Te pedig hagyd közeledni magadhoz Áront, a testvéredet és az ő fiait vele Izrael fiai közepéből, hogy papommá legyen; Áron meg Nádáv és Ávihú, Elázár és Itámár, Áron fiai. (2Mózes 28:1)
Áronnak, aki Mózes bátyja volt és feleségének, Elisevának négy fia született: Nádáv, Ávihu, Elázár és Itámár. A hetiszakaszok érdekes szereplőivel foglalkozó sorozatunkban a Tecáve szakasszal kapcsolatban az első kettőről szólunk, akiket a Tóra is mindig együtt említ és akik együtt lelték halálukat az istenszolgálat közben.
Az Örökkévaló a szináj-hegyi kinyilatkoztatás alkalmával, ötven nappal az egyiptomi kivonulás után elrendelte, hogy Áron, Nádáv és Ávihu, valamint a hetven bölcs menjen fel a hegy lábára, és ott boruljanak le az Örökkévaló előtt:
Mózesnek pedig mondta: Menj fel az Örökkévalóhoz, te, Áron, Nádáv és Ávihu, meg hetvenen Izrael vénei közül, és boruljatok le távolról… És fölment Mózes meg Áron, Nádáv és Ávihu és hetvenen Izrael vénei közül. És látták Izrael Istenét… Izrael fiainak kiválasztottjaira pedig nem nyújtotta ki kezét; látták Istent és ettek és ittak. (2Mózes 24:1, 9-11)
Nádáv és Ávihu azon kiváltságosok között voltak, akik látták az Örökkévalót és életben maradtak. Ezt egy különleges lakomával ünnepelték meg. Később, majdnem egy évvel az Egyiptomból való kivonulás után, niszán hónap elsején elkészült a hordozható sátorszentély, a Miskán és a zsidók számos viszontagság után végre készen álltak annak felavatására. Áron és négy fia egy teljes héten át a Miskán bejáratánál maradt, hogy az Örökkévaló által elrendelt ceremóniákat végezze éjjel-nappal. Ezt követően, a nyolcadik napon használatba vették a pusztai szentélyt, vagyis bemutatták az első áldozatokat. Ám ekkor valami olyan történt, amire senki nem számított:
És vették Áron fiai, Nádáv és Ávihu, ki-ki az ő serpenyőjét és tettek azokba tüzet és tettek rá füstölőszert és bevittek az Örökkévaló színe elé idegen tüzet, amit nem parancsolt nekik. Ekkor tűz jött ki az Örökkévaló színe elől és megemésztette őket; és meghaltak az Örökkévaló színe előtt. Ekkor mondta Mózes Áronnak: Ez az, amit szólt az Örökkévaló, mondván: A hozzám közel állók által fogok megszenteltetni és az egész nép előtt fogok megdicsőíttetni. És Áron hallgatott. (3Mózes 10:1-3)
Az istenszolgálat legelső napján Nádáv és Ávihu idegen tüzet vitt az oltárra: a saját tüzüket hozták az Örökkévaló lakhelyére ahelyett, hogy a világ Teremtője által a Miskánban meggyújtott tüzet használták volna. Olyan tüzet hoztak és használtak, amit az Örökkévaló nem kért tőlük és amire nem kaptak semmiféle utasítást., ezért az Örökkévaló keményen megbüntette őket.
Első, egyszeri olvasásra valóban ez a magyarázat tűnik észszerűnek: nem követték Isten parancsát és ezért bűnhődniük kellett. Bölcseink azonban azt mondják, hogy ez csak a látszat és Nádáv és Ávihu valójában nem vétett az Örökkévaló ellen. A különböző magyarázatok és midrások szerint Nádáv és Ávihu tiszta, bűntelen és istenfélő ember volt, és belső, lelki kiválóságuk fizikai szépségükben is megnyilvánult. Isten nagyon szerette őket, a lehető legközelebb vette őket magához, és az egész népet utasította, hogy gyászolják meg korai halálukat.
