בס”ד
A DEE CSALÁD PIRKÉ ÁVOT PROJEKTJE
אֱלִישָׁע בֶּן אֲבוּיָה אוֹמֵר, הַלּוֹמֵד יֶלֶד לְמַה הוּא דוֹמֶה, לִדְיוֹ כְתוּבָה עַל נְיָר חָדָשׁ. וְהַלּוֹמֵד זָקֵן לְמַה הוּא דוֹמֶה, לִדְיוֹ כְתוּבָה עַל נְיָר מָחוּק. רַבִּי יוֹסֵי בַר יְהוּדָה אִישׁ כְּפַר הַבַּבְלִי אוֹמֵר, הַלּוֹמֵד מִן הַקְּטַנִּים לְמַה הוּא דוֹמֶה, לְאֹכֵל עֲנָבִים קֵהוֹת וְשׁוֹתֶה יַיִן מִגִּתּוֹ. וְהַלּוֹמֵד מִן הַזְּקֵנִים לְמַה הוּא דוֹמֶה, לְאֹכֵל עֲנָבִים בְּשֵׁלוֹת וְשׁוֹתֶה יַיִן יָשָׁן. רַבִּי אוֹמֵר, אַל תִּסְתַּכֵּל בַּקַּנְקַן, אֶלָּא בְמַה שֶּׁיֶּשׁ בּוֹ. יֵשׁ קַנְקַן חָדָשׁ מָלֵא יָשָׁן, וְיָשָׁן שֶׁאֲפִלּוּ חָדָשׁ אֵין בּוֹ:
Elisá ben Ávujá mondta: „Amit gyerekkorában tanul valaki, az olyan, mint a tintaírás az új papíron, amit viszont öregkorában tanul valaki, az olyan, mint az írás a levakart papíron.”
A babilóniaiak falujából való Joszéf bár Jehudá mondta: „Aki fiataloktól tanul, az olyan, mintha éretlen szőlőt enne vagy újbort inna azonmód a sajtóból. Ezzel szemben aki a vénektől tanul, az olyan, mintha érett szőlőt enne vagy óbort inna.”
Méir rabbi szokta mondani: „Ne a kancsót nézd, hanem azt, hogy mi van benne! Van új kancsó, amely tele van óborral és van régi kancsó, amelyben még újbor sincs.” (Ávot 4:20)
Misnánk három részre tagolódik: a tanulás megfelelő életkora, a tanítás megfelelő életkora és a záró gondolat. Első ránézésre a két első rész ellentmondást tartalmaz: ha az ember a legjobban fiatalon tud tanulni, akkor nem az lenne az optimális, ha akkor tanítana, amikor az anyag még friss az elméjében? A Misna mégis azt sugallja, hogy a legjobb tanár az, aki olyan, mint egy öreg, összekaristolt papír, melyen meglátszik az idő vasfoga.
Az ellentmondás feloldásához nézzünk meg egy másik misnát (Ávot 5:1), mely az emberi élet lépcsőfokait elemzi: „Ötévesen [elkezd az ember] Tórát tanulni, tízévesen Misnát… negyvenévesen bölcsességet szerez”. Ez arra tanít, hogy a bölcsesség megszerzése és a tanításra való képesség külön állomás az ember életében. A tanulás által tudást szerzünk, ám csak a bölcsesség adja meg a megszerzett tudás felhasználásának és átadásának képességét. Erre utal a misnánk. Az első állomás a tudás megszerzése, és erre csak fiatalon kerülhet sor, amikor agyunk még könnyebben képes a tanulásra. Ez azonban nem felel meg a tanítás állomásának, ami csupán később következik el, amikor az ember idősebb, bölcsebb és jobban megérti, hogy a tanítványának mire van szüksége.
Megvitatható kérdések:
Mit nehezebb elérni? A tudást vagy a bölcsességet? Miért?
A boron és a bölcsességen kívül még mi lesz jobb az életkor előrehaladtával és a megszerzett tapasztalatokkal? Miért?
Hogyan tanulhatsz többet másoktól (fiatalabbaktól vagy idősebbektől)?
Írta: Zev Dickson
Lea bát Refáel veCipóra
Maja Eszter bát ráv Árje Mordecháj veLea
Rina Mirjám bát ráv Árje Mordecháj veLea
emlékére és lelkének emelkedésére
