בס”ד
A DEE CSALÁD PIRKÉ ÁVOT PROJEKTJE
רַבִּי אֶלְעָזָר הַמּוֹדָעִי אוֹמֵר, הַמְחַלֵּל אֶת הַקָּדָשִׁים, וְהַמְבַזֶּה אֶת הַמּוֹעֲדוֹת, וְהַמַּלְבִּין פְּנֵי חֲבֵרוֹ בָרַבִּים, וְהַמֵּפֵר בְּרִיתוֹ שֶׁל אַבְרָהָם אָבִינוּ עָלָיו הַשָּׁלוֹם, וְהַמְגַלֶּה פָנִים בַּתּוֹרָה שֶׁלֹּא כַהֲלָכָה, אַף עַל פִּי שֶׁיֵּשׁ בְּיָדוֹ תוֹרָה וּמַעֲשִׂים טוֹבִים, אֵין לוֹ חֵלֶק לָעוֹלָם הַבָּא:
A Modiimba való Elázár rabbi mondta: „Aki a szentségeket meggyalázza, aki a (fél)ünnepeket megveti, aki felebarátját nyilvánosan megszégyeníti, aki Ábrahám ősapánk szövetségét megszegi, és aki a Tórát a hagyományos felfogástól eltérően fejtegeti, annak ha van is kezében tudás és jó cselekedet, még sincs része a jövendő világban.” (Ávot 3:11)
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a misnában felsorolt bűnök nem kapcsolódnak össze semmiféle logika mentén. Sok kommentátor úgy véli azonban, hogy a misna meghatározott micvákra utal- Jiszráel Lifschitz rabbi (1782–1860) Jáchin és Boáz című művében leírja, hogy valójában nem másról van szó, mint az eretnekség ötféle formájáról. Az, aki meggyalázza a szent dolgokat, tagadja, hogy létezik bármi is, ami szent. Az, aki megveti az ünnepeket, elismeri talán, hogy létezik Isten, de tagadja, hogy csodás módon beleavatkozik az emberi ügyekbe. Az, aki megszégyenít valaki mást, elismerheti ugyan, hogy minden Isten kezében van, de tagadja, hogy az ember is szent hogy a tetteinknek fontos következményei vannak. Aki megszegi Ábrahám szövetségét, az tagadja az Isten és Izrael népe közt fennálló, a Tóra által létrejött különleges kapcsolatot. Aki pedig úgy fejtegeti a Tórát, hogy közben a háláchikus magyarázatokat semmibe veszi, az megtagadja a Szóbeli Tant és azt, hogy a zsidó nép lehetőséget kapott arra, hogy Isten akaratát értelmezze. E tettek kigúnyolják a legalapvetőbb igazságokat.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy ha viszont éppen ellenkezőleg teszünk, akkor felfedhetjük az igazságokat. A szentség egyszerű tettei kifejezik Isten létét. A szombat és az ünnepek megtartása megvilágítja mindenki számára, hogy hogyan avatkozik bele Isten a világ menetébe. Amikor tisztelettel fordulunk mások felé, azzal kifejezzük, hogy szeretjük zsidó társainkat és elismerjük, hogy Isten mindannyiunkban benne van. A brit milá (körülmetélés) elvégzése és a szövetség megerősítésének más formái, pl. a szédereste magában hordozza az Örökkévaló és Izrael népe közti örök kapcsolat fényét. Ha pedig tanulmányozzuk a szóbeli tant, illetve a rabbinikus interpretációkat, az felnagyítja az ember és Isten közti kapcsolatot.
Tetteink döntésünk eredményei, nem egyszerűen jó cselekedetek. Tetteink kifejezik annak a köteléknek az erejét és mélységét, mely minden pillanatban létezik ember és Isten, Izrael népe és a Tóra, valamint egy személy és saját lényének legmélyebb lényege közt.
Megvitatható kérdések:
Hogyan lehet a mindennapos jó cselekedeteket Isten létének kinyilatkoztatásává alakítani?
Miért fontos hinni abban, hogy Istent érdeklik a világ legkisebb dolgai is, foglalkozik mindezekkel és mindegyikünkkel külön, személyes kapcsolata van?
Szerinted miért mondja azt a misna, hogy az, aki e területeken bűnt követ el, elveszíti a helyét az eljövendő világban, még akkor is, ha az illető máskülönben jó ember?
Ötlet: Daniel Rowe rabbi
Lea bát Refáel veCipóra
Maja Eszter bát ráv Árje Mordecháj veLea
Rina Mirjám bát ráv Árje Mordecháj veLea
emlékére és lelkének emelkedésére
