát 31a), hogy egyszer egy nem-zsidó férfi elment Sámájhoz, aki korának egyik legnagyobb bölcse volt. Arra kérte a mestert, hogy tanítsa meg az egész zsidóságra annyi idő alatt, ameddig ő fél lábon áll. Sámájnak nem volt hozzá türelme, és elzavarta. A férfi erre a bölcs Hilélhez ment, és neki is elmondta kérését. „Amit magadnak nem kívánsz, ne tedd másoknak sem. Ez az egész Tóra, a többi csak magyarázat, menj, és tanuld meg”.
Kiről van szó ebben a tórai mondatban? Fordítják felebarátnak, társnak, embertársnak, a lényeg, hogy valaki, akihez az embert nem feltétlenül fűzi érzelmi szál. Valaki más. A zsidóság több mint nép és több mint vallás: egy számtalan testbe kisugárzó, egységes lélek, mely a testeket egy egésszé forrasztja össze. Az egészséges testben a testrészek és szervek harmóniában és egymást kiegészítve működnek. Amikor a zsidó nép egységes és egészséges, akkor tagjai felelősséget vállalnak egymásért és segítik egymást, vagyis ugyanúgy szeretnek másokat, mint saját magukat. Ez az áhávát Jiszráel, a zsidók egymás közti szeretetének micvája, melyet kiegészít bölcseink mondása, mely szerint kol Jiszráel árevim ze báze – minden zsidó felelős a többi zsidóért.
Hilél megtalálta azt a pontot, mely az egész zsidóság alapja, mely nélkül nem értelmezhetőek a parancsolatok, feladatok, micvák. A zsidóság egésze azon nyugszik ugyanis, hogy képesek vagyunk a másik személyre pontosan ugyanolyan valóságként tekinteni, mint ahogyan saját magunkat nézzük. Csak akkor érthetjük meg az Istentől eredő parancsolatokat, ha képesek vagyunk meglátni a másik emberben a saját magunkkal egyenrangú, érzőm valódi embert, aki ugyanúgy érzékel örömöt és megbántottságot, szerelmet és fájdalmat, mint mi magunk. Ez pedig egész életre szóló, néha nem is olyan könnyű kötelezettség.
Hogyan lehetséges ugyanazt a figyelmet, szeretetet, megbecsülést mutatni mások, mint saját maguk iránt? A Rámbán (rabbi Mose ben Náchmán) úgy teszi fel a kérdést, hogy hogyan szerethetnénk más embereket éppen úgy, mint saját magunkat, amikor az ember saját életének kell előrébb valónak lennie. Ha viszont a saját életünk előrébb való másokénál, akkor hogyan szerethetünk másokat éppen úgy, mint saját magunkat? A Rámbán úgy magyarázza, hogy ugyanazt az vágyat, mely bennünk munkál, hogy éljünk és legyünk jól, kell érezni más emberek iránt is. Ezt mutatja a héber szöveg is, a társad iránt – lereáchá, nem pedig a társadat – et reáchá, olvashatjuk. Akarjunk jót másoknak, dicsérjünk másokat, tiszteljük meg a másik embert és az ő tulajdonát éppen úgy, ahogyan azt másoktól saját magunkkal szemben elvárjuk. Ez a Tóra legfontosabb mondata Hilél és rabbi Akiva szerint is. Túl kell lépnünk önmagunkon és képesnek kell lennünk arra, hogy meglássuk a másikban is az érző lényt, akinek ugyanúgy megvannak a maga szükségletei, igényei, céljai, félelmei és preferenciái, akárcsak nekünk magunknak.
A másik ember, a felebarát vagy társ pontosan ugyanúgy Isten képmására teremtetett, mint mi magunk. Ha az ember képes ezt a feladatot teljesíteni, akkor felfogja, hogy a Tóra többi része valóban csupán magyarázat, melyet bölcseink ehhez a központi mondathoz fűztek, kommentár, mely részletezi, hogy hogyan kivitelezhető ez a micva.
Nincs már más feladat tehát, mint az, hogy „menj és tanuld meg”.
Fotó: Sefira Lightstone
