Mint apa gyermekei: mit jelent, hogy a zsidó lélek az isteni gondolatból származik?
A Női szakasz legutóbbi tanulásán Feldman Mussie a Tánjá második fejezetét folytatta, és tovább mélyítette azt a gondolatot, hogy a zsidó ember lelke nem egyszerűen az Örökkévalótól kapott életenergia, hanem az isteni belső világból ered. Az óra középpontjában ezúttal az a kérdés állt, mit jelent az, hogy a lélek az isteni „gondolatból” származik, és hogyan kapcsolódik ehhez a Tóra két erős mondata: „Elsőszülött fiam Izrael” és „Gyermekek vagytok az Örökkévalónak”.
Mussie az előző alkalom tanításából indult ki: ahogy a Tóra fogalmaz, az Örökkévaló „belefújta” az életet Ádámba. Ez a kép már önmagában is azt jelezte, hogy a lélek egy nagyon mély, belső helyről jön. Most azonban egy újabb szinttel tovább lépett a tanulás: nemcsak azt láttuk meg, hogy a lélek belülről ered, hanem azt is, hogy az isteni gondolat világához tartozik.
A gondolat közelebb van az emberhez, mint a beszéd
Az óra egyik fontos felépítő gondolata az volt, hogy az ember életében három szintet különböztetünk meg: a gondolatot, a beszédet és a cselekvést. Ezek közül a gondolat áll a legközelebb az ember belső valóságához. A beszéd már kifelé irányul, a cselekedet pedig még távolabb kerül a belső középponttól.
A Tánjá nyelvén a világ legtöbb teremtménye az isteni beszéd által jött létre. A teremtéstörténet visszatérő mondata is ez: „És mondta Isten…” A lélek azonban más. Az Álter Rebbe szerint a zsidó lélek nem az isteni beszédből, hanem az isteni gondolatból ered. Ez a különbség nem finom árnyalat, hanem lényegi eltérés: a gondolat mindig bensőségesebb, közelebb áll a forráshoz, mint a kimondott szó.
„Elsőszülött fiam Izrael”
Honnan tudjuk ezt? A Tánjá két tórai versre támaszkodik. Az egyik így szól: „Elsőszülött fiam Izrael.” A másik: „Gyermekek vagytok az Örökkévalónak.” Mussie magyarázata szerint ez nem pusztán költői nyelv. Ha az Örökkévaló a gyermekének nevezi Izraelt, akkor ez arra utal, hogy a lélek úgy kapcsolódik Hozzá, mint a gyermek az apjához: a legbelsőbb, legközelebbi módon.
A hasonlat lényege nem biológiai, hanem spirituális. Ahogy a gyermek az apa belső világához kapcsolódik, úgy ered a zsidó lélek az isteni gondolatból. Ezért a lélek különlegessége nem a teljesítményéből, nem a tudásából és nem is a vallási szintjéből következik, hanem abból, hogy honnan származik.
Az isteni gondolat nem olyan, mint a mi gondolatunk
A tanulás következő lépése az volt, hogy ezt se egyszerűsítsük le. Mert ha azt mondjuk, hogy a lélek az isteni gondolatból származik, könnyen azt hihetnénk, hogy az isteni gondolat nagyjából olyan, mint az emberé, csak végtelenül magasabb szinten. A Tánjá azonban ennél jóval radikálisabban fogalmaz.
Az Álter Rebbe Maimonidészt idézi, aki szerint az Örökkévalónál a tudó, a tudás és a tudott dolog nem három külön valóság, mint nálunk, hanem egy. Emberként ezt nem tudjuk teljesen felfogni. Nálunk külön van az ember, aki gondolkodik, külön a képesség, amellyel megért valamit, és külön a tárgy, amit megismer. Az Istennél ez nem így működik. Ezért amikor azt mondjuk, hogy a lélek az isteni bölcsességből vagy gondolatból ered, valójában egy olyan szintről beszélünk, amely lényegileg más, mint bármi, amit emberi értelemmel teljesen megragadhatunk.
Senki sem „túl alacsony” ehhez a lélekhez
Az előadás egyik legszebb rétege az volt, hogy ezt a magas teológiai gondolatot Mussie azonnal lefordította a zsidó közösségi élet nyelvére. Több történeten keresztül mutatta meg, hogy ha באמת komolyan vesszük: minden zsidó lélek az isteni gondolatból ered, akkor nem válogathatunk emberek között aszerint, hogy ki mennyit tud, mennyire vallásos, vagy épp hol tart az életében.
Az egyik történetben egy haszid abbahagyta a haszid tanítások ismétlését a zsinagógában, mert úgy gondolta, nem mindenki „olyan szintű”, hogy ezt hallja. A válasz világos volt: ha minden zsidó ugyanannak a különleges léleknek a hordozója, akkor nincs jogunk eldönteni, ki méltó rá és ki nem.
Egy másik történetben egy izraeli rabbit kérdezett a Rebe arról, mit tesz azokért a fiatalokért, akik súlyos lelki vagy életvezetési válságban vannak. Amikor a rabbi úgy válaszolt, hogy „a mi gyerekeink között ilyen nincs”, a Rebe visszakérdezett: melyik zsidó gyerek az, akire azt mondod, hogy nem a miénk? Ez a mondat jól összefoglalta az egész tanítás gyakorlati súlyát. Ha valóban közös az isteni eredetünk, akkor a felelősségünk is közös.
A lélekből következik a kapcsolat
Ez a szemlélet magyarázza azt is, amit a Hábád világában annyiszor látni: hogy egy ismeretlen zsidóhoz is természetes bizalommal és szeretettel fordulnak. Nem azért, mert tudják róla, mennyit tart meg, hanem azért, mert számítanak arra a pontra benne, amely mindig tiszta marad. A Tánjá nyelve itt nem elmélet, hanem kapcsolatépítő valóság.
A Női szakasz végén felolvasott rebbei levél egészen hétköznapi témáról szólt: lakásvásárlásról. A Rebe egyetértett azzal a gondolattal, hogy ha lehetőség van rá, jobb saját otthon felé építkezni, mint hosszú távon csak bérletre költeni. A levél második fele azonban ismét a zsidó női küldetés felé fordult: a farbrengenek tanításait haza kell vinni, és a hallott szavakból közösségi életet, női programokat, valódi otthoni és városi hatást kell építeni.
Ez a levél szinte csendes záróakkordként kapcsolódott az egész tanuláshoz. Mert a Tánjá most tanult mondata nemcsak azt mondja el, honnan jön a lélek, hanem azt is, hogy ebből küldetés következik. Ha valóban az isteni gondolatból származunk, akkor annak nyoma kell legyen abban is, ahogyan élünk, építkezünk, és egymásra nézünk.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
