És kiment Dina, Lea leánya, akit szült Jákóbnak, hogy megnézze az ország leányait. És meglátta őt Sechem, a chivi, Chamór fia, az ország fejedelme, vette őt, hált vele és meggyalázta. És ragaszkodott a lelke Dinához, Jákób leányához, s megszerette a leányt és a leánynak szívére beszélt. (1Mózes 34:1-3)
A 12 fiú közt egyetlen lányként született Dina Jáákov és Lea gyermeke a 13 utód közül tizenegyedikként, Lea utolsó gyermekeként. Születéséről az előző, Vájécé hetiszakaszban értesülünk: „Azután szült egy leányt és elnevezte Dinának.” (1Mózes 30:10) A többi testvérrel ellentétben a Tóra nem értesít arról, hogy miért ezt a nevet kapta. A név jelentése: „ítélet” és bölcseink azt mondják, hogy Lea profetikus képességével tudta, hogy Jáákovnak 12 fia születik majd. Amikor ismét várandós lett – addigra hat fia volt már, és a két szolgálónak összesen négy fia született –, akkor imádkozott, hogy lánya legyen, nehogy testvérének, Ráchelnek kevesebb gyermeke szülessen, mint a szolgálójának.
Bölcseink felteszik a kérdést, hogy a történet felütésében miért ilyen szokatlanul, az anyja (nem az apja) lányaként azonosítja a Tóra. A középkori tóramagyarázó, Rási ezt azzal indokolja, hogy azért, mert „kiment”, ugyanis Leának is tulajdonsága volt, hogy „kimegy”, ahogy egy korábbi fejezetben olvastuk (1Mózes 30:16): „Midőn Jákob jött a mezőről este, kiment elébe Lea…” Azt gondolhatnánk, hogy a megjegyzés némileg elítélő, hiszen a zsidó nő legfontosabb tulajdonsága a szerénysége: „A király lányának minden dicsősége belülről fakad” – olvassuk a Zsoltárokban (45:14). Úgy tűnik, Rási azt mondja, hogy egy zsidó lánynak semmi keresnivalója nincs a bálványimádó országban. Ha azonban mégis odamegy, akkor nem Jáákov, hanem Lea lányaként megy oda, mivel ez utóbbi szintén „kiment”. Amikor a király lánya „kimegy”, akkor negatív hatású találkozásoknak teszi ki magát, ahogy Dina esetében is látható volt.
Magyarázóink azonban úgy vélik, hogy ez csak a látszat és valójában egészen mást akart velünk közölni Rási. Nem sokkal korábban (1Mózes 32:23) ugyanis azt olvassuk:
Fölkelt azon éjjel, vette két feleségét, két szolgálóját és tizenegy fiát és átkelt a Jábók átkelőjén.
Rási felteszi a kérdést: Hol volt Dina? Majd választ is ad: Jáákov eldugta őt egy ládába, nehogy gonosz és kapzsi testvére, Észáv (Ézsau) szemet vessen rá, amikor találkoznak. Ez azonban Rási szerint büntetést vont az ősapa számára maga után, ugyanis Dinának lehetősége lett volna arra, hogy jó útra terelje Észávot. Mivel Jáákov ezt megakadályozta, Sechemnek esett áldozatul. Bölcseink azt is hozzáteszik, hogy mivel a midrás szerint Leának eredetileg Észávhoz kellett volna feleségül mennie, ám végül Jáákov felesége lett, lánya, Dina „örökölte” tőle ezt a sorsot vagy potenciált. A „kimenés” lehetőség arra, hogy megváltoztassuk a környezetünket. Ezért nem is feltétlenül rossz, Dina ugyanis képes volt arra, hogy fényt árasszon a környezetére anélkül, hogy az esetlegesen rossz, negatív környezet hatással lett volna belső tisztaságára. Azonban Jáákov azáltal, hogy elzárta őt, lehetetlenné tette e potenciál kiteljesedését és egyben kitette őt Sechemnek, aki megkívánta és megerőszakolta, majd vakmerően elküldte apját, Chámort (a neve annyit jelent: szamár), hogy megkérje a meggyalázott lány kezét. Amikor a testvérek értesültek a szörnyű esetről, tőrbe csalták Chámort és a város minden férfi lakosát. Azt mondták, hogy a frigy előfeltétele a körülmetélés, aminek az egész város minden férfi lakójának alá kell vetnie magát ahhoz, hogy befogadják őket a családba. Amikor az megtörtént, akkor lekaszabolták a férfiakat, Dinát pedig kimenekítették a városból. A jeruzsálemi Talmud úgy magyarázza, hogy Osznát, Joszef (József) felesége, akit a Tóra egyébként Potifár lányának nevez, nem volt más, mint a Sechem által erőszakosan teherbe ejtett Dina lánya. Dina még egyszer szerepel a Tórában, azon hetven lélek között, akik Jáákovval együtt mentek le Egyiptomba.
Jáákov utódainak, pontosabban Simon fiainak felsorolása közt szerepel egy bizonyos Saul (nem keverendő össze az évszázadokkal később élt Saul királlyal), „a kánaáni asszony fia”. A hagyomány azt mondja, hogy a „kánaáni asszony” Dina volt, akit erőszaktevője után nevez a Tóra kánaáninak. Megerőszakolása után attól félt, hogy senki nem akarja majd őt feleségül venni. Testvére, Simon megesküdött, hogy ő elveszi és így is tett. Kettejük frigyéből született ez a bizonyos Saul.
Mások azonban más véleményen vannak és azt mondják, hogy Ijóv, vagyis a sokat szenvedett Jób Jáákov idejében élt és nem más volt a felesége, mint Dina (hozzá kell tenni azonban, hogy Ijóv alakja nagyon sok kérdést vet fel, nem tudjuk, hogy hol és mikor élt, és bölcseink között vannak olyanok, akik azt mondják, hogy nem is valós figuráról van szó).
Dina feltételezett sírja a Kineret-tó partján fekvő Tverjától (Tibériástól) északra, Árbelben található, néhány testvére sírjával együtt. A helyszín egy ősi temetőben a mai napig látogatható.
