Ritka az olyan hetiszakasz, mely több nőt is néven nevez, a Pinchász szakasz azonban éppen ilyen: bővelkedik nőalakokban. Egészen pontosan kilenc női szereplőt említ.
1. Kozbi bát Cur
Az első közülük a szépséges midjáni hercegnő, Kozbi bát Cur, aki Simon törzsének egyik vezetőjét, Zimri ben Szálut csábítja el. Mindketten szomorú véget érnek azonban: Pinchász, Elázár fia, Áron, a főpap unokája egyetlen lándzsadöféssel szúrja át mindkettőjüket.
2. Clofchád öt lánya
Pinchász történetét egy újabb népszámlálás követi, melyben többek közt ezt olvassuk:
Celofchád, Chéfer fiának pedig nem voltak fiai, hanem leányai; Celofchád leányainak neve: Máchlá, Nóá, Choglá, Milká és Tircá. (4Mózes 26:33)
A Menáse törzsébe tartozó Celofchád nem hagyott maga után fiút, és lányai aggódtak, hogy fivér híján családjuk nem részesedik majd a Szentföldből. Ezért Mózeshez fordultak, hogy ő iránymutatást kérjen a Teremtőtől. Isten jóváhagyta a kérést, és biztosította őket, hogy örökölhetnek apjuk után. A zsidó jog a mai napig ezt a precedenst követi. A Tóra ezzel egy igen modern üzenetet is közvetít a számunka: öt lány kiáll az egész nép és annak kizárólag férfiakból álló vezetése elé, a sátorszentély bejáratához, hogy érvényesítsék az érdekeiket. Bátran előadják álláspontjukat, megoldást kérnek a problémájukra. Okosan, a történelmi tényekre és az Istentől kapott törvényekre hivatkozva építik fel mondanivalójukat, és nem szégyenlősködnek, amikor felhívják a figyelmet a joghézagra. Egyben erős hitükről is tanúságot tesznek, hiszen biztosak abban, hogy az igazságos Isten a segítségükre lesz.
Mózes nem tud mit kezdeni a helyzettel, Isten elé viszi a lányok kérését. Az Örökkévaló elismeri az igazukat, és új, örök időkre érvényes törvénnyel egészíti ki a korábbiakat. A lányok bölcs és bátor kiállása a mai napig meghatározza a nők helyzetét a zsidó vallásjogban. Történetük tanulságos lecke azoknak, akik úgy érzik, hogy a sorsuk előre el van döntve, vagy hogy az isteni igazságszolgáltatás elhagyta őket. Arra ösztönöz, hogy merjünk kiállni az igazunkért, merjük vállalni a véleményünket, és tudjuk, hogy akkor is van remény, ha legyőzhetetlennek tűnő akadályokkal találjuk szembe magunkat. Ha megfelelő időben, a tények ismeretében és határozottan lépünk fel, azt is elérhetjük, amit mások, akik kívülről figyelik az eseményeket, lehetetlennek gondolnak.
Még többre kíváncsi? Kattintson ide vagy ide.
3. Szerách bát Áser
A népszámlálásban említik meg Szeráchot, Áser lányát.
Amikor Joszef felfedte magát testvérei előtt, és elküldte őket, hogy apjukat is Egyiptomba vigyék az éhínség sújtotta Kánaánból, akkor azt is meghagyta, hogy ne rémisszék meg az öregedő Jáákovot a hírrel. Így aztán a testvérek megbízták a lanton szépen játszó, jó hangú Szeráchot, aki addig énekelte, hogy Joszef nem halt meg, hanem Egyiptomban él, míg Jáákov megértette a dalt, és örömmel telt meg a szíve. Arra kérte, hogy folytassa az éneket, és míg beszélgettek, és Jáákov hallgatta a muzsikát, a fiai lovakat, szekereket és királyi ruhákat hoztak, melyeket Joszef küldött, és Jáákov tudta, hogy fia valóban él.
Szerách számos helyen szerepel a midrásban. Azt mondják, nemcsak lement Egyiptomba és kijött onnan, de eljutott Izrael Földjére, és egyes hagyományok szerint még a talmudi korban is élt, sőt, annál tovább is. Vannak, akik szerint élve jutott a túlvilágra, mások azt mondják, hogy a XII. században Perzsiában halt meg, sírja a mai napig látható Iszfahánban.
Többre kíváncsi? Sorozatunkban a Szeráchról szóló részért kattintson ide.
4. Jocheved és Mirjám
Ámrám feleségének neve Jocheved, Lévi leánya, aki született Lévinek Egyiptomban; ez pedig szülte Ámrámnak Áront és Mózest, meg nővérüket Mirjámot. (4Mózes 26:59)
A hagyomány szerint Jocheved a valaha élt egyik legnagyszerűbb asszony volt, hiszen mindhárom gyermeke próféta volt és mindnyájan a zsidó nép legkiemelkedőbb vezetői közé tartoztak. Kisebbik fia, Mose (Mózes) vezette ki a zsidó népet Egyiptomból és ő vette át a Tórát a Szináj-hegyen. Nagyobbik fia, Áháron (Áron) volt az első főpap, utódai pedig a kohénok mind a mai napig. A negyvenéves pusztai vándorlás során Mózes érdemében hullott a manna, Áron érdemében őrizték a zsidókat a dicsőség felhői és lánya, Mirjám érdemében adott vizet a kút.
Sorozatunkban itt találják a Jochevedről szóló részt.
Mirjám Jocheved és Ámrám lánya volt, Áron és Mózes nővére. Anyjával, Jocheveddel együtt bábaként dolgozott, próféta volt és a nők elismert vezetője. Erős hitet és a jövőbe vetett töretlen bizalmat ültetett el a zsidó nőkben, akik így képessé váltak arra, hogy felülemelkedjenek kétségbeesésükön és a körülöttük gomolygó sötétségen és biztosítsák a nemzet túlélését. Amellett, hogy emberfeletti erővel és kitartással képesek voltak erre, még egy lépéssel is továbbmentek: a legsötétebb időszakban a lehető legpraktikusabb módon készültek a szebb napokra. „És vette Mirjám, a prófétanő, Áron nővére a dobot kezébe, és kimentek mind a nők utána dobokkal és körtánccal. És Mirjám elkezdte nekik: Énekeljetek az Örökkévalónak, mert fenségesen fenséges volt, lovat és lovasát a tengerbe döntötte.” (2Mózes 15:20-21)
Többet szeretne tudni? Olvassa el cikkeinket:
Mirjám a nevével is képviseli a zsidóságot
