A Misna egyik legismertebb tanítása bemutatja azt az életívet, amelyet mindenki végigjárhat – a gyermekkori tanulástól kezdve a felnőtté váláson és a bölcsesség elérésén át egészen az aggkor méltóságáig. De vajon mit jelent ez számunkra ma? Hogyan alkalmazhatjuk ezt a tanítást a saját spirituális fejlődésünkben?
A Misna megmutatja, hogy minden életkornak megvan a maga jelentősége, és hogy a folyamatos fejlődés az emberi lét alapja.
בס”ד
A DEE CSALÁD PIRKÉ ÁVOT PROJEKTJE
הוּא הָיָה אוֹמֵר, בֶּן חָמֵשׁ שָׁנִים לַמִּקְרָא, בֶּן עֶשֶׂר לַמִּשְׁנָה, בֶּן שְׁלשׁ עֶשְׂרֵה לַמִּצְוֹת, בֶּן חֲמֵשׁ עֶשְׂרֵה לַתַּלְמוּד, בֶּן שְׁמֹנֶה עֶשְׂרֵה לַחֻפָּה, בֶּן עֶשְׂרִים לִרְדֹּף, בֶּן שְׁלשִׁים לַכֹּחַ, בֶּן אַרְבָּעִים לַבִּינָה, בֶּן חֲמִשִּׁים לָעֵצָה, בֶּן שִׁשִּׁים לַזִּקְנָה, בֶּן שִׁבְעִים לַשֵּׂיבָה, בֶּן שְׁמֹנִים לַגְּבוּרָה, בֶּן תִּשְׁעִים לָשׁוּחַ, בֶּן מֵאָה כְּאִלּוּ מֵת וְעָבַר וּבָטֵל מִן הָעוֹלָם:
Ugyancsak ő (Ben Hé Hé, mások szerint Jehudá ben Témá) mondta: „Ötéves korban kezdi a gyerek tanulni a Tórát. Tízéves korban a Misnát. Tizenhárom évesen köteles a parancsolatokat betartani (bár micvá). Tizenöt évesen Talmudot tanul. Tizennyolc évesen megnősül. Húszévesen meglett ember. Harmincévesen ereje teljében van, negyvenévesen az értelem embere. Ötvenéves korában már képes okos tanácsot adni. Hatvan az öregedés kora, hetven az ősz hajé, nyolcvan az aggkoré. A kilencvenéves görnyedten jár, és a százéves mintha már nem is élne.” (Ávot 5:21)
Mesélik, hogy egy anya elment a Cháfec Chájimhoz (Jiszráel Meir Kagan rabbi, 1838-1933), hogy áldást kérjen a fia számára, hogy nagyszerű talmudtudós váljon belőle. A rabbi azt válaszolta, hogy az áldás önmagában nem lesz elegendő. Az asszonynak pozitív hatások közé kell helyeznie a fiát, vagyis legyenek jó tanárai és jó barátai. Ebből az esetből megtanulhatjuk a tervezés és a felelősségvállalás kérdését saját spirituális növekedésünk tekintetében.
A Misna üzenete
A Misna központi üzenete világos: életünket a növekedés iránt elkötelezetten és dinamikus megközelítéssel kell élnünk. Sokan megállapodunk egy bizonyos spirituális szinten és az rutinná válik. Bár az állandóság fontos érték, rugalmassággal és a folyamatos előrehaladás nem szűnő vágyával kell párosulnia a sikerhez.
A Misna meglehetősen komoran végződik, ám a Tiferet Jiszráel (Jiszráel Lipschitz rabbi, 1782-1860) felemelő magyarázatot közöl: az embert már kevésbé zavarja a fizikai világ mulandósága százéves korában, és egyre tökéletesebben illeszkedik az eljövendő világ örök érvényű igazságához. Ez a gondolat arra ösztönöz, hogy elgondolkozzunk a materiális világhoz való kapcsolatunkon, valamint az élet végső célján.
Megvitatható kérdések:
Egyensúlyozhatunk-e az imádság és a tettek között?
Milyen eszközökkel győzhetjük le a spirituális zátonyt?
Mit tanulhatunk a különféle életszakaszokból?
Írta: Dalia Silverblatt
Lea bát Refáel veCipóra
Maja Eszter bát ráv Árje Mordecháj veLea
Rina Mirjám bát ráv Árje Mordecháj veLea
emlékére és lelkének emelkedésére
