בס”ד
A DEE CSALÁD PIRKÉ ÁVOT PROJEKTJE
רַבִּי אֶלְעָזָר אוֹמֵר, הֱוֵי שָׁקוּד לִלְמֹד תּוֹרָה, וְדַע מַה שֶּׁתָּשִׁיב לְאֶפִּיקוֹרוֹס. וְדַע לִפְנֵי מִי אַתָּה עָמֵל. וְנֶאֱמָן הוּא בַעַל מְלַאכְתְּךָ שֶׁיְּשַׁלֶּם לָךְ שְׂכַר פְּעֻלָּתֶךְ:
Elázár rabbi mondta: Tanuld a Tórát szorgalmasan, hogy tudjad, mit válaszolj az epikureusnak (hitetlennek)! Tudd, kinek fáradozol, és hogy aki a micvák betartására kötelezett téged, az megfizeti járandóságodat!” (Ávot 2:14)
Elázár rabbi rendkívül fontos tanácsot ad, amikor azt mondja, hogy tudni kell hogyan válaszoljunk az epikureusoknak. Belső késztetésünk talán azt sugallaná, hogy egyáltalán ne bonyolódjunk vele beszélgetésbe, nehogy válaszunkkal érvényt adjunk az érveiknek. Ám a Tóra mást mond erről.
A következőt olvassuk Mózes harmadik könyvében, a Vájikrában (19:16): “הוֹכֵחַ תּוֹכִיחַ אֶת עֲמִיתֶךָ – feddve fedd meg felebarátodat.” Ezt általában úgy magyarázzák, hogy ha látjuk, hogy egy másik zsidó bűnt követ el, fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy helytelenül cselekedett. A Rámbám azonban (Hilchot Deot 6:7) azt mondja, hogy nem elegendő a figyelmeztetés, hanem az is a kötelességünk, hogy visszatereljük őt a helyes útra. Ezt mondja Elázár rabbi is a Misnában: nem hagyhatjuk egyszerűen figyelmen kívül az eretneket, és az sem elegendő, ha egyszerűen rámutatunk a hibáira. Sokkal inkább az a kötelességünk, hogy tudjuk hogyan válaszoljunk a kérdéseire, hogy a jó és helyes út felé terelhessük.
Ha az ember olyan pozícióban van, hogy képes az epikureus kérdéseire válaszolni, az önmaga számára is segítség. A feladatunk nem az, hogy válaszoljunk, hanem az, hogy tudjuk hogyan tegyük azt. Biztosnak kell lennünk a saját tudásunkban, hogy képesek legyünk megbirkózni a kihívásokkal és megfelelni a kérdésekre. Ennek pedig pozitív hatása van az Örökkévalóval való kapcsolatunkra. Rábénu Báchjá a Chovot Hálevávot című művében kiemeli, hogy minél jobban ismerjük a Tórát és minél jobban megértjük az Örökkévalót, annál inkább elmélyül és új jelentésekkel bővül az Istennel való kapcsolatunk. Az a feladatunk, hogy – saját magunk és mások érdekében – egyre biztosabbak legyünk a istenhitünkben.
A misna azt mondja, hogy szorgalmas tóratanulással és azzal, hogy mindig észben tartjuk, hogy kinek az érdekében dolgozunk és miért tanulunk, elérhetjük e nemes célt. Ha mindig szem előtt tartjuk, hogy tanulásunk célja az, hogy egyre közelebb kerüljünk Istenhez, akkor a cél elérése is könnyebbé válik és mi magunk sem válunk eretnekség áldozatává. A Rámbám szerint (Hilchot jeszodé háTorá 4:13): „töltsük meg a hasunkat kenyérrel és hússal” – vagyis Tórával ahhoz, hogy megmaradjon a hitünk.
Megvitatható kérdések:
Mennyire vagy szorgalmas a tóratanulásban és ez miben segít téged?
Ki irányít téged és kit tudsz te irányítani az istenszolgálatában?
Hogyan emlékeztetheted önmagadat arra, hogy kiért tevékenykedsz?
Ötlet: 
Gabe Levey, jesivatanuló, a Dee család barátja
Lea bát Refáel veCipóra
Maja Eszter bát ráv Árje Mordecháj veLea
Rina Mirjám bát ráv Árje Mordecháj veLea
emlékére és lelkének emelkedésére
