Hat éven át vesd be meződet és hat éven át metszd meg szőlődet és takarítsd be termését. A hetedik évben azonban szombati nyugalom legyen a föld számára, szombat az Örökkévalónak; meződet ne vesd be és szőlődet ne metszd meg. (3Mózes 25:3-4)
A Talmud azt mondja, hogy a földművelő munkája az Örökkévalóba vetett hit kifejezése. A földműves előkészíti a földet, felszántja, beveti és vár, mert hisz abban, hogy munkája szó szerint meghozza a gyümölcsét és az elvetett magból termés lesz.
A zsidó földműves munkáját tórai törvények tucatjai szabályozzák: smita (hetedik év), jovel (ötvenedik év), peá (a mező széle), orla (a termés a fa első három évében), bikurim (zsengék áldozata), kilájim (fajták keverésének tilalma), különféle tizedek és egyéb szentélybeli adományok, hogy csak a legismertebbeket soroljuk fel. Mindezen tilalmak túlnyomó többsége csak Izraelben érvényes, és ezen belül egy részük csak akkor, ha áll a Szentély.
1. Smitá
Tórai parancsolat szerint a földet a hetedik, smita évben parlagon kell hagyni a Szentföldön. A magától beérő termés szent, nem szabad vele kereskedni vagy más módon hasznot húzni belőle, és még a maradékot, pl. a hetedik év szentségét hordozó gyümölcsök héját is kellő tisztelettel kell kezelni. A földművesnek ilyenkor számos munkafolyamat elvégzése, pl. szántás vagy metszés tilos. A smitában termett termés hefker, vagyis bárki szabadon leszedheti és megeheti, de csak annyit szabad leszedni, amennyire az embernek szüksége van. A smitá betartásával a zsidó nép Istenbe vetett tökéletes hitét fejezi ki. Hisszük, hogy Isten a hatodik évben olyan sokat ad, hogy a hetedik évben és a nyolcadik első részében sem kell éheznünk.
2. Jovel
Minden hetedik smitá évet egy jovel év követ, az ötvenedik év, melyre a smitá év szabályai érvényesek. Vagyis a hetedik smitát egy jovel követi, tehát két éven át hagyják parlagon a földet. Ekkor a földek a tórai törvények értelmében visszaszállnak eredeti tulajdonosaikra és a zsidó rabszolgákat is szabadon kell bocsátani. Jovelt csak akkor tartunk, ha a zsidó nép többsége Izrael Földjén él, amire reményeink szerint már nem kell sokáig várni.
3. Peá
A tórai törvények a tóraadás idején forradalminak számítottak abban a tekintetben is, hogy előírták a gyengébbekről: a szegényekről, az árvákról és az özvegyekről való gondoskodást. Ennek egyik formája a peá, a mező szélének meghagyása, illetve az a parancsolat, hogy az elejtett, ott felejtett gabonát vagy más termésért nem szabad visszamenni, azt meg kell hagyni a rászorulóknak.
4. Orla és netá reváj
A fa elültetése utáni első három évben a termés orlá, vagyis nem szabad elfogyasztani és semmilyen haszon nem húzható belőle. A törvény kizárólag a gyümölcsökre vonatkozik, és nem érinti a fa más részeit. Fontos továbbá, hogy a háláchikus értelemben, vagyis a zsidó törvénykezés szerint nem fa státuszban levő gyümölcsök (banán, ananász) nem esnek az orla tilalma alá. A negyedik év termése a netá reváj. Ezt a jeruzsálemi Szentélybe vitték fel és Jeruzsálemben fogyasztották el a tulajdonosok. Az ezt követő, ötödik évtől fogva már nem vonatkozott ilyen jellegű megkötés a gyümölcsökre. A netá reváj szentséget hordoz. Napjainkban, amikor már és még nem áll a Szentély, és ennek híján az egész zsidó nép a rituális tisztátalanság állapotában van, vagyis nem eheti meg a negyedik évi termést, fogyasztás előtt ki kell váltani azt. Mivel nincs megegyezés azzal kapcsolatban, hogy a diaszpórában a szőlőn kívül van-e bármilyen más gyümölccsel kapcsolatban ilyen tilalom, ezt a kiváltást áldás nélkül végzik.
5. Bikurim és más adományok
A bikurim, a zsengék áldozata nemcsak köszönetnyilvánítás, hanem hitvallás is: az Örökkévaló Isten, Izrael Földje és a zsidó nép közti kapcsolat megerősítése. A bikurim micvája azon parancsolatok közé tartozik, melyek csakis Izrael Földjén érvényesek. Emellett csupán Izrael Földjének hét termésére (héberül sivát háminim) vonatkozik, vagyis csak ezekkel lehetett végrehajtani. A hét növény: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó, datolya. További szigorítás, hogy mivel a zsengéket a Szentélybe kellett felvinni, csak abban az időben érvényes a parancsolat, amikor áll a Szentély. Amikor a zsidó földműves megtalálta az első terméseket a földjén, akkor szálat kötött köréjük, ezzel jelölve meg az első termést. Ki is jelentette, hogy a megjelölt termések első termések. A megjelölés és a kijelentés aktusa azért fontos, mert ezáltal lesznek félretéve, kiválasztva, más szóval megszentelve az adott termések az áldozatra és innentől fogva másra nem használhatók. A terméseket az év során sávuotkor, a tóraadás ünnepén vitték fel először a Szentélybe. Ezt az ünnepet chág hábikurimnak, a zsengék ünnepének is nevezik. A zsengéket egészen hanuka ünnepéig fel lehetett vinni a Szentélybe. A Tóra nem ír elő mennyiséget, bölcseink szerint legalább a termés hatvanad részét jelenti.
A bikurimon kívül még többféle adományt kellett a termésből a Szentélynek juttatni (ma, amikor már és még nem áll a Szentély, leválasztjuk és külön tároljuk, majd amikor már nem használható, kidobjuk az elkülönített részt), ezek a máászer, a másszer seni, a trumá és a máászer áni.
6. Kilájim (fajták keverésének tilalma)
A Tórában számos parancsolat tiltja meg a különféle dolgok keverését. Ezek közé tartozik a magok összekeverésének, illetve a fák oltásának tilalma. Tilos különböző fajokat egymásba oltani, kevert magokat vetni vagy szőlőlugast vegyes magokkal bevetni. Izraelen kívül megengedett, hogy különféle magokat egymás mellé vessünk (kivéve a szőlőt, arra jóval szigorúbb szabályok vonatkoznak). Különböző zöldségféléket nyugodtan ültethetünk egymás mellé. Még Izraelen kívül is tilos, hogy egy bizonyos fáról vagy bokorról levágott ágat egy másik faj fájába oltsunk. Ugyanannak a fajnak a különböző fajtáit azonban szabad egymásba oltani, az a kérdés azonban, hogy mi jelenti egy faj változatát, mi pedig egy teljesen új fajt, nem teljesen behatárolt. Kérdés vagy kétség esetén mindig hozzáértő rabbihoz kell fordulni.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
