בס”ד
A DEE CSALÁD PIRKÉ ÁVOT PROJEKTJE
הַכֹּל צָפוּי, וְהָרְשׁוּת נְתוּנָה, וּבְטוֹב הָעוֹלָם נִדּוֹן. וְהַכֹּל לְפִי רֹב הַמַּעֲשֶׂה:
[Szintén rabbi Ákivá mondta:] „Isten mindent előre lát, és a szabad akarat adott. A világot jóindulattal ítélik meg, és mindenben a cselekedetek többségének minősítése a döntő.” (Ávot 3:15)
Misnánk eleje kissé enigmatikus – egyes kommentátorok szerint azt a paradoxont fogalmazza meg, hogy bár Isten mindent előre lát, az emberek mégis rendelkeznek szabad akarattal. Mások azonban, például Bartenura úgy vélik, hogy arról szól, hogy az Örökkévaló mindent előre lát, még akkor is, ha úgy véljük, hogy egyedül vagyunk. A misna ezt követően kijelenti, hogy az ember rendelkezik szabad akarattal, vagyis eldöntheti, hogy jót vagy rosszat cselekszik, és döntésünk szerint ítéltetünk majd meg. Ez meglehetősen ijesztő lehet, talán éppen ezért teszi hozzá a szöveg, hogy Isten jóindulattal, a kegyelem attribútumával ítél meg. Majd végül azzal fejeződik be, hogy cselekedeteink többsége alapján ítéltetünk meg.
Mit jelent mindez? Ha a legtöbb tettünk jó, akkor a jó alapján ítélkeznek felettünk, ha pedig – ne adj Isten – a legtöbb rossz, akkor a rossz alapján. A Rámbám (Maimonidész) szerint ez arra utal, hogy milyen ereje van a sok apró cselekedetnek egyetlen hatalmas tett ellenében. Úgy véli, hogy ha az ember ezer dinárt ad egyetlen nélkülözőnek, annak nem ugyanaz a hatása, mint ha egy dinárt adna ezer nincstelennek. A nagylelkűség jellemvonása lassanként épül fel, az adakozás minden egyes apró megnyilvánulásával, vagyis így is értelmezhetjük a misnát „Minden a sok (és nem a legtöbb) cselekedeten alapul”. Alapvető elvet tanulunk itt a Rámbámtól: annak érdekében, hogy a változás ne csupán külső, hanem valódi, belső változás legyen, lassan, lépésről lépésre kell végbemennie. A változás eléréséhez nagyon sokszor meg kell ismételnünk azokat a tetteket, melyek azon értékeket képviselik, melyek szerint élni szeretnénk. Nem tudjuk egyszerűen elhatározni, hogy mától jobb emberek leszünk és várni, hogy ez csak úgy magától megtörténik. Az embert néha bosszantja, hogy hiába határozza el, hogy mától türelmesebb lesz a gyerekeivel, minden nap imádkozik vagy kevesebbet pletykál, hiába érez magában késztetést és inspirációt ezen elhatározások betartására, a végén mégis kudarcot vall. A Rámbám azt tanítja, hogy ezeket a nagy vállalásokat le kell bontani kisebb elemekre, a szokásokat lépésről lépésre, apránként kell megváltoztatni, hogy valódi, maradandó változást érjünk el.
Megvitatható kérdések:
Szabad akaratunk gyakorlása közben hogyan növelhetjük döntéseink szándékosságát?
Mit jelent számodra az, hogy a világot jóindulattal, kegyelemmel ítéli meg Isten?
Hol tapasztaltál olyat, hogy kisebb szokások megváltoztatásával végül nagy változást lehet elérni az életünkben?
Ötlet: Sally Mayer rebecen
Lea bát Refáel veCipóra
Maja Eszter bát ráv Árje Mordecháj veLea
Rina Mirjám bát ráv Árje Mordecháj veLea
emlékére és lelkének emelkedésére
