https://www.youtube.com/watch?v=pNwf9BrWWoA
Mit adhatnak a szülők a gyermek lelkének?
A Női szakasz legutóbbi tanulásán Feldman Mussie a Tánjá második fejezetének végére ért. Az előadás az isteni lélekről szóló tanítás két utolsó kérdését járta körül: honnan kap spirituális életerőt az, aki nem kapcsolódik tudatosan a nemzedék cádikjához, és milyen módon tudják a szülők befolyásolni gyermekük lelki-szellemi adottságait. A válasz egyszerre mutatja meg az isteni lélek érinthetetlen szentségét és a szülői felelősség hatalmas jelentőségét.
A lélek öt szintje
A Tánjá eddigi tanítása szerint minden zsidó emberben van isteni lélek, amely az Örökkévaló „tényleges része”. Ez a lélek azonban több szinten jelenik meg. Mussie felidézte az öt klasszikus lélekszintet: nefes, ruách, nesámá, chájá és jechidá. Az első három – nefes, ruách és nesámá – az, amely valóban leereszkedik a világba és beöltözik a testbe. A chájá magasabb szinten marad, mintegy „felettünk lebeg”, a jechidá pedig a lélek legfelsőbb, legbensőbb pontja, amely az Örökkévalóhoz kötődik a legközvetlenebb módon.
A mindennapi életben elsősorban az alsó három szinttel dolgozunk. Ezeknek van szükségük arra a kapcsolatra, amelyet a Tánjá a nemzedék spirituális vezetőjén, a cádikon keresztül ír le. A cádik olyan, mint a fej a testben: általa jut el a test minden részéhez az életerő, és általa marad élő kapcsolatban a legkisebb, legalsóbb rész is a forrással.
Mi történik azzal, aki nem kapcsolódik?
A kérdés innen adódik: mi van azokkal, akik nem kapcsolódnak a nemzedék spirituális vezetőjéhez, sőt akár szemben is állnak a bölcsekkel? Ők honnan kapják a spirituális életerőt?
Az Álter Rebbe válasza szerint ők is ugyanazon a rendszeren keresztül kapják, de nem „szemtől szemben”, szeretetteljes, nyitott módon, hanem hátsó, rejtett csatornán át. Mussie ezt egy egyszerű képpel magyarázta: amikor valaki kénytelen adni valamit annak, akinek nem szívesen ad, akkor talán odaadja, de elfordított arccal, mintha a háta mögé dobná. Az ajándék megérkezik, de nem ugyanolyan módon.
Ez a gondolat érzékeny pontot érint: az isteni életerő nem szűnik meg akkor sem, ha az ember eltávolodik. A kapcsolat létezik, de minősége megváltozik. A Tánjá ezzel nem lemond az emberről, hanem megmutatja, milyen mélyen igaz, hogy minden zsidó léleknek van kapcsolata a forrásával – még akkor is, ha ez a kapcsolat eltorzult vagy rejtett.
A szülők mit tudnak befolyásolni?
A második kérdés a Zohár egy tanításából indul ki. A Zohár szerint nagyon fontos, hogy a házastársak szent módon viselkedjenek az intim életükben, mert ez hatással van arra, milyen lelket kap majd a gyermekük. Első hallásra ez ellentmondani látszik annak, amit eddig tanultunk: az isteni lélek az Örökkévalótól jön, és nem a szülők döntik el, milyen szintű lélek érkezik a világba.
A Tánjá itt finom, de alapvető különbséget tesz. A szülők nem magát a lelket választják ki. Az isteni lélek szintje az Örökkévaló kezében van. Ami azonban a szülők viselkedésétől függhet, az a lélek spirituális „ruházata”.
A lélek ruházata
Mit jelent a lélek ruházata? Ahogy a fizikai ruha egyszerre takar és kifejez, úgy a lélek ruházata is eszköz, amelyen keresztül a lélek meg tud jelenni a világban. A gondolat, a beszéd és a cselekvés mind ilyen ruházatok: ezek által tud a lélek micvákat teljesíteni, Tórát tanulni, kapcsolatot teremteni az Örökkévalóval.
Ha a lélek magas szintű, de gyenge, durva vagy kevésbé tiszta ruházatot kap, akkor nehezebben tudja kifejezni önmagát. Ha viszont tiszta és szent ruházatot kap, akkor könnyebben kapcsolódik a Tórához, a micvákhoz, az isteni jelenléthez. Ezért van jelentősége annak, hogy a szülők miként készülnek, milyen gondolatokkal, milyen szentséggel és milyen önfegyelemmel élnek házasságuk legbelsőbb pillanataiban.
