Két lélek, négy alapelem: merre húz bennünket a belső világunk?
A Női szakasz legutóbbi tanulásán a Tánjá első fejezete a végéhez közeledett, és egyre kézzelfoghatóbbá vált, hogyan írja le az Álter Rebbe az ember belső működését. Feldman Mussie ezúttal arról beszélt, milyen az a „természetes” vagy „állati” lélek, amely először költözik az emberbe, milyen spirituális forrásból ered, és hogyan kapcsolódnak hozzá a negatív tulajdonságok. Az óra végére az is kiderült: a belső harcaink megértéséhez nem elég annyit mondani, hogy valaki jó vagy rossz – azt is látni kell, milyen erők mozgatják.
Az első lélek: ami életben tart
A tanulás onnan folytatódott, hogy minden zsidó emberben két lélek van. Most az elsőről esett szó, arról a lélekről, amely már a születés pillanatától jelen van, és a test természetes működéséhez kapcsolódik. Ez az a réteg, amely gondoskodik az evésről, az alvásról, a fájdalom jelzéséről, a fizikai szükségletekről. Mussie ezért nevezte „természetes léleknek”, de rögtön hozzátette azt is, hogy a haszid szóhasználatban ez az „állati lélek”.
Nem sértésként hangzik ez, hanem pontos leírásként: ez a lélek úgy működik, mint az állati ösztön, a pillanatnyit keresi, a közvetlent, az azonnalit. Nem tervez hosszú távra, hanem arra reagál, ami most van előtte. A Tánjá szerint ez a lélek a klipából, a „héjból”, illetve a szitra áchrából, a „másik oldalból” származik – vagyis nem a szentség oldaláról ered, hanem abból a világból, amely eltakarja az isteni fényt.
Nem csak az számít, hogy élünk, hanem az is, miért
Az előadás egyik legszebb története a Rebe Maharás két fiáról szólt, akik azon vitatkoztak, mi a különbség zsidó és nem zsidó élet között. A válasz nem elméleti fejtegetésből, hanem két egyszerű ember megszólaltatásából érkezett meg. Az egyik, egy egyszerű zsidó munkás arra a kérdésre, hogy miért eszik, azt felelte: azért, hogy éljen. És miért él? „Hogy tudjak jó zsidó lenni és az Isten akaratát beteljesíteni.” A másik, nem zsidó szolgáló szintén azt mondta, hogy azért eszik, hogy éljen – de arra, hogy miért él, már ezt válaszolta: hogy ehessen, ihasson, élvezhesse az életet.
A történet nem emberek értékét méricskélte, hanem azt mutatta meg, hogy ugyanaz a fizikai élet is lehet kétféle. Lehet úgy élni, hogy a test a cél, és lehet úgy is, hogy a test eszköz valami magasabbhoz. Ez a különbség a Tánjá egész gondolatmenetét előrevetítette.
A négy alapelem és a rossz tulajdonságok
A tanulás súlypontja ezután a négy alapelemre került: tűz, víz, szél és föld. A haszid magyarázat szerint ezeknek nemcsak a fizikai világban van szerepük, hanem a lélek szerkezetében is. Az állati lélek negatív tulajdonságai ebből a négy alapból ágaznak ki.
A tűzhöz kapcsolódik a gőg és a harag. A tűz fölfelé tör, és hasonló a túlzott önérzethez, amelyből könnyen mérgesség lesz. A vízhez tartoznak a vágyak, minden, ami élvezetet, kényelmet, testi örömöt keres. A szélhez Mussie a könnyelműséget, a fecsegést, a dicsekvést kapcsolta: azokat az üres mozgásokat, amelyeknek nincs igazi súlya. A föld pedig a nehézkedés világa: innen ered a lustaság, a levertség, a szomorúság, minden, ami lehúzza az embert.
A magyarázat egyszerre volt régi és nagyon is mai. Nem elvont rendszert kaptunk, hanem egy nyelvet ahhoz, hogy jobban megértsük a saját visszatérő gyengeségeinket.
A harag mögött mindig van valami több
A tűz eleméhez kapcsolódóan Feldman Mussie több történetet is hozott. Az egyikben Reb Hillel Paricser azért idegenkedett kezdetben a haszidizmustól, mert attól tartott, hogy az csak felfuvalkodottá teszi az embert. Később éppen a Tánjából értette meg, hogy a gőg és az abból fakadó harag nem a haszid tanulás következménye, hanem az ember természetes lelkének egyik lehetséges torzulása.
Egy másik, bizonytalanabb forrásból származó történetben a Rebe azt kérdezte környezetétől, miért nem szóltak neki, amikor egy felolvasásnál kihagyott egy részt. Amikor valaki azt válaszolta, hogy a Rebének nem lehet ilyesmit mondani, ő Mózes példáját hozta fel, akit kijavítottak. A történet végül újra a harag kérdéséhez vezetett: a bölcsek szerint a harag a hit megingásával függ össze. Ha az ember באמת átérzi, hogy minden az isteni gondviselés része, akkor nem engedi, hogy a düh uralkodjon rajta.
A hegy, amely földből lett
A föld eleméhez kapcsolódó történet különösen finom volt. Ávráhám Hámálách, a mezricsi mágid fia egy alkalommal némán nézett ki az ablakon egy hegyre. Amikor valaki gúnyosan megkérdezte, mit lehet ennyit nézni egy darab földön, ezt felelte: azon csodálkozom, hogyan lehet egy darab föld ilyen nagyra magával. A mondat egyszerre szólt a hegynek és annak az embernek, aki túl sokra tartotta saját magát.
Ez a rövid jelenet jól sűrítette össze a Tánjá egyik fontos felismerését: a belső tulajdonságoknak van szerkezetük, eredetük, és ha ezeket látjuk, könnyebben észrevesszük saját hibáink forrását is.
Élet, gyermekáldás, felelősség
A tanulás végén felolvasott rebbei levél ezúttal a családtervezés kérdéséről szólt. A levél hangja egyszerre volt elvi és nagyon gyakorlatias. A Rebe világossá tette, hogy a gyerek áldás, és a zsidó életben a család kérdése nem pusztán magánügy. Ugyanakkor ugyanilyen hangsúlyosan írta le azt is, hogy az anya egészsége elsőrendű szempont, és ilyen ügyekben nem lehet általános jelszavak alapján dönteni: pontos orvosi helyzetet és konkrét haláchikus útmutatást kell figyelembe venni.
Ez a levél jól illeszkedett az óra egészéhez. A Tánjá belső világról beszél, de sosem elvontan: mindig oda tér vissza, hogyan élünk, döntünk, felelünk a testünkért, a lelkünkért és a családunkért.
A Női szakasz most már valóban a Tánjá első fejezetének lezárásához közelít. A mostani tanulás után már nemcsak azt tudjuk, hogy két lélek van bennünk, hanem azt is, hogy a természetes léleknek megvan a maga belső kémiája. És minél jobban értjük ezt a kémiát, annál pontosabban tudjuk felismerni: mi húz lefelé, és mi az, ami fölfelé emel.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
