A zsidó nevelés nem az iskolakezdésnél kezdődik
A nyári szünet után Feldman Mussie a Női szakaszban a Tánjá negyedik fejezetének első gondolataival és a Rebbe egyik markáns nevelési levelével tért vissza. A lélek „ruházatai” – a gondolat, a beszéd és a cselekvés – azt mutatják meg, hogyan tudja az ember kifejezni belső világát és kapcsolatát az Örökkévalóval. A levél pedig nagyon gyakorlati kérdést tesz mellé: milyen környezetet kell teremtenünk ahhoz, hogy gyermekeink számára a Tóra és a micvák valóban életük természetes részévé váljanak?
A lélek is „felöltözik”
A Tánjá első három fejezete magával a lélekkel foglalkozott: a két lélekkel, azok eredetével, szintjeivel és tíz belső képességével. A negyedik fejezet egy új fogalmat vezet be: a lélek ruházatait.
A ruha egyszerre takar és kifejez. Abból, ahogyan valaki felöltözik, következtethetünk a stílusára, hangulatára vagy arra, hová készül, miközben maga az ember természetesen több annál, mint amit a ruhája megmutat. Hasonló módon működik a lélek három ruházata is: a gondolat, a beszéd és a cselekvés.
Ezeken keresztül jelenik meg kívül mindaz, ami belül történik. Ugyanakkor éppen ezért el is rejthetik a valódi belső világot: az ember gondolhat, mondhat vagy tehet olyasmit is, ami nincs összhangban azzal, amit igazán érez.
Gondolat, beszéd és cselekvés a Tóra szolgálatában
A Tóra és a micvák lehetőséget adnak arra, hogy mindhárom ruházat az istenszolgálat eszközévé váljon. A micva fizikai teljesítése a cselekvést kapcsolja az Örökkévalóhoz: ilyen a sábáti gyertyagyújtás, a kóser étkezés vagy a tfilin felvétele.
A Tóra szavainak kimondása a beszédet tölti meg szentséggel. Amikor pedig az ember elmélyül a tanultakban, a gondolata „öltözik” Tórába.
Mussie felidézte a 248 tevőleges micva és az emberi test részei közötti hagyományos megfelelést is. A gondolat lényege, hogy a micvák révén az ember egész fizikai létezése részt vehet az Örökkévalóval való kapcsolatban. A következő tanulásban a Tánjá ezt a kapcsolatot bontja majd ki részletesebben.
A nevelés sokkal korábban kezdődik
A rebbei levél előtt Mussie egy történetet idézett, amely jól érzékelteti a Rebbe neveléshez való hozzáállását. Egy kisgyermek szülei azt kérdezték tőle, mikor és hogyan kell elkezdeni gyermekük zsidó nevelését. A válasz lényege az volt: már elkéstek. A nevelés jóval a tudatos iskoláskor előtt elkezdődik.
A gyermek számára különösen erős az, amit természetes közegként kap. Ha a Tóra, a micvák és a zsidó élet kezdettől jelen vannak otthonában, ezek nem később hozzáadott követelményként jelennek meg számára.
Ehhez kapcsolódik a példamutatás jelentősége is. A gyermek elsősorban abból tanul, amit lát. Nehéz olyan vallási elkötelezettséget várni tőle, amelynek nincs hiteles mintája az otthonában.
Házasság előtt ki kell próbálni a vallásos életet
A Rebbe 1961-ben egy vallásos édesanyának válaszolt, akinek elsőszülött fia egy vallást nem gyakorló zsidó lánnyal készült házasságot kötni. A lány vállalta, hogy vallásos életet fog élni, az anya azonban aggódott, vajon ez mennyire reális.
A Rebbe először a kommunikáció módjára hívta fel a figyelmet. Egy ilyen kényes helyzetben a nyugodt, kellemes beszéd rendszerint többet ér, mint a nyomás vagy a konfrontáció.
A másik fontos tanács az volt, hogy a leendő feleség még a házasság előtt éljen egy ideig ténylegesen vallásos életet. Csak így tudhatja meg, mit jelent a gyakorlatban a sábát, a kóserság és a mindennapi micvatartás. Az ember nehezen vállalhat komoly kötelezettséget olyasmire, amit még soha nem tapasztalt meg.
Az iskola kijelöli a kiindulópontot
A levél következő része már jóval keményebb volt. A Rebbe összefüggést látott a család jelenlegi nehézsége és aközött, hogy a fiú gyermekkorában nem olyan vallásos iskolába járt, amilyenbe szülei annak idején.
A Rebbe szerint gyakori szülői hiba, hogy gyermekeiktől nagyjából azt a vallási szintet várják el, ahol ők maguk felnőttként tartanak. Csakhogy a szülő jelenlegi szintje mögött rendszerint egy magasabb fiatalkori kiindulópont állt. Az élet nehézségei, a mindennapi munka és a környezet később sokszor valamennyit lefaragnak ebből.
Ha tehát a gyermek már eleve alacsonyabb szintről indul, felnőttként még távolabb kerülhet attól, amit a szülők számára kívánatosnak tartanak.
Engedjük, hogy a gyermek magasabbra jusson
Ezért a Rebbe azt tanácsolta: ha egy gyermek vallásosabb szeretne lenni a szüleinél, ebben támogatni kell. Nem érdemes saját szintünket felső határként kijelölni számára.
A magas elvárású vallásos iskola ebből a szempontból nem csupán tudást ad. Olyan közeget teremt, amelyben a Tóra és a micvák természetes normaként vannak jelen, és magasabb kiindulópontot biztosít a gyermek későbbi életéhez.
A Rebbe egyértelművé tette azt is, hogy nem a szülők hibáztatása vezeti. Azért beszél ilyen világosan a korábbi döntés következményeiről, mert a családban még vannak fiatalabb gyermekek, akiknek nevelésén változtatni lehet.
Amit a gyermek lát, abból építkezik
A Tánjá és a rebbei levél témája ezen a ponton szorosan összekapcsolódik. A lélek a gondolat, a beszéd és a cselekvés ruházataival fejezi ki magát. A gyermek pedig éppen ezekkel találkozik otthon és az iskolában: azt látja, mit tesznek a felnőttek, hallja, miről beszélnek, és fokozatosan megtanulja, minek van helye a gondolataiban.
A zsidó nevelés ezért nem egy-egy külön vallási óra vagy szabály megtanítása. Egy egész környezet kialakítása, amelyben a gyermek saját lelkének ruházatait természetesen töltheti meg Tórával és micvákkal. Minél erősebb alapot kap, annál több lehetősége lesz arra, hogy felnőttként is élő kapcsolatban maradjon azzal, amit gyermekkorában otthonának érzett.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