A Majmonidész példája
Mussie egy különleges rebbei jegyzetet is idézett, amely szerint erre jó példa Majmonidész, a Rámbám születése. A tanítás szerint apja, Májmon különös figyelemmel és szentséggel élt házasságában, és ezáltal nagyon magas szintű ruházatot hozott le fia lelkének. Nem arról van szó, hogy a szülő maga döntötte volna el, milyen lélek jön a világra, hanem arról, hogy a lélek olyan eszközöket kapott, amelyek által rendkívüli tisztasággal és erővel tudott megnyilvánulni.
Ez a különbségtétel nagy súlyú. A szülő nem ura a gyermek lelkének, de felelős azért a spirituális környezetért, amelyben a lélek a világba érkezik. Ez nem nyomasztó teherként, hanem szent lehetőségként jelenik meg.
Ábrahám, az angyal
A tanítás egyik legszebb története a mezricsi Mágid fiáról, Ávrahámról szólt, akit később „Ávrahám, az angyal” néven emlegettek. A történet szerint a Mágid felesége rendkívüli odaadással tartotta a mikve micváját, akkor is, amikor férje betegsége miatt úgy tűnt, ennek nincs gyakorlati következménye. Egy alkalommal olyan hideg vízben merült alá, hogy hazatérve elájult. Amikor férje megtudta, milyen erőfeszítést tesz felesége a házasságuk szentségéért, különleges módon reagált.
Ebből az egyesülésből született Ávrahám, akiről apja azt mondta: ilyen magas szintű lélek évszázadok óta nem jött le a világra. A történet a Tánjá tanítását élő példává teszi: amikor magas lélek és tiszta spirituális ruházat találkozik, abból rendkívüli ember születhet.
Amikor a ruházat sérül
Az előadás másik története azt mutatta meg, milyen következménye lehet, ha a lélek nem kap tiszta ruházatot. Mussie két egymásba kapcsolódó haszid történetet idézett olyan fiatalokról, akik jó adottságokkal, tóratudással rendelkeztek, mégis veszélyesen eltávolodtak a zsidóságtól. A háttérben nem maga a lélek hibája állt, hanem az, hogy fogantatásukkor a szülők gondolatai nem voltak a megfelelő szentségben.
A megoldás ezekben a történetekben nem elutasítás volt, hanem ima, zsoltárolvasás és spirituális segítség. A haszidok egész éjjel zsoltárokat mondtak, és a fiatal végül visszatért. Ez a rész különösen fontos: a sérült ruházat nehézséget okozhat, de nem zárja be végleg az embert. A lélek mélye továbbra is szent marad, és megfelelő segítséggel újra utat találhat.
A gyászban is életet kell építeni
Az óra végén felolvasott rebbei levél egy fájdalmas témáról, a gyászról szólt. Egy asszony elveszítette a fiát, és a Rebe nemcsak együttérzéssel válaszolt, hanem útmutatást is adott. Emlékeztette arra, hogy egy zsidó embernek mindenből tanulságot kell keresnie az istenszolgálatban, ugyanakkor az Örökkévalót örömmel kell szolgálni.
A levél egy mély tanítást idézett: előfordulhat, hogy egy fiatalon eltávozó gyermek lelke már korábban is járt a világban, és csak néhány évnyi feladatot kellett beteljesítenie. A szülők ebben a látásmódban nem büntetést kaptak, hanem azt a fájdalmas, mégis szent lehetőséget, hogy a lélek náluk töltse be azt, ami még hiányzott.
A Rebe különösen azt tanácsolta a gyászoló tanárnőnek, hogy teljes erővel forduljon a gyermekek oktatása felé. Építsen „kerítéseket” a zsidó gyerekek köré: védje őket a külső veszélyektől, erősítse őket Tórával, micvákkal, zsidó neveléssel. A gyász így nem passzív fájdalom marad, hanem plusz cselekvés, több élet, több felelősség.
A lélek tiszta, a feladat a ruházatban kezdődik
A Tánjá második fejezete ezzel lezárult. Az egyik legfontosabb tanulsága, hogy az isteni lélek lényege érinthetetlenül szent, függetlenül a szülők szintjétől vagy az ember életútjától. Ugyanakkor az, hogy ez a lélek milyen könnyen tud megnyilvánulni a világban, milyen természetes lesz számára a micva, a Tóra és az istenkapcsolat, már nagyon is függ a spirituális ruházattól.
Ez a tanítás egyszerre ad reményt és felelősséget. Reményt, mert a lélek mélye mindig az Örökkévalóhoz tartozik. Felelősséget, mert a szülők, a nevelők és minden ember a maga cselekedeteivel segítheti vagy nehezítheti, hogy ez a szentség láthatóvá váljon a világban.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
