Két lélek, egy ember: a Tánjá válasza a belső küzdelmeinkre
A női szakasz legutóbbi tanulásán a Tánjá első fejezete új fordulóponthoz érkezett: a sok kérdés után végre kirajzolódott a válasz iránya. Feldman Mussie arról beszélt, hogy a cádik, a rásá és a bénoni fogalmait nem mindig ugyanabban az értelemben használják forrásaink, és éppen ez okozza a látszólagos ellentmondásokat. Az óra végére pedig megérkeztünk a Tánjá egyik legismertebb alaptételéhez: minden zsidó emberben két lélek működik.
Nem mindig ugyanazt jelenti a cádik és a rásá
Az első fejezet eddig főként kérdéseket tett fel: ki számít באמת cádiknak, ki rásának, és mit jelent az, hogy valaki bénoni, közepes? Az előadás most egy fontos kulcsot adott ehhez. Az Álter Rebbe nyomán elhangzott: van, amikor ezek a címkék az eredeti jelentésükben szerepelnek, és van, amikor רק átvitt értelemben használjuk őket.
Ez különösen akkor válik fontossá, amikor jutalomról és büntetésről, az égi ítéletről beszélünk. Ilyenkor az a személy, akinek több az érdeme, nevezhető „cádiknak”, akinek több a vétke, „rásának”, aki pedig egyensúlyban áll, „bénoninak”. De ez még nem a szavak mély, belső jelentése. Csak egy kölcsönzött nyelv, amely az ítélet eredményét írja le.
A Tánjá azonban nem áll meg itt. Az Álter Rebbe azt keresi, mit jelent valójában, lényegét tekintve cádiknak vagy rásának lenni. És ahogy Mussie is hangsúlyozta, e nélkül a pontosítás nélkül a források valóban egymásnak ellentmondónak tűnnének.
Hetven arca van a Tórának
A magyarázat hátterében egy zohári gondolat áll, amely szerint „shivim panim laTorá” – a Tórának hetven arca van. Vagyis ugyanazt a fogalmat több síkon, több értelmezésben is lehet használni, és ezek nem kioltják, hanem kiegészítik egymást.
Ez az egyik legszebb pontja volt az órának: nem arról van szó, hogy egyik rabbi igazat mond, a másik pedig téved. A Tóra nyelve gazdagabb ennél. Csak tudni kell, mikor melyik síkon beszél. A Tánjá most éppen erre tanítja meg az olvasót: különbséget tenni a szó hétköznapi, átvitt használata és a haszid gondolkodás mélyebb, pontosabb nyelvezete között.
Ki az igazi cádik?
Az előadás következő lépése már a válasz felé vezetett. Az igazi cádik nem egyszerűen olyan ember, aki több jót tesz, mint rosszat, és nem is pusztán olyan, aki gondosan betartja a micvákat. A Tánjá szerint a cádik az, akiben a rossz ösztön már egyáltalán nincs jelen. Dávid király szavaival: a szíve „üres” lett ettől a belső rossztól.
Mussie kiemelte: ez döbbenetesen magas szint. Ha a cádik csak annyit jelentene, hogy valakinek több a jó cselekedete, akkor egyáltalán nem lenne ritka jelenség. Márpedig a bölcsek úgy beszélnek a cádikokról, mint akik valóban kevesen vannak, és akiknek a léte tartja fenn a világot. Ez csak akkor érthető, ha a cádik alatt nem „rendes vallásos embert”, hanem egy kivételesen megtisztult lelket értünk.
A nagy fordulat: két lélek él bennünk
A tanulás legfontosabb pontja azonban csak ezután következett. Ahhoz, hogy egyáltalán megértsük, miért húz egyszerre kétfelé a szívünk, miért akarunk egyik pillanatban micvát, a másikban pedig valami egészen mást, a Tánjá szerint tudnunk kell: az emberben két lélek van.
Az egyik a nefes elokit, az isteni lélek. Ez a szent, tiszta, igazságra törekvő részünk, amely kapcsolatban akar lenni az Örökkévalóval. A másik a nefes hábáhámit, az állati lélek, amely a közvetlen vágyak, a kényelem, az ösztönösség irányába húz. Nem tervez, nem mérlegel hosszú távon – azt akarja, ami éppen előtte van.
Az előadás itt különösen közel hozta a Tánjá gondolatait a hétköznapi élethez. Mert ez a két lélek nem elvont kabalisztikus fogalom csupán, hanem magyarázat arra, amit mindannyian ismerünk: miért olyan nehéz néha felkelni időben, miért könnyebb a pillanatnyi kényelmet választani, és miért zajlik bennünk állandó vita aközött, amit tenni akarunk, és aközött, amit tenni kellene.
A tudás maga is erő
Az Álter Rebbe egyik nagy újítása éppen az volt, hogy ezt a korábban inkább kabbalisztikus tudást közelebb hozta az emberhez. Nem azért, hogy bonyolultabbnak lássuk önmagunkat, hanem hogy végre értsük, mi zajlik bennünk. Ha tudjuk, hogy két lélek hangját halljuk, akkor már nem riadunk meg annyira a belső ellentmondásainktól.
Az előadásban elhangzó történetek ezt szépen érzékeltették. Volt, akit egyetlen mondat rázott meg: „Ez nem játék. Van egy isteni lélek és van egy állati lélek.” Másvalaki éppen ebből a felismerésből indult el a helyes úton. A tanítás lényege ugyanaz maradt: az önismeret a רוחניות világában nem mellékes dolog, hanem maga is eszköz az avodához, az istenszolgálathoz.
Fény a házban, fény a lélekben
A tanulás végén ezúttal egy olyan rebbei levél hangzott el, amely a sábáti és jom tov-i gyertyagyújtásról szólt. A levél szerint a lányok számára is nagy jelentősége van ennek a micvának, és a rebbei hagyomány kifejezetten bátorítja, hogy már fiatal korban elkezdjék a gyertyagyújtást.
Az üzenet különösen aktuális volt Peszách közeledtével, amikor egymást követik az ünnepi és sábáti gyertyagyújtások. A levél szelleme jól összecsengett a Tánjá tanításával is: a micvák nemcsak a külvilágban hoznak fényt, hanem az ember belső világát is világosabbá teszik.
A női szakasz most két hét szünetre vonul Peszách miatt, de a mostani tanulás után már világos, hogy a Tánjá első fejezete átlépett a kérdések szakaszából a válaszok útjára. A következő állomás az lesz, hogy közelebbről is megismerjük ezt a két lelket – és velük együtt egy kicsit saját magunkat is.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
