Elérkeztünk Mózes ötödik könyvéhez, mely a Dvárim nevet viseli. E könyv jelentős részben a sivatagi vándorlás áttekintése, a korábban tanult törvények felelevenítése és kiegészítése. Innen származik a könyv másik elnevezése is: Misne Torá – a Tóra ismétlése. Hetiszakaszunk elején Mózes a tóraadást idézi fel: „Az Örökkévaló, a mi Istenünk szólt hozzánk a Chóreven, mondván: Eleget laktatok már a hegy alatt… Forduljatok meg és vonuljatok és menjetek… a kánaáni országába…, menjetek be és foglaljátok el az országot, melyről megesküdött őseiteknek!”. A Chórev a Szináj-hegy másik elnevezése. Itt kapták meg a Tórát Izrael fiai, ezért különösnek tűnhet az Örökkévaló utasítása. Vajon nem lett volna dicséretesebb, ha a zsidók a hegy tövében maradnak és továbbra is csak a törvények elsajátításának szentelik az idejüket? A válasz egyértelmű: nem, tovább kell indulniuk. A Szináj-hegy betöltötte a feladatát, nem szent többé. Igaz, hogy a világtörténelem legfontosabb eseményének, a tóraadásnak biztosított helyszínt, ám ezzel véget ért a küldetése. Izrael népe pedig, immár a Tóra birtokosaként, éppen megkezdi történelmi küldetését: az Isten által nekik választott földön kell a Tóra törvényein nyugvó társadalmat felépíteniük, annak szívében, Jeruzsálemben kell létrehozniuk Isten lakhelyét e fizikai világban és fénycsóvaként kell mutatniuk az utat a világ népeinek az Örökkévaló szolgálatához. Ez a gondolat napjainkban is érvényes: a Tórát, a zsidó hagyományt megismerve nem szabad lecövekelni. Útnak kell indulni és meg kell osztani másokkal is ezt a kincset. Ha csak az álefbét betűit ismeri valaki, akkor azt. Ha mély magyarázatot tud adni egy talmudi eszmefuttatásról, akkor pedig azt. Az út végcélja pedig nem lehet más, mint a Tóra betartásának ideális helyszíne, Izrael földje, „melyről megesküdött őseiteknek: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja és magzatuknak utánuk”.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 48. szám – 2022. augusztus 4.
