Emlékezzél meg arról, amit tett neked Amalék az úton, mikor kivonultatok Egyiptomból. Hogy rád támadt az úton és megverte az utócsapatodat, mind az elgyöngültetek mögötted; te pedig bágyadt és fáradt voltál, és ő nem félt az Istentől. Azért lesz, midőn nyugalmat szerez neked az Örökkévaló, a te Istened mind az ellenségeidtől körös-körül, az országban, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked birtokul, hogy elfogadjad, akkor töröld el Amalék emlékét az ég alól, el ne felejtsd! (5Mózes 25:17-19)
A Ki técé hetiszakasz záró sorai a „zécher et ámálek” – emlékezz meg ámálékról micváját tartalmazzák.
Az ámálék nép ősi bibliai nép volt, az Egyiptomból való kivonulás után ők voltak az elsők, akik megtámadták a zsidókat, így váltak a zsidók ellenségeinek archetípusává. A népek mindaddig azt hitték, hogy a zsidók megtámadhatatlanok, ám ekkor kiderült, hogy ellenük is hadba lehet vonulni. Ámálék mint nép régen eltűnt a történelem süllyesztőjében, de egy-egy leszármazottjuk tovább él elszórva a világ népei között.
Ezek Ézsau fiainak nevei: Elifáz… Timná pedig volt Elifáz, Ézsau fiának ágyasa és szülte Elifáznak Ámálékot. (1Mózes 36:12)
Bölcseink szerint Ámálék Észáv, vagyis Ézsau házában nevelkedett, és ott szívta magába nagyapja gyűlöletét Jáákov és minden leszármazottja ellen. Ámálék utódai, akik Izrael Földjének déli részén, a Negev-sivatag területén éltek, tovább vitték e gyűlöletet.
Az egyiptomi kivonulás és a tenger kettéválása után a zsidók Refidimben táboroztak. A nép szomjazott a kietlen Szináj-sivatagban, és Isten csodás kúttal látta el őket. Ekkor támadta meg őket ámálék mindenféle indok nélkül. A zsidók távol voltak a területüktől és nem is tartottak az irányukba, mély gyűlöletük azonban támadásra késztette őket. A zsidók végül győzedelmeskedtek a csatában, és a győzelem után futni hagyták mindazokat, akik ámálék népéből életben maradtak. Az Örökkévaló megesküdött, hogy eltörli ámálék emlékét (ld. 1Mózes 17:8-16). Negyven évvel később, szinte az Izraelbe való bevonulás előestéjén Mózes – ahogy a fenti idézetből látjuk – emlékezteti a zsidó népet az ámálék elleni harc kötelezettségére.
Miután a pusztai vándorlás negyvenedik évében Áron a főpap meghalt, a dicsőség felhői, melyek addig védték a zsidókat, eltűntek. Ezt használta fel a kánaáni Arad királya, hogy háborút indítson a zsidók ellen. Bölcseink szerint Arad királya és hadserege valójában ámálék népéhez tartozott, és álruhában akarta legyőzni a zsidókat. Úgy vélték, hogy ha a zsidók a kánaáni néptől való megmenekülésért imádkoznak, akkor Isten nem tudja majd megsegíteni őket, hiszen valójában ámálék népe támadta meg őket. Tervük azonban nem sikerült, és a zsidók győzelmet arattak fölöttük.
A Tóra két micvát sorol fel ámálékkal kapcsolatban: töröld el az emlékét és ne felejtsd el, hogy mit tettek. Az első parancsolat értelmében semmi olyan dolog nem maradhat a világon, ami ámálékra emlékeztet. Amikor Saul királynak azt mondta Smuél (Sámuel) próféta, hogy valóban öljön meg minden ámálékit, akkor Izrael első királya győztes csatáját követően megkímélte nyájaik legjavát és királyukat, Ágágot:
De szánakozott Saul meg a nép Ágágon meg az apró jószág és a marha legjaván, a másodelletteken és a kövér juhokon és mindazon, ami jó, és nem akarták elpusztítani; de minden hitvány és silány dolgot elpusztítottak… (1Smuel 18:9)
Saul ezért elveszítette a királysághoz való jogát, és a próféta maga vette a kezébe a dolgokat:
Ekkor mondta Sámuel: Hozzátok ide hozzám Ágágot, Amálék királyát. És ment Ágág hozzá vidáman; és mondta Ágág: Valóban, távozott a halál keserűsége! És mondta Sámuel: Amint megfosztott gyermekektől asszonyokat a te kardod, úgy legyen az asszonyok közül gyermekektől megfosztva az anyád. Erre szétvágta Sámuel Ágágot az Örökkévaló színe előtt Gilgálban. (1Smuel 15:32-33)
Mielőtt azonban ez megtörtént volna, Ágág nemzett egy gyermeket, aki életben tartotta Ámálék vérvonalát. Ötszáz évvel később az ő késői leszármazottja, az ágági Hámán lett a purimi történet hírhedt főgonosza.
A purim előtti szombaton, az emlékezés szombatján évről évre felolvassuk a „párását záchort”, az emlékezés szakaszát, és ezzel teljesítjük az ámálékra való emlékezés micváját. Erről itt és itt olvashat részletesen. A másik micvát, ámálék eltörlését ma nem tudjuk teljesíteni, mert több mint ezer éve elveszett annak a hagyománya, hogy ki tartozik e néphez.
