„Nem minden lélek ugyanúgy sikerült” – mit jelent, hogy van a nemzedéknek „feje”?
A Női szakasz legutóbbi tanulásán Feldman Mussie a Tánjá második fejezetének egyik nehéz, de nagyon fontos kérdéséhez érkezett: ha minden zsidó lélek ugyanabból a magas isteni forrásból származik, akkor hogyan lehet, hogy mégis ennyire különböznek egymástól? Az előadás középpontjában a lelki szintek közötti különbség, a nemzedék vezetőjének szerepe, valamint az a gondolat állt, hogy a zsidó népben mindig van egy olyan lélek, aki a többiekhez képest „mint a fej a testhez”.
Mélyen, nem gyorsan
Az előadás elején Mussie röviden arról is beszélt, miért haladnak ilyen lassan a Tánjával. Nem azért, mert nem lehetne gyorsabban végigmenni a szövegen, hanem mert ő nem csak a vázlatot szeretné megmutatni, hanem a mélyebb rétegeket is. Ez a mostani óra is ilyen volt: egyetlen kérdésből egész külön tanítás nyílt ki.
A kiindulópont az volt, hogy a lelkek forrása ugyanaz a nagyon magas isteni szint, mégis jól látható, hogy a lelkek között óriási különbségek vannak. Már önmagában ez is kérdés, de Mussie ezt tovább élezte azzal a haszid képpel, hogy minden nemzedékben van valaki, aki a többiekhez képest „a fej”.
Miért kell vezető?
Az előadás egyik fő gondolata az volt, hogy a zsidó nép vezetője nem egyszerűen egy okos vagy tekintélyes ember. Nem választás vagy ügyesség teszi azzá, hanem egy különleges lélek. Ahogyan a testben a fej nem felcserélhető a kézzel vagy a lábbal, úgy a nemzedék vezetőjének lelke sem cserélhető fel egy másikéval. Más a feladata, más a szerepe, és más a spirituális szerkezete is.
Mussie hangsúlyozta, hogy ez nem azt jelenti, hogy a vezető az Örökkévaló helyére kerülne, vagy hogy hozzá kellene fordulni Isten helyett. A szerepe inkább az, hogy összefogja a „testet”, és közvetítő módon segítse a kapcsolatot a nép és az isteni akarat között. Ezt a gondolatot erősítette meg Korách történetével is, aki éppen ezt a kijelölt rendet kérdőjelezte meg Mózessel szemben.
Az Álter Rebbe válasza az „arrogancia” vádjára
Az egyik legerősebb történet az Álter Rebbéről szólt. Egy misnaged azt vetette a szemére, hogy viselkedésében van valami gőgös elkülönülés. Az Álter Rebbe nem válaszolt rögtön, hanem előbb magába mélyedt, és csak utána felelt. Később megmagyarázta: előbb meg kellett vizsgálnia, nincs-e igaza a vádnak valamilyen mélyebb értelemben.
A válasza végül az volt, hogy ahogy a fej és a test ugyan összetartozik, mégis külön öltözete van, úgy a zsidó nép vezetője is része a közösségnek, miközben mégis elkülönül tőle. Nem önkényesen, hanem a feladata miatt. A történet nemcsak az Álter Rebbe alázatát mutatta meg, hanem azt is, hogy a vezető különállása nem kiváltság, hanem felelősség.
A „fej” ma is létező valóság
A tanítás nem maradt a korai haszid generációknál. Mussie hosszabban időzött egy modern történetnél is, amely Michael Hassofer professzor családjához kapcsolódott. A Tasmániában élő, akkor még vallástól távol álló család fokozatosan kezdett közeledni a zsidó élethez, majd segítséget kértek az Örökkévalótól, hogy küldjön nekik valakit, aki utat mutat. Később derült ki számukra, hogy a Lubavicsi Rebbe külön utasítására érkezett hozzájuk Gutnick rabbi.
A történet súlya abban volt, hogy Hassofer professzor utólag értette meg: a vezető nemcsak tanít, hanem érzékeli is, hol van szükség segítségre. Nem adminisztratív szereplő, hanem olyan lélek, aki a közösség egészét hordozza valamiképp magában.
Ezt a szülő-gyermek viszonyhoz hasonló érzékenységet világította meg a másik történet is, amelyben egy fiatal lány keményen visszaírt a Rebbének: hogyan mondhatja azt, hogy érzi az ő fájdalmát? A válasz egyszerű és megrendítő volt: úgy, ahogy egy anya érzi a kisgyermeke fogzása miatti fájdalmát. Nem ugyanaz történik vele, de mégis valódi az együttérzés.
Nemcsak a nefesben van különbség
Az óra vége felé Mussie tovább mélyítette a kérdést. Nemcsak arról van szó, hogy az egyik ember „magasabb”, a másik „alacsonyabb” lélek. A különbség nem merül ki a nefes szintjén. A ruách és a nesámá szintjén is eltérések vannak. Vagyis bárhonnan nézzük, a lelkek nem egyformák. Ez csak még erősebben veti fel a kérdést: hogyan lehet, hogy mégis mind ugyanabból a magas forrásból erednek?
A válasz még nem ezen az órán érkezett meg. Mussie most a kérdést akarta minden oldalról körüljárni, hogy a következő alkalommal annál világosabban lehessen megérteni a választ.
A gazdagság is próbatétel
A rebbei levél ezúttal a gazdagságról szólt. Egy nő azon csodálkozott, miért beszél a Rebe úgy a bőségről, mint próbatételről. A válasz árnyalt volt: a gazdagság jó dolog, sőt kívánatos is, de ugyanúgy hordozhat spirituális kihívást, mint a szegénység. Nem a pénz a probléma, hanem az, ha az ember összekeveri a lényeget a külsőséggel.
A Rebe nem a bőség ellen beszélt, hanem a helytelen hangsúlyok ellen. Lehet gazdagnak lenni jól is, úgy, hogy az ember nem a látszatra költ, hanem valódi életre, micvákra, adományra, mások segítésére, és arra, ami ténylegesen tartalmat ad az életének.
Ez a levél szépen rímelt az egész órára. Ahogy a lelkek között is van különbség, úgy az anyagi bőség sem önmagában érték vagy veszély, hanem attól függ, mire használja az ember. A kérdés mindig ugyanaz marad: mihez kezdünk azzal, amit kaptunk.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
