Szeretetből micva, tiszteletből önfegyelem
Feldman Mussie a Női szakasz legutóbbi tanulásán a Tánjá negyedik fejezetében folytatta a lélek ruházatainak magyarázatát. A gondolat, a beszéd és a cselekvés mögött két alapvető érzelem áll: az Örökkévaló szeretete és a irá, a tiszteletteljes istenfélelem. A szeretet közel visz a micvákhoz, a félelem pedig segít távol maradni attól, ami eltávolít az isteni akarattól. Az óra végén a Rebbe egyik levele azt mutatta meg, milyen nagy felelősség tanítani ott, ahol kevés a vallásos zsidó pedagógus.
A szeretet mozgásba hozza az embert
A Tánjá szerint a lélek három ruházata – gondolat, beszéd és cselekvés – akkor válik a szentség eszközévé, amikor Tórával és micvákkal telik meg. Ennek belső mozgatóereje a szeretet és a félelem.
A szeretet arra ösztönzi az embert, hogy közelebb kerüljön az Örökkévalóhoz. Ebből fakad a vágy a tevőleges micvák teljesítésére. A hagyomány 248 ilyen parancsolatot számol, és ugyanennyi testrészről beszél. Mussie ezt úgy magyarázta: az ember egész teste bekapcsolódhat az istenszolgálatba. A szem, a fül, a kéz és a többi testrész mind eszközzé válhat egy-egy micva teljesítésében.
A félelem őrzi a határokat
A 365 tiltó micvá mögött a irá áll. Mussie ismét hangsúlyozta, hogy itt nem rettegésről van szó. Ez a félelem inkább mély tisztelet, belső tartózkodás és az az érzés, hogy az ember szégyellne olyat tenni az Örökkévaló előtt, ami ellentétes az akaratával.
Ezt illusztrálta Reb Binyomin Kletzker története. A haszid annyira elmélyült gondolataiban, hogy nem vette észre, amikor a lovaskocsi, amelyre támaszkodott, elindult. Órákkal később azonban pontosan megérezte, hogy elérkezett a minchá ideje. Az előző Lubavicsi Rebbe ebből azt tanította: ilyen erősen hathat az istenfélelem az emberre. A kötelesség tudata felébreszti akkor is, amikor másból már teljesen kizárta magát.
Mi a klipá és a szitrá áchrá?
A tiltott cselekedetek kapcsán előkerült két fontos fogalom: a klipá és a szitrá áchrá. A szitrá áchrá arámi kifejezés, jelentése „a másik oldal”. A klipá héberül héjat jelent.
A haszid tanítás szerint minden létező az Örökkévalótól kap életerőt. A szentséghez tartozó dolgok nyíltabb, közvetlenebb módon kapják ezt, míg a klipá világa rejtettebb módon jut életerőhöz. A héj képe azért találó, mert eltakarja a gyümölcsöt, ahogyan a klipá is elfedi az isteni fényt.
A bűn életerőt ad ennek a rejtettségnek. A tiltó micvák betartása ezért azt is jelenti, hogy az ember nem táplálja tovább azt, ami eltakarja előle a szentséget.
A ruházat felemelheti a lelket
A Tánjá ezen a ponton egy meglepő gondolathoz érkezik. A ruha önmagában alacsonyabb szintű annál, aki viseli. Mégis lehet olyan előnye, amely maga a lélek fölé emeli.
Mussie egy haszidról mesélt, akinek lelke az Álter Rebbe szerint alacsonyabb forrásból származott, ám életében különlegesen tiszta „ruházatokat” vett fel. Titokban adakozott, vendégeket fogadott, és helyesen cselekedett. Ezekkel a micvákkal olyan magas spirituális szintre emelkedett, amelyet lelke eredeti adottságai önmagukban nem tettek volna lehetővé.
A tanítás gyakorlati üzenete világos: azt nem mi választjuk meg, milyen lélekkel születünk. Azt viszont igen, hogy mit gondolunk, mit mondunk és mit teszünk.
Mi történik Tóra-tanulás közben?
Innen jutott el az előadás a Tóra-tanulás különleges jelentőségéhez. A Zohár tanítása szerint a Tóra és az Örökkévaló egységet alkotnak. A Tóra az isteni bölcsesség és akarat kifejeződése.
Az embernél külön létezik a gondolkodó személy, az értelem és a megismert tárgy. Az Örökkévalónál ezek nem különülnek el egymástól. Maimonidész tanítása szerint Isten a tudó, a tudás és a tudott egysége.
Ennek következménye különösen mély: amikor egy zsidó valóban megérti a Tóra egy gondolatát, saját értelmével kapcsolódik az isteni bölcsességhez. Mussie így fogalmazta meg a következő tanulás előkészítéseként: „az ember, aki felfogja a Tórát, lényegében felfogja az Istent”.
A tanár feladata: hatni a környezetére
Az óra végén egy fiatal nő levelére adott rebbei válasz következett. A lány és barátnői azon gondolkodtak, hogy olyan izraeli településre menjenek-e tanítani, ahol kevés a vallásos pedagógus, vagy maradjanak egy erős vallásos közösségben.
A Rebbe hangsúlyozta, hogy nagy micva zsidó gyermekek Tóra szerinti nevelésével foglalkozni, különösen ott, ahol erre nagy szükség van. Ugyanakkor a tanárnak kell hatnia környezetére. Saját vallási életének, személyiségének és belső stabilitásának elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy egy gyengébb közegben is megmaradjon azon az úton, amelyet képvisel.
Nem mindenkinek ugyanaz a helyes döntés
A Rebbe ezért nem adott mindenkire érvényes egyetlen választ. Azt tanácsolta a lányoknak, hogy kérjenek véleményt olyan emberektől, akik személyesen ismerik őket, és azt a helyet is, ahová mennének.
Különböző emberek különböző tanácsot kaphatnak. A küldetés nagysága mellett azt is mérlegelni kell, ki milyen környezetben képes valóban építeni másokat és közben saját spirituális szintjét is megőrizni.
A Tánjá tanítása és a Rebbe levele ezen a ponton ugyanabba az irányba mutat: az ember kapott képességei önmagukban még csak lehetőségek. A döntő kérdés az, milyen gondolatokba, szavakba és tettekbe öltözteti őket, és ezeken keresztül mennyi szentséget tud bevinni saját életébe és másokéba.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
