בס”ד
A DEE CSALÁD PIRKÉ ÁVOT PROJEKTJE
הוּא הָיָה אוֹמֵר, נָגֵד שְׁמָא, אָבֵד שְׁמֵהּ. וּדְלֹא מוֹסִיף, יָסֵף. וּדְלֹא יָלֵיף, קְטָלָא חַיָּב. וּדְאִשְׁתַּמֵּשׁ בְּתָגָא, חָלֵף:
[Ugyancsak] ő [Hilél] mondta: „Aki mesterségesen növeli hírnevét, elveszti azt; aki nem gyarapítja [a tudományát], az valójában csökkenti; aki egyáltalán nem tanul [Tórát], az halált érdemel; aki a [tanulás] koronáját [önző, haszontalan] célokra használja, az elvész.” (Ávot 1:13)
Ebben a Misnában Hilél, a nagyszerű tanítómester négy alapvető gondolatot oszt meg a hatékony tóratanulással kapcsolatban. Megmutatja, hogy a tóratanulás kényes egyensúlyt képvisel az alázatosság és a magabiztosság, illetve az ambíció és a perspektíva között.
A Tóra az Élet, ám a Talmud (Jomá 72b) arra figyelmeztet, hogy ha rosszul használjuk, akkor méreg is lehet. Hilél először arra világít rá, hogy az egészséges tóratanulás kulcsa a valódi alázatosság. A Rámbám (Maimonidész, Mózes első könyvével kapcsolatban) azt mondja, hogy a Tóra Isten neveiből áll. Amikor Tórát tanulunk vagy tanítunk, akkor világosnak kell lennie a számunkra, hogy az isteni bölcsességet fejezzük ki, nem a sajátunkat, Hilél arra figyelmeztet, hogy az, aki azért tanul Tórát, hogy saját magának nevet szerezzen, az aláássa az Örökkévaló Nevét és elveszti a Tórától szerzett szentségét.
Másfelől viszont előfordulhat, hogy nem osztjuk meg a Tórával kapcsolatos személyes gondolatainkat, új értelmezési szempontjainkat, mert attól félünk, hogy esetleg tévedünk. Hilél szerint egyensúlyba kell hozni a tóratanuláshoz szükséges alázatosságot azzal a ténnyel, hogy feladatink közé tartozik értéket adni a Tórához a saját gondolataink által. Ez utóbbiak nélkül a tóratudásunk csökkenhet.
Hilél azt mondja, hogy nemcsak arra van szükség, hogy legyenek új, saját gondolataink, de elég magabiztosnak kell éreznünk magunkat ahhoz, hogy tanítsunk. Mindannyian rendelkezünk olyan tudással, amit megoszthatunk másokkal. Hilél tanítását a Talmud is megismétli (Szotá 22a): Az, aki képes rá és mégsem tanít, nem érdemli meg, hogy éljen.
De hogy ne érezzük magunkat annyira magabiztosnak, Hilél még egy dologgal kiegészíti a tanítását, amikor arra emlékeztet, hogy legyen elsődleges számunkra a Tóra koronája, vagyis a háláchá, a zsidó törvények összessége. Ha megfeledkezünk arról, hogy a tanultakat a gyakorlatban is alkalmazzuk, akkor egyszerűen csak kihasználjuk a Tóra koronáját. A megtanult dolgoknak hatással kell lenniük az életünkre. Ha nem, az Örökkévaló csökkenti tóratanulásunk értékét.
Ha a Tórát alázattal közelítjük meg, elfogadjuk azt a felelősséget, hogy új magyarázatokat is kell találnunk, meg kell osztanunk a gondolatainkat másokkal és oda kell figyelnünk arra, hogy mindaz, amit tanulunk, hatással legyen az életünkre is.
Megvitatható kérdések
1. Hogyan maradhatunk szerények, amikor mások gratulálnak nekünk azért, amit tanítottunk nekik.
2. Mi volt a legutóbbi felfedezésem/gondolatom a Tórával kapcsolatban?
3. Mit tanítanál valakinek, aki korábban még soha nem tanult Tórát, ha erre 15 perced lenne? Miért?
4. A Tórának melyik részeit a legnehezebb alkalmazni a gyakorlatban?
Ötlet: Ari Shishler rabbi
Lea bát Refáel veCipóra
Maja Eszter bát ráv Árje Mordecháj veLea
Rina Mirjám bát ráv Árje Mordecháj veLea
emlékére és lelkének emelkedésére
Shishler rabbi alapította meg feleségével a dél-afrikai Strathavon Chábád-központját 1999-ben. Előadó, blogger, író, rádiós műsorvezető és egy rendkívül ritka betegségben szenvedő gyermek apjaként sérült gyermekek jogaiért harcoló aktivista.
