בס”ד
A DEE CSALÁD PIRKÉ ÁVOT PROJEKTJE
רַבִּי יִשְׁמָעֵאל בַּר רַבִּי יוֹסֵי אוֹמֵר: הַלּוֹמֵד תּוֹרָה עַל מְנָת לְלַמֵּד מַסְפִּיקִין בְּיָדוֹ לִלְמוֹד וּלְלַמֵּד, וְהַלּוֹמֵד עַל מְנָת לַעֲשׂוֹת מַסְפִּיקִין בְּיָדוֹ לִלְמוֹד וּלְלַמֵּד לִשְׁמוֹר וְלַעֲשׂוֹת. רַבִּי צָדוֹק אוֹמֵר: אַל תִּפְרוֹשׁ מִן הַצִּבּוּר, וְאַל תַּעַשׂ עַצְמְךָ כְּעוֹרְכֵי הַדַּיָּנִין וְאַל תַּעֲשֶׂהָ עֲטָרָה לְהִתְגַּדֶּל בָּהּ, וְלֹא קַרְדּוּם לַחְתָּךְ בָּהּ. וְכַךְ הָיָה הִלֵּל אוֹמֵר: וּדְאִשְׁתַּמֵּשׁ בְּתַגָּא חֲלָף. הָא לָמַדְתָּ, כָּל הַנֶּהֱנֶה מִדִּבְרֵי תוֹרָה נֹטֵל חַיָּיו מִן הָעוֹלָם
Jismáél ben Joszé rabbi mondta: „Aki azért tanul, hogy taníthasson, annak módjában lesz tanulni és tanítani, aki azonban azért tanul, hogy aszerint cselekedjen, annak módjában lesz tanulni, tanítani, megtartani és gyakorolni [a Tórát]. Cádok rabbi mondta: „Ne vond ki magad a közösségből, ne viselkedj ügyvéd módjára, és ne tedd a Tórát mint koronát a fejedre, hogy kérkedj vele, se ne használd mint fejszét, amellyel megélhetést »hasogatsz« magadnak. Ebben az értelemben mondta Hilél is: »Aki a Tan koronáját önös célokra használja, az elvész.« Ebből az következik, hogy aki hasznot húz a Tórából, az már ezen a világon kivonja életét a világból.” (Ávot 4:5)
Jismáel rabbi két alapvető elvre tanít: arra az értékre, hogy az ember azért tanul Tórát, hogy taníthassa azt és arra az értékre, hogy az ember a tanulás kedvéért tanulja a Tórát.
A Midrás Smuel magyarázata szerint vannak olyanok, akik saját fejlődésük érdekében töltik azzal az idejüket, hogy tanulási képességeiket fejlesszék. Úgy vélik, hogy ha mások tanításával töltik az idejüket, akkor saját fejlődésük csorbát szenved. Jismáel rabbi azt mondja, hogy valójában ennek éppen az ellenkezője igaz: tudásunk másokkal való megosztása felerősíti saját személyes fejlődésünket.
Vannak aztán azok, akik elsődleges motivációja mások tanítása és tudásuk megosztása. Ezeket az embereket Isten megáldja, ezért mondja a misna, hogy lehetőséget kapnak mind a tanulásra, mind pedig a tanításra.
A legmagasabb szintet azonban azok érhetik el, akik felismerik, hogy a Tóra nem csupán teória és elveit a gyakorlatba is át kell ültetnünk, életünket Isten akarata szerint kell élnünk.
Ez áll a Talmud egyik vitája (Kidusin 40) mögött is, mely arról szól, hogy a tanulás vagy a tett fontosabb. A Talmud rövid következtetése: „nagyszerű a tanulás, mert tettekhez vezet”. Misnánk segítségével elmagyarázhatjuk, hogy a a tanulás legnagyszerűbb formája az, amikor a tanulás tettekhez vezet.
Egyszerűen szólva: amikor Tórát tanulunk, fel kell ismernünk, hogy a Tóra a „torát chájim” – az élet Tórája, a Mindenható kézikönyve a jelentőségteljes élethez. Tanulásunkból gyakorlati következtetéseket kell levonnunk.
Jehosua könyvének eleje Mózest „eved Hásem” – az Örökkévaló szolgája kifejezéssel illeti. A Málbim magyarázata szerint kétféle ember létezik. A egyik az, aki élete során mindent megtesz önmaga tökéletesebbé tétele érdekében. Amikor az ilyen emberek meghalnak, életművük véget ér. A második típusú ember nemcsak önmaga javításán munkálkodik, hanem befektet másokba is, fiatalokba, a jövőjük építésébe. Az ilyen emberek „továbbélnek”, még azt követően is, hogy elhagyták ezt a világot. Ilyen volt Lucy, Maia és Rina is, akiknek értékei, tanításai és életereje továbbél bennünk.
Megvitatható kérdések:
Vannak-e olyan tórai elvek, amelyek fontosak számodra, de nem tudod, hogy hogyan fordíthatnád cselekedetté azokat? Hogyan lehetne mégis megtenni ezt?
Ismersz-e olyan embert, aki átülteti a gyakorlatba a tóratanulását és valóban Isten akarata szerint éli az életét?
Vajon lehet-e negatív dolog az a fajta a tóratanulás, melynek célja, hogy utána másokat taníthassunk? Ha igen, miért?
Ötlet: Naftali Schiff rabbi
Lea bát Refáel veCipóra
Maja Eszter bát ráv Árje Mordecháj veLea
Rina Mirjám bát ráv Árje Mordecháj veLea
emlékére és lelkének emelkedésére
