Peszách szombatja ebben az évben az ünnep ötödik napjára esik, amikor a Ki tiszá hetiszakaszból olvasunk fel néhány fejezetet, többek között a második kőtábla átvételének történetét. Ekkor tanított meg az Örökkévaló Mózesnek egy imát, melyet az „irgalom tizenhárom tulajdonságaként” ismerünk és mely a mai napig szerves részét képezi a bűnbocsánatért könyörgő imarendnek. E rövid fohász így szól: „Örökkévaló, Örökkévaló, irgalmas és könyörületes Isten, hosszan tűrő, bő kegyelmű és igazságú! Megőrzi a szeretetet ezredíziglen, megbocsát bűnt, elpártolást és vétket, de büntetlenül sem hagy; megbünteti az atyák vétkét a fiakban és a fiak fiaiban, harmadíziglen és negyedíziglen”. Imáinkban általában először Istent magasztaljuk, majd előadjuk kívánságainkat, itt azonban a teljes szöveg az Örökkévalóról szól. Vajon mi ennek az oka? Jáákov Hamburger rabbi magyarázatában a Rálbágot, Lévi ben Gerson rabbit idézi, aki szerint imáink által kizárólag olyan dolgokra válhatunk érdemessé, melyeket Isten elvileg nekünk szánt. Erre utal a peszách szombatján is elhangzó tórai idézet is: „és könyörülök, akin könyörülök és kegyelmezek, akinek kegyelmezek”. Más szóval, imáink feladata nem az Örökkévaló, hanem saját magunk megváltoztatása, hogy méltóvá váljunk az isteni kegyelemre. Isten megismerésére törekedve az ember magasabb szellemi szintre emelkedik s ezzel kiérdemli az Örökkévaló figyelmét. Az „irgalom tizenhárom tulajdonságát” elmondva Mózes e tórai szakasz elején elhangzó kérését visszhangozzuk: „Azért most, hogy ha kegyet találtam szemeidben, ismertesd meg velem, kérlek, a Te útjaidat, hogy megismerjelek, hogy kegyet találjak szemeidben”.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 33. szám – 2024. április 24.
