Hogyan öltözik fel a lélek? – Gondolat, beszéd és cselekvés a Tánjá szerint
A Női szakasz legutóbbi tanulásán Feldman Mussie a Tánjá negyedik fejezetében folytatta a lélek „ruházatainak” magyarázatát. A gondolat, a beszéd és a cselekvés azok az eszközök, amelyekkel a lélek kifejezi magát a világban. Ezeken keresztül tud Tórához, micvákhoz és az Örökkévalóhoz kapcsolódni. Az óra második felében a Rebbe egy nevelésről szóló levele került elő, amelyben egy fiatal nő tanári pályaválasztását bátorította.
A lélek ruhája egyszerre takar és kifejez
A ruha jó hasonlat a lélek külső megnyilvánulásaira. Egyrészt eltakarja azt, ami belül van, másrészt valamit meg is mutat viselőjéről. Ugyanez igaz a lélek három ruházatára: a gondolatra, a beszédre és a cselekvésre.
Az ember gondolhat, mondhat vagy tehet olyat is, ami nincs összhangban a valódi érzéseivel. Ilyenkor a „ruha” elfedi a belső állapotot. A megfelelő irány azonban az, hogy ezek az eszközök valóban a lélek szentségét fejezzék ki.
A gondolat Tórába öltözik
A lélek értelmi képességei – a chochmá, biná és dáát – akkor öltenek szent ruhát, amikor az ember Tórát tanul és elmélyül benne.
A Tóra tanulásának több rétege van. A klasszikus felosztás a p’sát, remez, drás és szod: az egyszerű jelentés, a célzások, a magyarázó-kifejtő réteg és a titkok világa. Nem mindenki ugyanahhoz a részhez vonzódik ugyanolyan erősen, és nem mindenki ugyanazon a szinten képes tanulni. A lélek forrása, képességei és személyes hajlama is meghatározza, melyik irány áll hozzá közel.
Ez a különbözőség azonban nem hiányosság. Éppen ellenkezőleg: minden ember a saját képességei szerint tudja szolgálni az Örökkévalót.
Nem kell másokhoz mérni magunkat
Ezt világította meg egy levél, amelyet egy tizennégy éves fiú, Ezra Sohat írt a Rebbének. A fiú nagy rabbikról olvasott, akik már nagyon fiatalon komoly tórai műveket írtak vagy előadásokat tartottak, és kétségbeesett amiatt, hogy ő erre nem képes.
A Rebbe válasza egyszerű irányt adott: miért kellene azon töprengenie, hogy miért nem olyan, mint valaki más? Az emberek különböző lelkeket, képességeket és feladatokat kaptak. „Én azért lettem teremtve, hogy szolgáljam a Teremtőmet” – ez az alap. Nem az a cél, hogy valaki nagyobb tóratudós legyen a másiknál, hanem hogy a saját adottságaival teljesítse azt, amit az Örökkévaló vár tőle.
Van, akinek az adakozásban van különleges ereje, másnak a tanulásban, megint másnak más micvában. Ettől még minden zsidónak törekednie kell valamennyi micva betartására, amire lehetősége van.
Az érzelmek a cselekvésben mutatkoznak meg
A lélek hét érzelmi tulajdonsága közül a szeretet és a félelem a két fő irány. A többi ezekből ágazik ki. Ezek az érzelmek elsősorban a beszédben és a cselekvésben kapnak ruhát.
Ha valaki micvát teljesít, a cselekedet önmagában is fontos, de teljessé akkor válik, amikor a szív is jelen van benne. Más minőségű a micva, ha valaki örömmel, szeretettel és istenfélelemmel végzi, mint amikor pusztán kötelességként teljesíti.
A szeretetből születik az a vágy, hogy az ember közeledjen az Örökkévalóhoz, a micvák pedig ennek a kapcsolatnak a konkrét formái.
Mi van, ha jólesik a micváért kapott elismerés?
Mussie egy történetet is idézett arról, hogy egy ember aggodalommal kérdezte a Rebbét: mi van akkor, ha micvát tesz, de közben örömet okoz neki az is, hogy mások megdicsérik érte? Vajon ettől kevésbé tiszta a cselekedet?
A Rebbe egy üzleti példával válaszolt. Ha valaki olyan üzletbe fektet, amelyből egymillió forintot keres, és mellé még tíz forintot is kap, természetesen örül annak a tíz forintnak is. De senki sem gondolja, hogy ezért ment bele az üzletbe. Ugyanígy a micva valódi „nyeresége” az Örökkévalóval való kapcsolat megerősödése. Ha ehhez társul még emberi elismerés vagy jó érzés, az eltörpül a lényeg mellett.
Ezért nem kell megrettenni attól, ha egy micva teljesítése közben valamilyen másodlagos öröm is megjelenik. A kérdés az, mi a valódi cél.
A tanítás mint küldetés
Az óra végén felolvasott rebbei levél egy nőnek szólt, aki tanár szeretett volna lenni zsidó gyerekek mellett. A Rebbe támogatta döntését, mert korábbi munkájából már látszott, hogy tehetsége van a neveléshez.
A levél hangsúlyozza, hogy a Tóra szerinti nevelés valódi boldogsághoz vezeti a zsidó fiúkat és lányokat – testi és lelki értelemben egyaránt. A Rebbe ezért azt tanácsolta, hogy a nő olyan tanulmányokat és vizsgákat válasszon, amelyek segítik ebben a pályában.
Külön örömmel vette azt is, hogy a tanárnő saját tanítványaiért kért áldást.
A négy fiúból legyen „bölcs”
A levél a közeledő Peszáchhoz kapcsolódva a széderest négy gyermekének képével zárult. Van bölcs, gonosz, egyszerű és kérdezni sem tudó gyermek. A Rebbe azt kívánta, hogy a tanárnő minden tanítványa – és végső soron minden zsidó gyermek – emelkedjen egyre magasabbra, amíg eléri a „bölcs fiú” szintjét.
Ehhez sok Tóra-tanulásra, micvára és olyan nevelésre van szükség, amely valóban szívből jön. Ahogy a Rebbe írta, a tanító szavai akkor tudnak mélyre jutni, ha ő maga is szívből mondja őket.
A Tánjá negyedik fejezete így nagyon gyakorlati kérdéshez vezet: mibe „öltöztetjük” a lelkünket nap mint nap? A gondolataink, szavaink és tetteink folyamatosan formálják a kapcsolatunkat az Örökkévalóval. A nevelés feladata pedig az, hogy a gyermekek már fiatalon megtanulják: ezek a ruhák lehetnek a szentség eszközei.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
