,És mondta Ábrahám az ő szolgájának, háza vénjének, aki rendelkezett mindenben, amije volt… (1Mózes 24:2)

A hetiszakasz érdekes személyei című sorozatunkban a Chájé Szárá (Sára élete) hetiszakaszból a damaszkuszi Eliézert, Ávráhám szolgáját mutatjuk be.

A Lech Lechá szakaszból (1Mózes 15:2-3) tudjuk, hogy Jicchák születése előtt a gyermektelen Ávráhám leendő örököse hűséges szolgája, Eliézer volt. Jicchák negyvenéves volt, amikor Ávráhám elküldte a szolgáját Háránba (Mezopotámia), hogy feleséget keressen a fiának a saját rokonai közül. Eliézer tíz, ajándékokkal megrakott tevével indult útnak. A midrás elmeséli, hogy a hosszú út csodás módon lerövidült előtte. Eliézer azok közé tartozott, akik Ávráhám tanítása nyomán felismerték az egyetlen Istent és mélyen hitt az Örökkévalóban. Eliézer azért imádkozott, hogy Isten mutassa meg neki a lányt, akit Jiccháknak feleségül kell vennie. Imája meghallgatásra talált és isteni jelet kapott: a gyönyörű lány, akitől vizet kért, nemcsak neki adott inni, hanem a tevéinek is húzott a kútból, ráadásul kiderült, hogy Ávráhám rokona, vagyis pontosan őt kereste Eliézer, a lányt, aki – akárcsak ura, Ávráhám – nemcsak megtette, amit kértek tőle, hanem kereste a segítségnyújtásra való lehetőséget.

A hűséges szolga tisztában volt vele, hogy minden az Örökkévalótól ered és a találkozás után köszönetet mondott Istennek:

És meghajolt a férfiú és leborult az Örökkévaló előtt. És mondta: Áldott legyen az Örökkévaló, Istene az én uramnak, Ábrahámnak, aki nem vonta meg kegyelmét és hűségét uramtól. Én az úton vagyok, melyen az Örökkévaló vezetett engem: uram rokona házába.

Érdekes módon Rivka kapzsi és bálványimádó testvére, Láván és apja, Betuél is elismerték, hogy ez egy Istentől rendeltetett frigy:

„Az Örökkévalótól indult ki a dolog, mi nem szólhatunk hozzád sem rosszat, sem jót. Íme, Rebeka előtted van, vedd és menj, hogy felesége legyen a te urad fiának, amint szólt az Örökkévaló.”

Amikor Eliézer ezt meghallotta, az istenfélő szolga ismét leborult.

A figyelmes olvasó észreveheti, hogy a Chájé Szárá hetiszakaszban a központi szereplő neve egyetlen alkalommal sem szerepel, kizárólag Ávráhám szolgájaként említi a szöveg. Nevét a Lech lechá hetiszakaszból ismerjük:

És mondta Ávrám: Uram, Isten! mit adsz én nekem? hisz én járok magtalanul és házam birtokosa a damaszkuszi Eliézer. (1Mózes 15:2)

Amikor bemutatkozik, akkor is név nélkül, ura szolgájaként hivatkozik saját magára. Ez a tény bölcseink szerint azt jelenti, hogy bár fizikailag ő a történet egyik központi szereplője, mégsem róla mint személyről szól, hanem a küldetésről. Eliézer annyira elkötelezett volt Ávráhám irányába, hogy saját érdekeit és igényeit teljesen háttérbe szorítva, kizárólag a küldetésnek szentelte magát. Ávráhám kezének kiterjesztéseként működött, saját magát teljesen alávetve ura akaratának. És éppen ez vezetett a misszió sikeréhez: azzal, hogy saját magát nem gondolta többnek, mint Ávráhám kiterjesztése, minden erőt és érdemet maga mögött tudhatott, ami az első ősatyáé volt. Nem a saját, korlátozott lehetőségeire támaszkodott, hanem ura érdemeire. És ez vitte sikerre.

Fotó: Andrea Cappiello on Unsplash