És éhség volt az országban – az első éhségen – kívül, mely volt Ábrahám idejében – és elment Izsák Ávimelechhez, a filiszteusok királyához, Gerárba. (1Mózes 26:1)
A Teremtés könyvében háromszor találkozunk azzal a motívummal, hogy valamelyik ősapa (Ávráhám és Jicchák) a nővérének állítja be a feleségét, amikor egy-egy éhínség folytán másik országba kénytelen vándorolni. A háromból két alkalommal – ahogy a fenti idézetben is – Ávimelech, Gerár királya szerepel a történetben. Gerár valószínűleg a ma a Negev-sivatag szélén található Náchál Gerár völgyének közelében feltárt Tel Háror, Beer Sevától északnyugatra. Ávráhám és Jáákov is úgy véli, hogy személyes biztonsága érdekében érdemes szépséges feleségüket a nővérüknek beállítani, nehogy az irigy uralkodók meggyilkoltassák őket, hogy megszerezzék maguknak az asszonyokat.
A korábbi epizódban Ávimelech profetikus álmot lát, melyben Isten halállal fenyegeti arra az esetre, ha Szárának (Sára) bántódása esik. Rivka (Rebeka) tisztaságát és erényeit az óvta meg, hogy hamar kiderült a turpisság. Az egyébként nem az Örökkévalót szolgáló király mindkét esetben istenfélőnek bizonyult és nem érintette az asszonyokat.
A tórai történeteket kiegészítő midrás elmondja, hogy a Toldot szakasz felütésében szereplő „és Ávráhám nemzette Jicchákot” mondat isteni tanúságtétel arra vonatkozóan, hogy Jicchák valóban Ávráhám saját fia volt. Voltak, akik kinevették az idős férfit, és azt mondták, hogy a gyermek Ávimelechtől, Gerár királyától származik. Az Örökkévaló ezért Jicchákot pontosan olyanná tette, mint apja volt, annyira hasonlítottak egymásra, hogy senki nem mondhatta, hogy nem Ávráhám saját fia.
Ávimelech az Ávráhám és Jicchák által ásott kutaknál is felbukkan, méghozzá hűséges hadvezérével, Pichollal együtt. A kút gazdag szimbolikájáról itt írtunk, most csak azt említjük, hogy ezek a stratégiai fontosságú helyek szolgáltattak helyszínt a szövetségkötéshez is Ávráhám és Ávimelech, illetve Jicchák és Ávimelech közt. Így olvassuk a Toldot szakaszban:
És épített [Jicchák] ott [Beer Sevában] oltárt és hívta az Örökkévaló nevét, fölütötte ott sátrát és ástak ott Jicchák szolgái kutat. Ávimelech pedig elment hozzá Gerorból és Áchuzát, az ő barátja, meg Pichol, az ő hadvezére. És mondta nekik Jicchák: Miért jöttetek hozzám, hisz ti gyűlöltetek engem és elküldtetek magatoktól. És ők mondták: Szemlátomást láttuk, hogy az Örökkévaló veled volt és azt mondtuk, legyen csak eskü köztünk, köztünk és közted és kössünk szövetséget veled… (1Mózes 26:25-28)
Vannak, akik szerint Ávráhám és Jicchák két különböző személlyel találkozott és az ávimelech általános név vagy rang, melyet a kánaáni uralkodók viseltek. A Tánách, a zsidó Biblia a filiszteusok uralkodóját egészen Dávid király koráig ávimelechnek nevezi. A név jelentése: apám király, az apa (Isten) a király. Más, a biblián kívüli iratokban is felbukkan és a Bírák könyvében egy zsidó Ávimelech is szerepel, aki Sechem királya volt.
A midrás szerint Ávimelech igaz nem-zsidó volt. Szárát abban a reményben akarta megszerezni, hogy általa része lehet az áhított gyermekáldásban. Tettéért azonban többek közt egész testét elborító kelésekkel és az egész háztartására kiterjedő meddőséggel bűnhődött. Ávráhám imájára Isten gyógyulást küldött nekik. A hagyomány szerint Ávimelech saját magán kívül Ávráhámot is hibásnak tartotta a Szárával történt esetben. „Eltakartad a szememet (azzal, hogy nővérednek mondtad Szárát), ezért a fiad, akit nemzel, szintén eltakart szemű lesz” – mondta a Ávimelech a midrás szerint. Szavai beteljesültek, Jicchák öregkorára megvakult. A midrás azt is elmeséli, hogy Jicchák esetében Ávimelech még emlékezett a szigorú büntetésre, amit Szárá miatt kapott (ezen értelmezés szerint ugyanarról a személyről van szó), ezért nem csábult el Rivka kiemelkedő szépségétől. Amikor azonban Jicchák rendkívül gazdag lett és az emberek az ő gazdagságát csodálták Ávimeleché helyett, akkor irigységében azt állította, hogy Jicchák minden gazdagsága tőle ered.
Fotó: Max Tcvetkov on Unsplash
