Ha lesz valamely ember testének bőrén daganat, vagy var, vagy világos folt és lehet testének bőrén poklos sérelemmé, akkor vitessék Áronhoz, a paphoz vagy fiai egyikéhez a papok közül. És nézze meg a pap a sérelmét a test bőrén, ha a szőr a sérelemben átváltozott fehérré, a sérelem színe pedig mélyebb a test bőrénél, poklos sérelem az; amint megnézi a pap, tisztátalannak jelentse ki azt. (3Mózes 13:2-3)
A Tázriá és a Mecorá szakasz központi témája a spirituális tórai bőrbetegség, a cáráát. A hetiszakasz érdekes szereplői című sorozatunkban néhány olyan embert mutatunk be a chabad.org összeállítása alapján, akikről a Tánách, a zsidó Biblia azt mondja, hogy megkapták ezt a betegséget.
És történt abban a hosszú időben, meghalt Egyiptom királya és feljajdultak Izrael fiai a munkától és kiáltottak, és felszállt kiáltásuk Istenhez a munkától. (2Mózes 2:23)
Azt mondja a midrás, hogy a fáraó valójában nem meghalt, hanem a cáráát jelei mutatkoztak rajta, és a gyógyulás reményében zsidó csecsemők vérében fürdött. A gonoszságnak ez a foka jelentette a fordulópontot, amikor megkezdődött a megváltás folyamata.
És még mondta neki az Örökkévaló: Tedd csak kezedet öledbe; ő betette kezét az ölébe és midőn kivette, íme, keze poklos volt, mint a hó. És mondta: Tedd vissza kezedet öledbe, és ő visszatette kezét az ölébe, midőn kivette az öléből, íme, ismét olyan lett, mint teste. (2Mózes 4:6-7)
Az égő csipkebokornál Mózes hét napon át alkudozott az Örökkévalóval. Attól tartott, hogy az emberek nem hisznek majd neki. Az Örökkévaló erre három jelet adott neki, melyekkel igazolhatja, hogy valóban Isten küldötte. A kígyós bot és a víz vérré változtatása között, sorrendben a második jel volt a cáráát. Rási szerint ez egyben büntetés is volt, mert amikor Mózes azt mondta, hogy „nem hisznek majd nekem”, akkor lenézően beszélt népének tagjairól.
A cáráát megjelenésének legismertebb példája Mirjám, a prófétanő, aki testvérével, Áronnal pletykált Mózesről és a feleségéről..
A felhő pedig eltávozott a sátor felől és íme Mirjám poklos, olyan mint a hó; odafordult Áron Mirjámhoz és íme, poklos volt. (4Mózes 12:10)
Bár Mózes azonnal imádkozni kezdett nővéréért, mint bárki másnak, neki is meg kellett várnia a hét napot, míg megtisztult.
Náámán, arám királyának hadvezére történetét a Királyok második könyve írja le (5. fejezet). A történet szerint a hadvezér fülébe jut, hogy egy zsidó próféta képes meggyógyítani ezt a betegséget. Elisa próféta azt üzente a hadvezérnek, hogy hétszer merüljön meg a Jordánban. Bár kezdetben nem hitt a tanács hatékonyságában – a próféta rá se nézett, csak üzenetet küldött –, végül megmerült és meggyógyult. A próféta nem fogadta el Náámántól a fizetséget, Elisa szolgája viszont, Geházi másként gondolta…
Náámán után szaladt és Elisa nevében ajándékokat kért Náámántól, aki örömmel teljesítette a kérést, azt gondolván, hogy Elisától jött. Amikor a próféta megtudta, hogy szolgája hazudott a nevében, Geházit utolérte a cáráát.
Négy bélpoklos ember pedig volt a kapu bejáratánál; és szóltak egyik a másikához: Minek maradunk mi itt, amíg meghalunk? (II.Kir. 7:3)
A történet további részében négy, a cáráát betegségében szenvedő emberrel találkozunk, akik Somron kapujában ülnek. Rási szerint ez Geházi volt három fiával. Abban az időben a somroni zsidókat arám királya ostromolta, és a városban borzalmas éhínség volt. A négy beteg elhatározta, hogy átszökik az ellenség táborába. Isten csodát tett, az arámi sereg a közeledésüket hatalmas sereg zajának hallotta és szétfutottak. Mire odaértek, az üres tábort találták csak, rengeteg élelemmel, így beteljesedett Elisa jóslata, hogy másnapra rengeteg élelmiszerük lesz.
És sújtotta az Örökkévaló a királyt, és bélpoklos volt halála napjáig és lakott az elzárás házában.. (II.Kir. 15:5)
Uzijá Jehuda királyságának tizedik uralkodója volt. Isten útjait járta, ezért az Örökkévaló megáldotta őt minden jóval. Sajnos azonban fejébe szállt a sok siker, és elhatározta, hogy áldozatot mutat be az arany füstölőoltáron. Ez azonban csak a kohénok feladata, és nem sokkal az eset után a király homlokán a cáráát jelei mutatkoztak. Halála napjáig szenvedett egy elzárt házban, amiről Rási azt mondja, hogy egy temetőben építették fel.
A talmudi hagyomány szerint Dávid királyt hat hónapon át büntette Isten a cárááttal, miután bűnbe esett Batsevával.
Fotó: Chabad.org
