בס”ד
A DEE CSALÁD PIRKÉ ÁVOT PROJEKTJE
רַבִּי שִׁמְעוֹן אוֹמֵר, הֱוֵי זָהִיר בִּקְרִיאַת שְׁמַע וּבַתְּפִלָּה. וּכְשֶׁאַתָּה מִתְפַּלֵּל, אַל תַּעַשׂ תְּפִלָּתְךָ קֶבַע, אֶלָּא רַחֲמִים וְתַחֲנוּנִים לִפְנֵי הַמָּקוֹם בָּרוּךְ הוּא, שֶׁנֶּאֱמַר (יואל ב) כִּי חַנּוּן וְרַחוּם הוּא אֶרֶךְ אַפַּיִם וְרַב חֶסֶד וְנִחָם עַל הָרָעָה. וְאַל תְּהִי רָשָׁע בִּפְנֵי עַצְמְךָ:
Simon rabbi mondta: Légy elővigyázatos a Smá [Jiszráel ima] és a főimádság tekintetében. Amikor imádkozol, ne megszokásból tegyed, hanem könyörögj és esedezz az áldott Isten előtt, ahogy áll (Joel 2:13): „Mert kegyelmes és irgalmas ő, hosszantűrő és hűséges a szeretetben és aki meggondolja a veszedelmet.”. És ne tartsd magad gonosznak. (Ávot 2:13)
Az írásmagyarázók vitatkoznak azon, hogy pontosan mit jelent az elővigyázatosság a Smá és a főimádság kapcsán. Ovádjá Bartenura rabbi szerint arra kell ügyelni, hogy az arra kijelölt időben mondjuk el ezeket az imákat. A Tiferet Jiszráel erre azt feleli, hogy az imák idejét a zsidó jog határozza meg, azok betartása mindenkire kötelező érvényű, a misna viszont az azt meghaladó jámborságról ír! Szerinte Simon rabbi az imához társuló tudatosságra és koncentrációra ösztönöz, mert ez a hit lényege és az Örökkévalóhoz fűződő viszonyunk alapja. Ezzel kapcsolatban azonban felmerülhet, hogy mindez szintén törvényi előírás! A zsidó jog előírja, hogy tudatosan és odafigyelve kell elmondani a Smát és a főimádságot is. Továbbá, a misna következő mondata is éppen arról szól, hogy ne rutinból imádkozzunk!
Talán mindkét bölcs tanítása arra irányul, hogy felhívja a figyelmet az imádkozással kapcsolatos alapvető szabályokra. Simon rabbi szándéka az volt, hogy a tudatos tervezésre és az előre gondolkodása ösztönözzön minket. Ne hagyjuk az imát az utolsó pillanatra. Nemcsak azért, mert esetleg kifutunk az időből, hanem azért is, mert az imára kijelölt időkeret utolsó perceiben képtelenség nyugodtan és elmélyülten imádkozni. Azért imádkozunk, hogy éljünk, vagy azért élünk, hogy imádkozzunk? Az természetes, hogy imádkozunk az életünkért, de nem árt, ha azért is élünk, hogy imádkozzunk! Simon rabbi arra tanít, hogy úgy szervezzük meg a napjainkat, hogy az Örökkévalóval folytatott párbeszédünk ne egy elkapkodott, az utolsó pillanatra beszorított, kipipálandó esemény legyen, hanem lehetőség arra, hogy az életünkért és a világért érzett aggodalmainkat elé tárjuk.
A misna utolsó mondata mintha nem állna kapcsolatba mindezen gondolatokkal, ám valójában az is az imáról szól. A Mirkevet Hámisna magyarázata szerint azoknak szól ez a mondat, akik nem érzik méltónak magukat, hogy Isten elé álljanak. Hogyan kérhetnék bármit az Örökkévalótól, amikor telve vagyok bűnökkel? – teszik fel sokan a kérdést. Nem szabad így gondolkodni, hiszen mindenki imája fontos és jelentőségteljes. Arra azonban ügyelni kell, hogy megadjuk a módját az Isten elé való járulásnak és tudatosan, koncentrálva tárjuk elé imáinkat, melyeket minden bizonnyal meghallgat.
Megvitatható kérdések:
1. Mit érzel: azért imádkozol, hogy élj, vagy azért élsz, hogy imádkozz?
2. Milyen pszichológiai tényezők jelenthetnek akadályt a megfelelő imádkozás előtt és mit tehetünk, hogy kiküszöböljük ezeket?
3. Milyen gyakorlati megoldást ajánlotok ahhoz, hogy a megfelelő felkészültséggel mondjuk el az imákat és ne azt érezzük, hogy csak megszokásból recitáljuk őket?
Ötlet: Judah Kerbel, a New York-i Queens Jewish Center rabbija 
Lea bát Refáel veCipóra
Maja Eszter bát ráv Árje Mordecháj veLea
Rina Mirjám bát ráv Árje Mordecháj veLea
emlékére és lelkének emelkedésére
