בס”ד
A DEE CSALÁD PIRKÉ ÁVOT PROJEKTJE
שִׁמְעוֹן בְּנוֹ אוֹמֵר: כָּל יָמַי גָּדַלְתִּי בֵין הַחֲכָמִים וְלֹא מָצָאתִי לְגוּף טוֹב מִשְּׁתִיקָה, וְלֹא הַמֶּדְרָשׁ עִקָּר אֶלָּא הַמַּעֲשֶׂה, וְכָל הַמַּרְבֶּה דְבָרִים מֵבִיא חֵטְא
[Rábán Gámliél] fia, Simon, mondja: „Egész életemben bölcsek között nevelkedtem, és nem találtam olyat, ami jobb a lenne [az ember számára] a hallgatásnál. Nem az elmélet [a tanulás] a fontos, hanem a cselekvés, és aki szót szaporít, az bűnt követ el.” (Ávot 1:17)
Munkám jelentős részét képezi a kommunikáció valamilyen formája: írás, beszéd, interjúkészítés. Van abban valami biztonságos érzés, hogy van egy megírt szövegem vagy vannak szerkesztők, akik lehetővé teszik gondolataim átnézését és újra gondolását. De a mindennapjaimban a dolgok sokkal összetettebbek.
Nemrégiben, egy iskolai esemény után azzal a kellemetlen érzéssel tértem haza, hogy túlságosan sokat beszéltem. Szégyelltem magam néhány kijelentésem miatt, és megbántam, hogy megosztottam másokkal néhány anekdotát. Elkapott a beszélgetés izgalma és lendülete, ám utána rettenetesen éreztem magam.
Átgondoltam, hogy mit miért mondtam el. Bennem volt a kapcsolódás igénye, ami normális és egészséges, de rájöttem, hogy a beszélgetés egy pontján túl szinte automata üzemmódra kapcsoltam, és olyan mondatokat vagy véleményeket mondtam, amik nem tükrözték híven a saját érzéseimet, inkább kissé avasak voltak vagy lejártak. Vajon annyira szeretem hallani a saját hangomat, hogy mindenképpen ki kellett magamból engednem ezeket az elavult gondolatokat?
„Simon, mondja: „Egész életemben bölcsek között nevelkedtem, és nem találtam olyat, ami jobb a lenne [az ember számára] a hallgatásnál…” – a középkori tóramagyarázó, Rási azt tanítja, hogy annak, aki csendben marad, legalább esélye van arra, hogy intelligensnek látsszon – ha valaki túlságosan gyorsan reagál ahelyett, hogy halkan végig hallgatná a másikat, nagy valószínűséggel butaságokat fog mondani.
A beszéd csodás ajándék. Használhatjuk arra, hogy elismerjünk másokat, kapcsolódjunk, kifejezzünk dolgokat, tanítsunk, felfedjük a szépséget vagy az igazságot vagy éppen felhívjuk a figyelmet az igazságtalanságra. Azonban mint minden más erőteljes dolog, a beszédnek destruktív, romboló ereje is van mások és önmagunk irányában is. Ha az ember tudja, hogy mikor kell megszólalni és mikor kell hátra dőlve hallgatni, az egy olyan képesség, ami mindenkinek hasznára válik.
Megvitatható kérdések
Milyen egyéni haszonnal jár a hallgatás és hogyan válhat hasznára az embernek, ha egyedül marad a gondolataival?
Kerültem valaha kellemetlen helyzetbe a túl sok beszéd miatt?
Hogy lehet egyensúlyt kialakítani a beszéd és a másokra való odafigyelés között?
Ötlet: Rivki Silver, női témákkal foglalkozó riporter, újságíró és zenész
Lea bát Refáel veCipóra
Maja Eszter bát ráv Árje Mordecháj veLea
Rina Mirjám bát ráv Árje Mordecháj veLea
emlékére és lelkének emelkedésére
