בס”ד

A DEE CSALÁD PIRKÉ ÁVOT PROJEKTJE

הוּא הָיָה אוֹמֵר, הַכֹּל נָתוּן בְּעֵרָבוֹן, וּמְצוּדָה פְרוּסָה עַל כָּל הַחַיִּים. הַחֲנוּת פְּתוּחָה, וְהַחֶנְוָנִי מֵקִיף, וְהַפִּנְקָס פָּתוּחַ, וְהַיָּד כּוֹתֶבֶת, וְכָל הָרוֹצֶה לִלְווֹת יָבֹא וְיִלְוֶה, וְהַגַּבָּאִים מַחֲזִירִים תָּדִיר בְּכָל יוֹם, וְנִפְרָעִין מִן הָאָדָם מִדַּעְתּוֹ וְשֶׁלֹּא מִדַּעְתּוֹ, וְיֵשׁ לָהֶם עַל מַה שֶּׁיִּסְמֹכוּ, וְהַדִּין דִּין אֱמֶת, וְהַכֹּל מְתֻקָּן לַסְּעוּדָה:

Ugyancsak ő (Ákivá rabbi) mondta: „Mindent zálogba kapunk: kifeszített háló lebeg minden élők fölött. A bolt ajtaja tárva, s a boltos hitelez; a főkönyv felnyitva, s a kéz csak ír. Akinek kölcsönre van szüksége, megkapja. A behajtók naponta útra kelnek, és mindenkitől beszedik a törlesztést, akár tud róla, akár nem, mert korlátlan hatalmukban áll a végrehajtás. Az ítélet pedig igazságos ítélet – s minden kész a lakomára.” (Ávot 3:16)

Rabbi Akiva szerint mindennek következménye van, Isten mindent lát és tetteinkért számonkérhetőek vagyunk. Az embernek le kell győznie a kísértést, erkölcsi alapon kell döntéseket hoznia és teljesítenie kell saját, különleges célját az életben. Azt is mondja, hogy az embernek semmi sem jár. Amije van, azt kizárólag azért kapta, hogy teljesíthesse azt a célt, mellyel e világba küldetett. Ez a tudat megnyugtató is egyben, hiszen azt sugallja, hogy nemcsak feladatunk van, de minden eszközt megkaptunk annak végrehajtásához.

Fontos észben tartani, hogy Isten mindenre emlékszik, akkor is, ha mi megfeledkezünk bizonyos dolgokról. Türelmes és toleráns, de az ítélet végül mindenképpen elérkezik.

A sivatagban vándorló zsidók számára a büntetés azonnal követte a bűnt. Ha valaki bűnt követett el, másnap sokkal messzebbről kellett a saját mannáját összegyűjteni. Korách fellázadt Mózes ellen, és azonnal meghalt. Ugyanígy a kémek is, akik rosszat mondtak Izraelről. Napjainkban nem létezik ez a szoros kapcsolat Isten és ember között. Az ember szabad kezet kapott, és Isten „behajtói” nem ritkán csak jóval később gyűjtik be a régi elmaradásokat.

Ahhoz, hogy a szabad akarat valódi lehessen, szükség van arra, hogy a gonosz hívogató legyen, és azt az illúziót keltse, hogy az ember elkerülheti a konklúziókat. Úgy tűnhet, hogy a bűntől való tartózkodás sem jár következményekkel. Az igazi növekedés akkor érhető el, ha az ember nem egyszerűen tartózkodik a nemkívánatos cselekedetektől, hanem tudatosan választ a jó és a rossz között. Ha az ember kizárólag a büntetéstől való félelmében kerüli el a bűnt, akkor cselekedeteiből hiányzik a szentség, és tettei nem szólnak másról, mint az önvédelemről. Isten nem azért teremtett minket, hogy szófogadó, jól nevelt állatokat csináljon belőlünk, hanem azért, hogy az ember saját tudata és az isteni parancsolatok nyomán képes legyen felismerni Istent és elfogadni az uralmát.

Megvitatható kérdések:

Hogyan alkalmazhatjuk napjainkra rabbi Akiva tanításait arról, hogy az embernek meg kell találnia a célt az életében, mindennapi cselekedeteiben?

Miért teremtette Isten a világot úgy, hogy Ő rejtve van és úgy tűnik, hogy tetteinknek nincs se logikus jutalma, se logikus büntetése?

Az isteni ítélet koncepciójával kapcsolatban: hogyan egyeztethetjük a számonkérhetőség elképzelését az Örökkévaló kegyelmében és megbocsátásában való hitünkkel?

Ötlet: Moshe Levy rabbi

Lea bát Refáel veCipóra

Maja Eszter bát ráv Árje Mordecháj veLea

Rina Mirjám bát ráv Árje Mordecháj veLea

emlékére és lelkének emelkedésére

 

Megszakítás