A véneknek pedig mondta [Mózes]: Várjatok ránk itt, amíg mi visszatérünk hozzátok; és íme, Áron meg Chur veletek van, akinek ügye van, lépjen oda hozzájuk. (2Mózes 24:14)
Áron a Tóra jól ismert személyisége, Mózes fivére, a kohénok, vagyis a Szentélyben szolgálatot teljesítő papok őse. Ki volt Chur? Vele foglalkozik a hetiszakasz érdekes személyiségeit bemutató sorozatunk Mispátim hetiszakaszhoz kapcsolódó része.
Chur története a hősiesség, az értékekért végsőkig való kiállás, a tragédia és – végeredményben – a megváltás története. Chur, aki Mirjám, a prófétanő, Mózes testvérének fia volt, három alkalommal jelenik meg a tórai történetben.
Először az Ámálék ellen vívott háborúban találkozunk vele, nem sokkal az Egyiptomból való kivonulást követően, a Besálách hetiszakaszban:
És mondta Mózes Jehosuának: Válassz ki nekünk férfiakat és menj, harcolj Amálek ellen; holnap odaállok én a domb tetejére is az isteni bot kezemben… Mózes, Áron, meg Chur fölmentek a domb tetejére. És volt, mikor Mózes fölemelte a kezét, akkor erősebb volt Izrael és mikor leeresztette kezét, akkor erősebb volt Amálek. Mózes kezei pedig nehezek voltak… Áron pedig és Chur támasztották kezeit… Így voltak kezei kitartók naplementéig. (2Mózes 17:8-12)
A tét óriási volt, ebből következik, hogy csakis olyan embert választhattak ki erre a kulcsfontosságú pozícióra – Mózes karjának alátámasztására –, aki minden szempontból tökéletesen alkalmas volt a feladatra.
Másodszorra hetiszakaszunkban, a Mispátimban bukkan fel, ahogy írásunk nyitó mondatában olvasható. Mózes felmegy a Szináj-hegyre, hogy átvegye a kőtáblákat, és maga helyett a táborban hagyja Áront és Churt, hogy képviseljék őt. Chur – Áronnal együtt – jelen volt a sivatagi vándorlás kezdeti időszakának fontos fordulópontjain. Néhány héttel e második szereplését követően kerül sor Chur harmadik és egyben utolsó fellépésére. Mózes azt mondta a népnek, hogy negyven napig lesz a hegyen. Ám a zsidók tévedtek a számításaikban, ezért amikor azt látták, hogy Mose nem jön le a hegyről, elhatározták, hogy saját istenséget készítenek maguknak. Ez volt a hírhedt aranyborjú, héberül egel házáháv. Negyven nappal azután, hogy megtapasztalták a világ egyik legcsodálatosabb eseményét: meghallgatták a tízparancsolatot és átélték a tóraadást, gyors egymásutánban három alapvető tilalmat szegtek meg. Ne legyenek más isteneid… Ne paráználkodj… Ne ölj.
A nagyszerű középkori kommentátor, Rási magyarázata szerint ugyanis az aranyborjú bűne nem merült ki a bálványimádásban, de – más bálványimádó kultuszokhoz hasonlóan – a tisztelete orgiákat is magában foglalt. És az egész gyilkosságba torkollott, ahogy a midrás (Smot Rábá 41) mondja:
Elérkezett a hatodik óra, és Mózes még mindig nem jött le a hegyről… [A zsidók] azonnal összegyűltek Áron körül. Ekkor a sátán [a világban meglévő negatív erő] kihasználta a lehetőséget és elkészítette Mózes képmását, amint élettelenül lebeg ég és föld között. A zsidók a látomásra mutattak és azt mondták: „Ez az az ember, Mózes…” Ebben a pillanatban Chur így kiáltott: „Hát nem emlékeztek arra a csodára, amit Isten tett veletek?” Erre felkeltek ellene és megölték.
Nem máshol, mint a Szináj-hegy lábánál, nem egészen hat héttel a tóraadást követően, a zsidók elkövették a három legfőbb bűnt, megszegték a három legalapvetőbb parancsot. Ennek számos következménye lett, itt most csak Churral foglalkozunk. Churt megölték, fizikai valójában már nem lehetett jelen a történetben. Isten törvényeinek és parancsolatainak védelmezője, az azokért az életét áldozó Chur azonban még egyszer megjelenik:
Lásd, név szerint szólítottam Becálélt, Uri fiái, Chur fiát, Júda törzséből… (2Mózes 14:)
Ez az eddigiektől elkülönülő történet (itt olvasható), aminek csupán egyetlen apró elemét emeljük ki. Tudjuk, hogy a Tórában semmi sem szerepel véletlenül. Ha Isten fontosnak tartotta, hogy ne csak az apa, hanem a nagyapa neve is szerepeljen a szövegben, akkor annak jelentősége van. Becálel ben Uri, Chur unokája, Mirjám dédunokája kulcsszerepet játszott a pusztai sátorszentély és tárgyainak elkészítésében: ő volt az, akit Isten erre a feladatra kiválasztott. Ezzel a tettével teljesítette be a nagyapja által megkezdett utat az Örökkévaló szolgálatában.
Az Or Háchájim hozzáteszi, hogy Chur neve kapcsolatban áll a chorin – szabadság kifejezéssel. A zsidó népnek csak a pusztai szentély, a Miskán felállításával sikerült végre megszabadulnia az aranyborjú okozta tisztátalanságtól, mivel a tökéletes tisztaság háza lehetett csak alkalmas az annyi negatívumot magában hordozó aranyborjú szörnyűséges tettének ellensúlyozására.
Címlapkép: Wikipédia
#/media/File:VictoryOLord.JPG){kind=link}