… akkor vette Jitró, Mózes apja Cippórát, Mózes feleségét (2Mózes 18:2)
A Jitró hetiszakaszban ismét felbukkan a szakasz címét adó Jitró, midjáni főpap lánya, Cipóra, Mózes felesége és két gyermeke, Gersom és Eliézer anyja. Neve beszélő név, azt jelenti: madár, és a tórai történeteket kiegészítő midrás azt mondja, hogy ahogyan egy madár vére tisztulást hozhat egy olyan házra, melyet elborított a leprához hasonlatos bibliai spirituális betegség, a cáráát, úgy tisztította meg Cipóra apja házát a bálványoktól. Egy másik midrás szerint úgy csodálták Cipórát a szépségéért, ahogy egy szépséges madarat szokás szemlélni. Azt mondják, az Örökkévaló többek között azzal áldotta meg, hogy idős korára is megőrizte ifjúkori báját.
Cipóra először akkor bukkan fel a történetben, amikor az Egyiptomból a fáraó haragja elől elmenekülő Mózes megvédi Jitró lányait az erőszakoskodó pásztoroktól:
„Midján papjának pedig volt hét leánya; jöttek, merítettek és megtöltötték a vályúkat, hogy megitassák atyjuk juhait. De jöttek a pásztorok és elűzték őket; akkor felkelt Mózes, segített nekik és megitatta juhaikat… És beleegyezett Mózes, hogy lakjék a férfiúnál; és ez odaadta Cipórát, az ő leányát Mózesnek. Ő pedig fiút szült és elnevezte [Mózes] Gersómnak…” (2Mózes 2:16-22)
A midrás érdekes háttértörténetet kínál Mose és Cipóra házasságához: amikor a fáraó elől menekülő Mózes elmondta Jitrónak, aki korábban a fáraó tanácsadója volt, hogy mi történt, a midjáni főpap egy gödörbe dobatta, hogy ott éhen haljon. Cipóra azonban megkönyörült rajta, és kenyeret és vizet hordott neki tíz éven át. A tizedik év végén így szólt apjához:
„Ezt a hébert, aki tíz éve van a gödörben, senki nem kereste, nem hozhat már ránk veszélyt, ha a házunkba fogadjuk. Ha apám jónak látja, küldessünk érte, hogy lássuk él-e, avagy meghalt.”
Jitró, aki természetesen nem tudott arról, hogy a lánya tíz éven át etette Mózest, azt felelte: „Lehetséges volna, hogy egy tíz éve bezárt ember még él?” – Így felelt erre Cipóra: „Apám talán nem hallott arról, hogy a héberek Istene milyen hatalmas, és milyen csodákat tesz velük? Megóvta Ávráhámot a tűztől, Jicchákot [Izsákot] a kardtól és Jáákovot az angyaltól, aki harcolt vele. Vagy vegyük például magát Mózest, aki megmenekült a Nílustól és Fáraó kardjától. Biztos vagyok abban, hogy Isten akár most is megmenthette.” – Amikor kettesben elmentek megnézni, mi lett a bezárt héber menekült sorsa, az Örökkévalóhoz imádkozva találták őt. Kiemelték a gödörből, megmosdott és a családi asztalhoz vitték. Ezután Mózes feleségül kérte Cipórát, aki életben tartotta őt és gondoskodott róla tíz éven át. Egy másik midrás éppen fordítva beszéli el: Cipóra fülig szerelmes lett a Jitró házába érkező Mózesbe, és ő maga kérte meg apját, hogy engedje meg, hogy összeházasodjanak.
Később, amikor már Egyiptom felé tartottak, hogy Mózes teljesítse Istentől rendelt hivatását, Cipóra szentségében és bölcsességével másodszorra is megmentette férje életét:
„És történt az úton a szálláson, megtámadta az Örökkévaló és meg akarta ölni. És vett Cipóra egy éles követ és levágta fiának fitymáját és odavetette lábaihoz, és mondta: Bizony vérjegyesem vagy te nekem”. (2Mózes 4:24-25)
A család Midjánból Egyiptom felé tartva megszállt valahol. Ekkor teljesen érthetetlennek tűnő dolog történt: Isten angyala majdnem lecsapott a nagy vezetőre, ám Cipóra fogott egy követ, és azonnal körülmetélte vele újszülött fiukat. Gyors észjárásával rájött, hogy az Örökkévaló azért haragudott meg a küldöttjére, mert az egyiptomi utazás miatt halogatta fia körülmetélését.
A midrás azt meséli, hogy ahogy Mózes közeledett Egyiptomhoz, bátyja, Áron kiment őt üdvözölni a pusztába. Amikor meglátta, hogy testvére nem egyedül, hanem családdal érkezik, azt mondta: „Nem elegendő azok szenvedése, akik már itt vannak? Miért hozol még több embert ide, ebbe a rettenetes helyzetbe?” Így aztán Cipóra két fiával, Gersommal és Eliézerrel (nem keverendő össze a sorozatunkban már említett damaszkuszi Eliézerrel, Ávráhám szolgájával) sarkon fordult és hazament apja házába, Midjánba. Ezt követően csak a Jitró fejezetben, több mint egy évvel később, az Egyiptomból való kivonulást és a tenger kettéválását követően találkoztak újra, ahogy írásunk nyitó idézetében olvasható.
Mózes ekkor már a nép elismert vezetője, csodálatos eseményeken van túl és rendszeresen színről színre beszél az Örökkévalóval. Ez hatalmas áldozatot kívánt feleségétől: mivel Mózesnek folyamatosan a lehető legmagasabb fokú tisztaság állapotában kellett lennie, el kellett különülnie a feleségétől. Ez vezetett a következő epizódhoz, amikor Cipóráról hallunk:
És beszélt Mirjám és Áron Mózes ellen, a kúsi asszony miatt, akit elvett; mert kúsi asszonyt vett el. (4Mózes 12:1)
Rási, a nagyszerű középkori tóramagyarázó szerint – bár a Tóra nem nevezi néven – itt Cipóráról van szó. A testvérek, Mirjám és Áron nem Cipóráról beszéltek, inkább Mózesről: „Miért vált el a feleségétől, amikor mi együtt maradtunk a házastársunkkal. Hát csak Mózessel beszélt az Örökkévaló? Vajon velünk nem beszélt-e ugyanúgy?” A midrás elmondja, hogy amikor Cipóra meghallotta, hogy Eldád és Medád prófétálnak a táborban, így kiáltott fel: „Jaj a feleségeiknek, mert ha prófétálni fognak, akkor ugyanúgy el kell majd válniuk tőlük, ahogy az én férjem elvált tőlem”. Mirjám innen tudta meg a dolgot, és erről beszélt Áronnal. Isteni büntetésként a pletykálkodásért Mirjámot is utolérte a cáráát spirituális betegsége.
A valóságban csak Mózesnek kellett elválnia a feleségétől, más prófétáknak nem. Ennek, mint fentebb említettük, az volt az oka, hogy Isten azt várta el tőle, hogy állandóan készenlétben legyen, és bármelyik pillanatban az Örökkévaló rendelkezésére tudjon állni. Más próféták teljesen normális családi életet élhettek. Cipórának fel kellett áldoznia a házasságát a nagyobb cél, a zsidó nép jövője érdekében. Miután kétszer is megmentette férje életét, ezt az áldozatot is meghozta önként választott népéért.
Címlapkép: Zipporah, detail from Sandro Botticelli‘s Youth of Moses, c. 1480/Wikipédia
