Ha elvisz téged az Örökkévaló, a te Istened az országba, ahova te bemész, hogy elfoglaljad azt és kiűz sok népet előled, a chitit, a girgásit, az emórit, a kánaánit, a prizit, a chivit és a jevúszit, hét nemzetet, számosabbakat és hatalmasabbakat nálad, és eléd adja őket az Örökkévaló, a te Istened és te megvered őket, akkor irtsd ki őket, ne köss velük szövetséget és ne könyörülj rajtuk. (5Mózes 7:1)
A kánaáni népeket a Tánách, vagyis a zsidó Biblia – elsősorban a Tóra és Jehosua könyve – összesen 23 alkalommal sorolja fel, ám mindössze három alkalommal közölnek a szövegek teljes listát. Ebből kettő Jehosua könyvében található, egy pedig a Váetchánán hetiszakaszban, és csak azokon a helyeken teljes a felsorolás, amikor a Tánách valamiféle győzelmet, nagyszerű tettet húz alá vele.
Magyarázóink szerint nem véletlen, hogy a Tóra nemcsak felsorolja ezeket a népneveket, hanem hozzáteszi, hogy ezek nagy és erős népek, jóval hatalmasabbak, mint a zsidó nép. Az Örökkévaló arra utalt e kijelentésével, hogy nem az erő és nem a létszám a döntő abban, hogy ki győzedelmeskedik, hanem az, hogy Isten ki mellett áll és kit támogat.
A felsorolásból különféle népek maradnak ki az egyes helyeken, de feltűnő, hogy a leggyakrabban a girgási nép hiányzik. Erről a népről semmit nem tudunk a nevén kívül, illetve azon a leíráson kívül, amit a Jeruzsálemi Talmud (Sviit 6:1) közöl velünk, miszerint:
Azt mondta rabbi Smuél bár Náchmán: Jehosua három kiáltványt intézett az Izrael Földjén élő [kánaáni népekhez], mielőtt [a zsidók] bevonultak volna az országba: ’Aki el akar innen költözni, költözzön el; [aki] békét akar kötni, kössön békét, [és aki] háborúzni akar, tegyen így!’. A girgásiak elköltöztek, mert hittek az Egyetlen Szentnek, legyen áldott, és elköltöztek Afrikébe, ahogy áll [2Kir 18:32] ’Egy olyan országba, mely olyan, mint a ti országotok’ – ez Afrikére utal. A givoniak békét kötöttek, ahogy áll [Jehosua 10:1]: ’békét kötöttek Givon lakói Izraellel és közöttük maradtak’. Harmincegy király háborút indított és elesett [a csatában].
Az „Afrike” kifejezés Észak-Afrikára, elsősorban a tunéziai Tuniszra és környékére utal. Bölcseink szerint ez a terület „olyan volt, mint a te országod”, vagyis bár nem rendelkezett azzal a szentséggel, amivel Izrael Földje, de megjelenésében, éghajlatában, gazdasági lehetőségeiben nagyon hasonlított Izraelhez.
A nagyszerű és erős kánaáni népek ma már sehol nincsenek. Izrael népe azonban örök.
