בס”ד
A DEE CSALÁD PIRKÉ ÁVOT PROJEKTJE
רַבִּי אֶלְעָזָר בֶּן עֲזַרְיָה אוֹמֵר, אִם אֵין תּוֹרָה, אֵין דֶּרֶךְ אֶרֶץ. אִם אֵין דֶּרֶךְ אֶרֶץ, אֵין תּוֹרָה. אִם אֵין חָכְמָה, אֵין יִרְאָה. אִם אֵין יִרְאָה, אֵין חָכְמָה. אִם אֵין בִּינָה, אֵין דַּעַת. אִם אֵין דַּעַת, אֵין בִּינָה. אִם אֵין קֶמַח, אֵין תּוֹרָה. אִם אֵין תּוֹרָה, אֵין קֶמַח. הוּא הָיָה אוֹמֵר, כָּל שֶׁחָכְמָתוֹ מְרֻבָּה מִמַּעֲשָׂיו, לְמַה הוּא דוֹמֶה, לְאִילָן שֶׁעֲנָפָיו מְרֻבִּין וְשָׁרָשָׁיו מֻעָטִין, וְהָרוּחַ בָּאָה וְעוֹקַרְתּוֹ וְהוֹפַכְתּוֹ עַל פָּנָיו, שֶׁנֶּאֱמַר (ירמיה יז) וְהָיָה כְּעַרְעָר בָּעֲרָבָה וְלֹא יִרְאֶה כִּי יָבוֹא טוֹב וְשָׁכַן חֲרֵרִים בַּמִּדְבָּר אֶרֶץ מְלֵחָה וְלֹא תֵשֵׁב. אֲבָל כָּל שֶׁמַּעֲשָׂיו מְרֻבִּין מֵחָכְמָתוֹ, לְמַה הוּא דוֹמֶה, לְאִילָן שֶׁעֲנָפָיו מֻעָטִין וְשָׁרָשָׁיו מְרֻבִּין, שֶׁאֲפִלּוּ כָל הָרוּחוֹת שֶׁבָּעוֹלָם בָּאוֹת וְנוֹשְׁבוֹת בּוֹ אֵין מְזִיזִין אוֹתוֹ מִמְּקוֹמוֹ, שֶׁנֶּאֱמַר (שם) וְהָיָה כְּעֵץ שָׁתוּל עַל מַיִם וְעַל יוּבַל יְשַׁלַּח שָׁרָשָׁיו וְלֹא יִרְאֶה כִּי יָבֹא חֹם, וְהָיָה עָלֵהוּ רַעֲנָן, וּבִשְׁנַת בַּצֹּרֶת לֹא יִדְאָג, וְלֹא יָמִישׁ מֵעֲשׂוֹת פֶּרִי:
Elázár ben Ázárjá rabbi mondta: Ahol nincs Tóra, ott nincs illem és erkölcs, ahol pedig nincs illem és erkölcs, ott nincs Tóra. Ahol nincs bölcsesség, ott nincs istenfélelem, és ahol nincs istenfélelem, ott nincs bölcsesség. Tudás nélkül nincs értelem, és értelem nélkül nincs tudás. Ha nincs liszt, nincs Tóra, ha nincs Tóra, akkor nincs liszt.
Ugyancsak ő (Elázár ben Ázárjá) mondta: „Akinek több a tudománya, mint a jó cselekedete, mire hasonlít? Olyan fára, amelynek sok az ága, de kevés a gyökere. Ha vihar kerekedik, gyökerestül kitépi és felfordítja, amint le van írva (Jirmejáhu 17:6) »És olyan lesz, mint a kopár fa a sivatagban, és nem érzi meg, mikor jön a jó idő, hanem kiaszottan tengődik a pusztaságban, szikes, lakatlan földön…«.
Akinek viszont több a jó cselekedete, mint a tudománya, az ahhoz a fához hasonlít, amelynek lombja kevés, de gyökere sok, úgyhogy ha mindjárt a világ összes viharai törnének ki és támadnának is rá, nem mozdítják ki helyéből, amint le van írva (uo.): »És olyan lesz, mint a víz mellé plántált fa, amely patak mentén ereszti gyökereit, és nem fél a közelgő hőségtől, lombja mindig üde, zöld, aszály évében nem aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.«” (Ávot 3:17)
Az elmélet és a gyakorlat gyakran különbözik egymástól.
Mesélik, hogy egy új bevándorló bement egyszer egy narancsligetbe, leszakított néhány gyümölcsöt és azon nyomban neki is látott megenni. A tulajdonos hiába próbálta kitessékelni. Végül azt mondta neki: az áll a Tórában, hogy nem lopj! Mire a betolakodó így felelt: „milyen csodás is Izraelben lenni, esszük a narancsot és a Tóra szavait hallgatjuk!”
Az ember számára mindig kihívás az elméletet átültetni a gyakorlatba. Hiába tudjuk, hogy mi a helyes eljárás, nem mindig cselekszünk annak megfelelően. Ahogy misnánk mondja: akinek több a tudománya, mint a jó cselekedete. Ám ha az elméletet sikerül a gyakorlatba is átültetni, akkor: „Akinek viszont több a jó cselekedete, mint a tudománya, az ahhoz a fához hasonlít, amelynek lombja kevés, de gyökere sok, úgyhogy ha mindjárt a világ összes viharai törnének ki és támadnának is rá, nem mozdítják ki helyéből”.
Ezt az üzenetet kell magunkévá tennünk és gyermekeinknek is továbbadnunk. Nemcsak tanulni kell a Tórát, hanem meg is kell élni a mindennapokban.
Megvitatható kérdések:
Hogyan biztosíthatjuk, hogy tetteink megfeleljenek mindannak, amiben hiszünk és amit tanítunk, különösen, ha kihívásokkal vagy kísértésekkel találjuk szemközt magunkat?
Hogyan befolyásolják a kulturális vagy társadalmi hatások az elmélet és a gyakorlat közötti szakadékot? Hogyan lehet ezt áthidalni?
Hogy bizonyosodhatunk meg róla, hogy gyökereink valóban a mélybe hatolnak, ágaink pedig sűrűn nőnek?
Ötlet: Rabbi Jeremy Golker
Lea bát Refáel veCipóra
Maja Eszter bát ráv Árje Mordecháj veLea
Rina Mirjám bát ráv Árje Mordecháj veLea
emlékére és lelkének emelkedésére
