Ha támad közötted próféta vagy álomlátó, és ad neked jelt vagy csodát; és bekövetkezik a jel és a csoda, amelyről neked szólt, és mondja: „Menjünk más istenek után, amelyeket te nem ismersz, és szolgáljuk azokat” – ne hallgass annak a prófétának a szavára, vagy arra az álomlátóra, mert megkísért benneteket az Örökkévaló… Az Örökkévaló, a ti Istenetek után járjatok, őt féljétek, az ő parancsolatait őrizzétek meg, szavára hallgassatok, őt szolgáljátok és hozzá ragaszkodjatok. Az a próféta pedig vagy az az álomlátó ölessék meg, mert felszólított elpártolásra az Örökkévalótól, a ti Istenetektől, aki kivezetett benneteket Egyiptom országából és aki megváltott téged a rabszolgák házából… (5Mózes 13:1-6)
A hetiszakasz érdekes szereplőit bemutató sorozatunkban a hamis prófétával foglalkozunk. Mint a fenti idézetből látszik, a hamis próféta – héberül návi seker – olyan ember, aki bár képes állítólagos hatalmát sikeresen végrehajtott csodával alátámasztani, mégis olyan dologra buzdítja a zsidókat, ami ellenkezik a tórai parancsolatokkal. A Tóra szerint az ilyen ember halálbüntetést érdemel. A hamis prófétát a legfelsőbb vallási bíróság, a szánhedrin ítélte halálra, amennyiben valóban bűnösnek bizonyult. A világban nincs helye olyan embernek, aki szándékosan elvezeti a zsidókat Istentől és az Ő igazságától. Napjainkban, amikor már és még nem áll a Szentély és a szánhedrin sem működik, természetesen senkit nem lehet halálra ítélni.
Mózes volt a zsidó nép legnagyszerűbb, ám közel sem egyetlen prófétája. Őt még számos más próféta – héberül návi – követte, akik bátran, és gyakran az aktuális uralkodó vagy a nép egyéb vezetői ellenében hirdették Isten szavát. A prófécia ugyan már mintegy 2300 éve megszűnt Izrael népe között, a kérdés azonban még mindig aktuális: hogyan lehet megkülönböztetni a hamis prófétát az igazitól? Hiszen mindketten azt mondják, hogy Isten szólt hozzájuk és mindketten csodákat hajtanak végre. A kohénokkal és a királyokkal ellentétben a próféták prófétai mivolta belülről fakad, nem kívülről rájuk ruházott hatalom.
Joná (Jónás) átadta Isten üzenetét a niniveieknek, és azt jósolta, hogy az Örökkévaló negyven napon belül lerombolja a bűnös várost. Ám a város lakossága erre megtért és Isten nem pusztította el őket. Jóná próféciája mégis igaz volt, csak a megváltozott körülmények – Ninive lakosságának megtérése -szükségtelenné tették a büntetést. Joná azonban nem örült ennek, egyrészt, mert bántotta, hogy Isten ilyen hamar megbocsátott a gonoszoknak, másrészt, mert úgy érezte magát, mint akivel a bolondját járatják: prófétált és nem igazolódott be a prófécia.
Amikor egy másik próféta, Jirmejáhu (Jeremiás) a közelgő nemzeti tragédiáról, pusztulásról, száműzetésről beszélt, nem hittek neki. Inkább egy másik, hamis prófétának hittek, név szerint Chánánjá ben Azurnak, aki a babilóniaiak romlását jósolta, vagyis nem azt, ami valóban előre látható volt, hanem azt, amit az emberek hallani akartak. Így felelt erre Jirmejáhu (28. fejezet):
Ámen, így cselekedjék az Örökkévaló, tartsa fönn az Örökkévaló szavaidat, amelyeket prófétáltál, hogy visszahozza az Örökkévaló házának edényeit és az egész számkivetettséget Bábelből e helyre! Ámde halljad csak ezt az igét, melyet szólok füled hallatára és az egész nép füleinek hallatára. Azon próféták, akik előttem és előtted voltak ősidőtől fogva, prófétáltak számos országokról és nagy királyságokról, háború, veszedelem és dögvész felől. Az a próféta, aki béke felől prófétál – midőn bekövetkezik a próféta igéje, megismerszik a próféta, akit az Örökkévaló igazán küldött.
Mit jelent ez? Háborúról, vészről, pusztulásról bárki tud próféciát mondani. Ha mégsem következik be, mindenki azt gondolhatja, hogy időközben megbocsátást nyertek az emberek, akár hamis próféta volt az illető, akár igaz (ahogy Joná esetében is láttuk). Az emberek képesek a változásra és Isten megbocsátó.
„Az ima, a megtérés és az adakozás elhárítja a rossz ítéletet”
– mondjuk a nagyünnepi imáinkban. Nincs olyan isteni ítélet, amit vissza ne lehetne vonni, ha az ember jó útra tér. Ám ha valaki a békéről, szerencséről, a dolgok jóra fordulásáról prófétál és az nem következik be, egyértelművé válik, hogy hamis prófétával van dolgunk, hiszen az Örökkévaló nem vonja vissza a megígért áldást. A hamis próféta igazi próbája tehát az, ha pozitív dolgokról prófétál. Ha ezek nem következnek be, biztosan tudhatjuk, hogy nem az Örökkévaló szavait közvetíti.
(Írásunk Jonathan Sacks rabbi chabad.org-on megjelent magyarázata alapján készült.)
