בס”ד
A DEE CSALÁD PIRKÉ ÁVOT PROJEKTJE
רַבִּי דּוֹסְתָּאִי בְּרַבִּי יַנַּאי מִשּׁוּם רַבִּי מֵאִיר אוֹמֵר: כָּל הַשּׁוֹכֵחַ דָּבָר אֶחָד מִמִּשְׁנָתוֹ מַעֲלֶה עָלָיו הַכָּתוּב כְּאִלּוּ מִתְחַיֵּב בְּנַפְשׁוֹ, שֶׁנֶּאֱמַר: רַק הִשָּׁמֶר לְךָ וּשְׁמֹר נַפְשְׁךָ מְאֹד פֶּן תִּשְׁכַּח אֶת הַדְּבָרִים אֲשֶׁר רָאוּ עֵינֶיךָ. יָכוֹל אֲפִלּוּ תָקְפָה עָלָיו מִשְׁנָתוֹ, תַּלְמוּד לוֹמַר: וּפֶן יָסוּרוּ מִלְּבָבְךָ כֹּל יְמֵי חַיֶּיךָ, הָא אֵינוֹ מִתְחַיֵּב בְּנַפְשׁוֹ עַד שֶׁיֵּשֵׁב וִיסִירֵם מִלִּבּוֹ
Dosztáj ben Jánáj rabbi mondta Méir rabbi nevében: „Ha valaki a tóratanulmányaiból akár egy szót is elfelejt, az olyan, mintha halálos bűnt követett volna el, ahogy írva van [5Mózes 4:9]: »Csak őrizkedj és fölöttébb óvd lelkedet, nehogy elfelejtsd a szavakat, amelyeket láttak szemeid…«.” Nehogy azt gondold azonban, hogy ez arra az esetre is vonatkozik, amikor túl nehéz számára a tanulmány, és emiatt felejtette el! Ezért folytatja az Írás: „…és ne veszítsd el szívedből egész életedben…”, tehát nem felelős, csak akkor, ha saját akaratából „veszítette el” szívéből. (Ávot 3:8)
A legtöbb kommentátor szerint a misna arról az emberről szól, aki nem érti meg kellőképpen a tanulmányozott anyagot. A felejtés normális és magától végbemenő folyamat. Ezzel szemben az emlékezés aktív részvételt követel: ismétlést és az emlékezésre való szándékot. A misna azonban mintha ellentmondana ennek: azzal kezdi, hogy annak, aki felejt, az életével kell fizetnie, és aztán pontosít, hogy ez arra vonatkozik, aki szándékosan törli ki a tanulmányait a szívéből. A misna szerint az emlékezés a megszokott, a norma és a felejtésért kell aktívan tenni.
Hogy lehet szándékosan felejteni? Ha a misna arra vonatkozik, aki nem ismétel eleget, akkor miért nem mondja ki? Miért kezdődik egy általános, mindenkire vonatkoztatott kijelentéssel a szöveg és miért csak később szűkül le a szándékosan felejtők csoportjára? Miért ilyen furcsa a misna sorrendisége?
Az idézett tórai mondat a tóratanulás célját fogalmazza meg tömören. A tóratanulás nemcsak tudásról és tényekről szól, hanem arról is, hogy a Tóra élettel tölti az ember szívét és lelkét. Ami igazán fontos, az frissen él az ember elméjében. Ha tehát valaki elfelejti a Tórát, az nem egyszerűen passzívan felejt azáltal, hogy nem ismétel, hanem azt az aktív döntést hozza, hogy a Tóra nem játszik fontos szerepet az életében. Ez az elhatározás oda vezet, hogy kevesebbet ismétel és felejteni kezd. Ezért felel a tanulmányait elfelejtő ember az életével, mert szándékosan leértékeli a Tórát a saját életében.
Megvitatható kérdések:
Mit kell tennünk az emlékezésért?
Hogyan vagyunk felelősségre vonhatók a saját életünkért?
Ötlet: Rafi Eis, a Dee család efráti barátja és szomszédja
Lea bát Refáel veCipóra
Maja Eszter bát ráv Árje Mordecháj veLea
Rina Mirjám bát ráv Árje Mordecháj veLea
emlékére és lelkének emelkedésére
