„Az Örökkévalót keresőknek” – a Tánja előszavának első tanítása
Feldman Mussie rebecen női tanításából
A női szakasz heti tanulásában Feldman Mussie rebecen tovább folytatta a Tánja könyvének bevezető részét. A chászid hagyomány szerint nemcsak maga a könyv, hanem az előszó és az ajánlások is fontos tanításokat hordoznak, ezért ezek megértése nélkül nem érdemes az első fejezethez sietni.
A Tánja szerzője, Schneur Zalman of Liadi az előszót nagy szerénységgel vezeti be. Nem „az író bevezetésének” nevezi, hanem „a gyűjtő bevezetésének”, mintha csupán különböző forrásokból összegyűjtött gondolatokat adna tovább. A chászid hagyomány azonban pontosan tudja: a könyv egyedülálló és életformáló mű.
„Hallgassatok rám, akik az Örökkévalót keresitek”
Az Álter Rebbe Jesájá próféta szavait idézi: „Hallgassatok rám, akik az igazságot követitek, akik az Örökkévalót keresitek.” Ezzel jelöli ki a könyv valódi közönségét.
A rebecen egy történettel világította meg ezt a gondolatot. Egy jesivatanuló, aki nem chászid környezetből érkezett, egy szünet idején chászid tanításokat szeretett volna tanulni. Felkereste Nissan Nemenov rabbit, és megkérte, hogy tanuljon vele Tánját.
Amikor a tanulás véget ért, a rabbi így búcsúzott tőle: „Azt kívánom neked, hogy mindig az Örökkévalót keresd. Mert ha valaki nem keresi Őt, akkor a Tánja sem szól igazán hozzá.”
A rebecen szerint ez az idézet kulcs a könyvhöz: a Tánja nem pusztán tananyag, hanem azoknak szól, akik valóban közelebb akarnak kerülni az Örökkévalóhoz.
A könyv és az élő tanítás különbsége
Az Álter Rebbe egy érdekes problémát vet fel. A könyv – bármennyire fontos – nem pótolja teljesen az élő tanítást.
Amikor valaki személyesen hall egy tanítást a mestertől, a magyarázat a hallgatóhoz igazodik: kérdéseire reagál, helyzetére válaszol. Egy könyvet viszont mindenki a saját szemszögéből olvas.
A rebecen egy történetet idézett erről. Két chászid tanult együtt, és egyikük elment a rebéhez, Shalom Dovber Schneersohn-hez. A rebbe azt tanácsolta: amikor a tanításait ismétlik, igyekezzenek pontosan úgy visszaadni, ahogyan hallották.
Amikor a chászid megkérdezte, miért nem elég egyszerűen elolvasni a leírt szöveget, a rebbe így válaszolt: a könyvekben egy különleges fény rejtőzik – az a spirituális fény, amelyet az Örökkévaló a teremtés első napján elrejtett a Tórában. De ezt a fényt nem mindig könnyű megtalálni.
Mindenki másképp érti
Az Álter Rebbe azt is hangsúlyozza, hogy az emberek gondolkodása különböző. Még a legnagyobb talmudi bölcsek között is viták voltak.
A klasszikus példa a két nagy tanház: Hillel the Elder és Shammai. Mindketten ugyanazt a Tórát tanulták, mégis gyakran különböző következtetésekre jutottak.
A chászid magyarázat szerint ennek oka a lélek különböző „gyökere”. Hillel lelke inkább a cheszed, a kedvesség oldalához kapcsolódott, ezért gyakran megengedőbb döntéseket hozott. Shammai viszont a gvurá, a szigor oldalához tartozott, ezért sokszor szigorúbb volt.
Ha már a legnagyobb bölcsek között is léteznek különbségek, akkor természetes, hogy egy könyvet mindenki másképp ért meg.
Miért írta meg mégis a könyvet?
Az Álter Rebbe tudta: egy könyv sosem lesz tökéletes eszköz minden ember számára. Mégis szükség volt rá.
Korábban a chászidok egy úgynevezett „tanácsok könyvét” állították össze. Ebben az Álter Rebbe különböző kérdésekre adott válaszait gyűjtötték össze – hogyan szolgáljuk az Örökkévalót, hogyan küzdjünk a belső nehézségekkel.
A Tánja ennek a gondolatnak a rendszerezett, mélyebb változata lett. Az Álter Rebbe saját szavaival: a könyv azoknak a kérdéseknek a válasza, amelyeket a chászidok a személyes találkozások – a jechidut – során tettek fel neki.
Egy érdekesség, amelyre a rebecen felhívta a figyelmet: ezek a kérdések rendkívül magas szintű spirituális dilemmák voltak. Az akkori chászidok sokszor olyan problémákkal keresték a rebét, amelyek az istenfélelem, az isten szeretete vagy a lélek működésének finom kérdései körül forogtak.
Purim – a rejtett szentség napja
Az óra végén a rebecen közelgő ünnepre emlékeztetett: Purimra.
Bár a külső formája vidám és felszabadult – lakoma, ajándékok, maskarák –, a chászid tanítás szerint Purim rendkívül magas spirituális szintet hordoz. A jom kipur teljes neve „jom kipurim”, amelyet a chászid magyarázat így értelmez: „olyan, mint Purim”.
A rebecen arra biztatott mindenkit, hogy az ünnep öröme mellett találjon időt imára is. Egy egyszerű módja ennek a zsoltárok olvasása – ahogy a harmadik lubavicsi rebbe tanította: „Ha tudnátok, milyen ereje van a zsoltároknak, egész nap mondanátok őket.”
Purim négy micvája – a Megila meghallgatása, adomány a szegényeknek, ételajándék küldése és a purimi lakoma – mind ennek az örömnek és szentségnek a kifejezése.
A Tánja tanulása pedig tovább folytatódik: a következő alkalommal az előszó második része következik.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