Mi történt mégis? Ha ennyire különlegesek voltak, hogyan követhettek el ekkora hibát, hogy az egész Tórában alig találunk az övékéhez mérhetően tragikus véget? Fontos megjegyezni, hogy más, kiemelkedően istenfélő és igaz embereknél, cádikoknál is láthatjuk a szabályt: minél magasabb szinten van valaki, annál fontosabb a tökéletességre való törekvése, hiszen számára a legkisebb kihágás is hatalmas bűnnek számít (pl. Mózes esetében ez abban nyilvánult meg, hogy egy apró tévedés miatt a pusztában kellett meghalnia és nem juthatott be az Ígéret Földjére).
Nádáv és Ávihu nemcsak idegen tüzet vitt az oltárra, hanem sok egyéb ponton is tévedtek. Bölcseink szerint először is mesterük és tanítójuk jelenlétében hoztak az ő szavával ellentétes döntést, és nem kértek tanácsot a saját döntésükhöz, ráadásul ittas állapotban léptek a Szentélybe. Hogy honnan tudjuk ezt? Rögtön a haláluk leírása után arról beszél a Tóra, hogy nem szabad részegen szolgálatot teljesíteni a Szentélyben. A tórai szövegek értelmezésének egyik módszere az egymás után következő szövegek egymásra vonatkoztatása és közös értelmezése. Ha tehát a Tóra Nádáv és Ávihu halála után azonnal arra figyelmeztet, hogy tilos ittasan szolgálni az Örökkévalót, akkor abból arra következtethetünk, hogy ez volt Nádáv és Ávihu bűne. A Vájikrá Rábá című midrás (20:10) azt is elmondja, hogy túlzott büszkeségükben azt mondták: „Atyánk testvére, Mózes király, anyánk testvére, Náchson herceg, apánk, Áron főpap, és mi vagyunk a két segítője, milyen asszony lenne hát megfelelő a számunkra?” – ezért soha nem házasodtak meg, ám a házasság szándékos elkerülését a Tóra nem támogatja, tehát itt is vétettek. A tórai történeteket kiegészítő midrás azt is elmeséli, hogy a szináj-hegyi kinyilatkoztatásnál túlságosan komolytalanul viselkedtek, ettek-ittak, és úgy tekintettek az Örökkévalóra, mintha a barátjukra néztek volna. A Talmud (Szánhedrin 52a) pedig arról is tájékoztat, hogy egyszer Mózes és Áron sétáltak, mögöttük pedig Nádáv és Ávihu ment. Azt mondta egyik a másiknak: „Ha ez a két öreg meghal, mi leszünk a nép vezetői”. Isten meghallotta őket, és azt mondta: „Majd meglátjuk, ki temet el kit…”
A főműve után Or Háchájim néven ismert Chájim ibn Áttár rabbi különleges magyarázatot fűzött Nádáv és Ávihu halálához: ő azt mondja, hogy a két férfi nem követett el valódi bűnt, azonban annyira közel akartak kerülni az Örökkévalóhoz, hogy a testük nem tudta többé ezt elviselni, és a lelkük áttörte a testük kereteit, így lelték halálukat a Szentélyben. Ezért mondja azt a Tóra, hogy „meghaltak az Örökkévaló színe előtt”. Ez azonban bűnnek tekinthető, mivel az Örökkévalót nemcsak spirituális, hanem fizikai szinten is szolgálni kell. Nem engedhet hát az ember a lélek követelésének, ezért a saját testében maradva kell megtennie a fizikai parancsolatokat is. Isten azért küldött minket erre a világra, hogy az itt található fizikai dolgokat magasabb szintre emeljük, nem pedig azért, hogy innen elmeneküljünk. A szentséget a saját, fizikai valónkon belül kell elérnünk.
Címlapkép: Wikipedia
