Korábbi sorozataink, a hetiszakasz földrajza, a háftárát (prófétai szakaszokat) bemutató sorozat, a hetiszakasz gyerekszemmel (rövid videók) és a hetiszakasz flórája és faunája után most, hogy szimchát Torá ünnepén újra elkezdtük a Tórát olvasni, új sorozatot indítunk útjára. Idén az egyes hetiszakaszokban felbukkanó érdekes személyiségekről – férfiakról és nőkről – olvashatnak hétről hétre.
És teremtette Isten az embert az ő képmására, Isten képmására teremtette őt; férfinak és nőnek teremtette őket (1Mózes 1:27)… Akkor megalkotta az Örökkévaló Isten az embert a föld porából és lehelt az orrába éltető lelket, és az ember lett élőlénnyé. (1Mózes 2:7)… És mondta az Örökkévaló Isten: Nem jó, hogy az ember egyedül van, alkotok számára segítőt, neki megfelelőt… Akkor bocsátott az Örökkévaló Isten mély álmot az emberre, hogy elaludt; ekkor kivett egyet annak bordáiból és húst zárt helyébe. És alakította az Örökkévaló Isten a bordát; melyet kivett az emberből, asszonnyá és elvitte azt az emberhez. Akkor mondta az ember: Ez immár csontomból való csont és húsomból való hús; azért neveztessék némbernek, mert az emberből vétetett az. (1Mózes 21-23)… És elnevezte az ember az ő feleségét Chávának, mert ő volt minden élő anyja. (1Mózes 3:20)
Sorozatunk első részében a világ első asszonyáról beszélünk, akit a Tóra így nevez: Chává. A Börésit hetiszakasz legelején a világ teremtésének történetét olvassuk. Itt értesülünk arról, hogy Isten megteremtette az embert (ádám) és mellé adta az asszonyt, akinek az első ember – ahogy korábban az állatoknak – nevet adott: Chává. A pontosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy a tórai történeteket kiegészítő és magyarázó midrás szerint ő a világ második asszonya volt, akit Isten azt követően teremtett, hogy az első nő, a nagyravágyó, arrogáns és összeférhetetlen, a férjétől függetlenedni vágyó Lilit kimondta a kimondhatatlan Nevet és elrepült az Édenkertből.
Az első ember (a Tórában az „ádám” nem személynév, hanem az első teremtett ember meghatározás: ádám hárison – az első ember) a Chává nevet rögtön azt követően adta asszonyának, hogy a Tudás Fájával elkövetett bűne nyomán Isten többek között halandósággal büntette meg az embert:
Arcod verejtékével edd a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél, mert por vagy és a porba térsz vissza. És elnevezte az ember az ő feleségét Chávának, mert ő volt minden élő anyja.
A zsidóságban a név nem csupán egy szó, hanem az egyén valódi lényét fejezi ki. Az első ember nevet adott minden állatnak: felismerte a lényegüket és így képes volt a legmegfelelőbb nevet adni nekik. Így történt ez az asszonnyal is, akinek éppen akkor adta a „minden élő anyja” nevet, amikor halandóvá lettek. A halandó embernek ugyanis szüksége van utódokra a fennmaradáshoz, így Chává is anyává és – első nőként – minden élő anyjává lesz.
A középkori tóramagyarázó, Rási szerint ez a név a chájá – élő szóból származik, mivel az asszony megtestesíti mind az életet, mind pedig azt a potenciált, hogy egy nő képes életet adni, nemcsak a fizikai, hanem – kreatív energiáit felhasználva – átvitt értelemben is. A Chává név kapcsolódik a chávájá – élmény, tapasztalat és a jecháve – közöl, kifejez szóhoz is. A női test a formátlan anyagot addig védi és neveli, amíg megszületésre kész ember nem lesz belőle. A gyermek világra hozatalával azonban nem szűnik meg az életet adás aktusa, hiszen a szoptatással nemcsak fizikai, hanem lelki, érzelmi, spirituális életet ad át a gyermeknek. Ez a kapocs az idő múlásával változik, de nem szűnik meg, a nők folyamatosan életet adnak gyermekeiknek. Így lesz Chávából „minden élő anyja”.
Fotó: Chabad.org
