Hat éven át vesd be meződet és hat éven át metszd meg szőlődet és takarítsd be termését. A hetedik évben azonban szombati nyugalom legyen a föld számára, szombat az Örökkévalónak; meződet ne vesd be és szőlődet ne metszd meg. (3Mózes 25:3-4)
A Talmud azt mondja, hogy a földművelő munkája az Örökkévalóba vetett hit kifejezése. A földműves előkészíti a földet, felszántja, beveti és vár, mert hisz abban, hogy munkája szó szerint meghozza a gyümölcsét és az elvetett magból termés lesz.
A zsidó földműves munkáját tórai törvények tucatjai szabályozzák: smita (hetedik év), jovel (ötvenedik év), peá (a mező széle), orla (a termés a fa első három évében), bikurim (zsengék áldozata), kilájim (fajták keverésének tilalma), különféle tizedek és egyéb szentélybeli adományok, hogy csak a legismertebbeket soroljuk fel. Mindezen tilalmak túlnyomó többsége csak Izraelben érvényes, és ezen belül egy részük csak akkor, ha áll a Szentély.
1. Smitá
Tórai parancsolat szerint a földet a hetedik, smita évben parlagon kell hagyni a Szentföldön. A magától beérő termés szent, nem szabad vele kereskedni vagy más módon hasznot húzni belőle, és még a maradékot, pl. a hetedik év szentségét hordozó gyümölcsök héját is kellő tisztelettel kell kezelni. A földművesnek ilyenkor számos munkafolyamat elvégzése, pl. szántás vagy metszés tilos. A smitában termett termés hefker, vagyis bárki szabadon leszedheti és megeheti, de csak annyit szabad leszedni, amennyire az embernek szüksége van. A smitá betartásával a zsidó nép Istenbe vetett tökéletes hitét fejezi ki. Hisszük, hogy Isten a hatodik évben olyan sokat ad, hogy a hetedik évben és a nyolcadik első részében sem kell éheznünk.
2. Jovel
Minden hetedik smitá évet egy jovel év követ, az ötvenedik év, melyre a smitá év szabályai érvényesek. Vagyis a hetedik smitát egy jovel követi, tehát két éven át hagyják parlagon a földet. Ekkor a földek a tórai törvények értelmében visszaszállnak eredeti tulajdonosaikra és a zsidó rabszolgákat is szabadon kell bocsátani. Jovelt csak akkor tartunk, ha a zsidó nép többsége Izrael Földjén él, amire reményeink szerint már nem kell sokáig várni.
3. Peá
A tórai törvények a tóraadás idején forradalminak számítottak abban a tekintetben is, hogy előírták a gyengébbekről: a szegényekről, az árvákról és az özvegyekről való gondoskodást. Ennek egyik formája a peá, a mező szélének meghagyása, illetve az a parancsolat, hogy az elejtett, ott felejtett gabonát vagy más termésért nem szabad visszamenni, azt meg kell hagyni a rászorulóknak.
4. Orla és netá reváj
A fa elültetése utáni első három évben a termés orlá, vagyis nem szabad elfogyasztani és semmilyen haszon nem húzható belőle. A törvény kizárólag a gyümölcsökre vonatkozik, és nem érinti a fa más részeit. Fontos továbbá, hogy a háláchikus értelemben, vagyis a zsidó törvénykezés szerint nem fa státuszban levő gyümölcsök (banán, ananász) nem esnek az orla tilalma alá. A negyedik év termése a netá reváj. Ezt a jeruzsálemi Szentélybe vitték fel és Jeruzsálemben fogyasztották el a tulajdonosok. Az ezt követő, ötödik évtől fogva már nem vonatkozott ilyen jellegű megkötés a gyümölcsökre. A netá reváj szentséget hordoz. Napjainkban, amikor már és még nem áll a Szentély, és ennek híján az egész zsidó nép a rituális tisztátalanság állapotában van, vagyis nem eheti meg a negyedik évi termést, fogyasztás előtt ki kell váltani azt. Mivel nincs megegyezés azzal kapcsolatban, hogy a diaszpórában a szőlőn kívül van-e bármilyen más gyümölccsel kapcsolatban ilyen tilalom, ezt a kiváltást áldás nélkül végzik.
5. Bikurim és más adományok
A bikurim, a zsengék áldozata nemcsak köszönetnyilvánítás, hanem hitvallás is: az Örökkévaló Isten, Izrael Földje és a zsidó nép közti kapcsolat megerősítése. A bikurim micvája azon parancsolatok közé tartozik, melyek csakis Izrael Földjén érvényesek. Emellett csupán Izrael Földjének hét termésére (héberül sivát háminim) vonatkozik, vagyis csak ezekkel lehetett végrehajtani. A hét növény: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó, datolya. További szigorítás, hogy mivel a zsengéket a Szentélybe kellett felvinni, csak abban az időben érvényes a parancsolat, amikor áll a Szentély. Amikor a zsidó földműves megtalálta az első terméseket a földjén, akkor szálat kötött köréjük, ezzel jelölve meg az első termést. Ki is jelentette, hogy a megjelölt termések első termések. A megjelölés és a kijelentés aktusa azért fontos, mert ezáltal lesznek félretéve, kiválasztva, más szóval megszentelve az adott termések az áldozatra és innentől fogva másra nem használhatók. A terméseket az év során sávuotkor, a tóraadás ünnepén vitték fel először a Szentélybe. Ezt az ünnepet chág hábikurimnak, a zsengék ünnepének is nevezik. A zsengéket egészen hanuka ünnepéig fel lehetett vinni a Szentélybe. A Tóra nem ír elő mennyiséget, bölcseink szerint legalább a termés hatvanad részét jelenti.
A bikurimon kívül még többféle adományt kellett a termésből a Szentélynek juttatni (ma, amikor már és még nem áll a Szentély, leválasztjuk és külön tároljuk, majd amikor már nem használható, kidobjuk az elkülönített részt), ezek a máászer, a másszer seni, a trumá és a máászer áni.
6. Kilájim (fajták keverésének tilalma)
A Tórában számos parancsolat tiltja meg a különféle dolgok keverését. Ezek közé tartozik a magok összekeverésének, illetve a fák oltásának tilalma. Tilos különböző fajokat egymásba oltani, kevert magokat vetni vagy szőlőlugast vegyes magokkal bevetni. Izraelen kívül megengedett, hogy különféle magokat egymás mellé vessünk (kivéve a szőlőt, arra jóval szigorúbb szabályok vonatkoznak). Különböző zöldségféléket nyugodtan ültethetünk egymás mellé. Még Izraelen kívül is tilos, hogy egy bizonyos fáról vagy bokorról levágott ágat egy másik faj fájába oltsunk. Ugyanannak a fajnak a különböző fajtáit azonban szabad egymásba oltani, az a kérdés azonban, hogy mi jelenti egy faj változatát, mi pedig egy teljesen új fajt, nem teljesen behatárolt. Kérdés vagy kétség esetén mindig hozzáértő rabbihoz kell fordulni.
