Hetiszakaszunkban tűnik fel az első zsidó a világban: Ávráhám, aki – bár bálványimádó családban látta meg a napvilágot – felismeri az Örökkévalót és terjeszteni kezdi a monoteizmust az emberek között. Isteni parancsra elhagyja szülőföldjét és a Szentföld felé veszi az útját, melyet Isten neki és utódainak ígér. A föld azonban távolról sem nem lakatlan: „a kánaáni élt akkor az országban” – írja a Tóra. Erős és harcos nemzetek lakták az országot, ahol Ávráhám és családja egy kis létszámú és a helyiektől nagyban eltérő hitű és kultúrájú kisebbségként élhetett csupán. Azonban az Örökkévaló ígéretet tett szolgájának: „Neked és a leszármazottaidnak adom ezt az országot”, sőt néhány bekezdéssel később – az aktuális helyzet dacára – már múlt időben olvashatjuk ezt a kijelentést: „A leszármazottaidnak adtam ezt az országot”. Ebből azt az örök időkre szóló tanulságot vonhatjuk le, hogy Izrael joga a neki ígért földre nem függ a mindenkori történelmi, demográfiai vagy politikai helyzettől. Ugyan a zsidó nép jelentős része egyelőre még a száműzetés foglya és a Szentföld jó részén „kánaániak” élnek, akik maguknak követelik az országot és sohasem látott kegyetlenséggel támadják Ávráhám örököseit, ez egy cseppet sem csorbítja az Izrael népe és Izrael földje közötti megbonthatatlan kapcsolatot. A Szentföldet az Örökkévaló ítélte a zsidóknak és e tulajdonjogot semmilyen külső körülmény, ingatag biztonsági helyzet, kegyetlen támadás vagy nagyhatalmi játszma sem befolyásolhatja. Imádkozzunk azért, hogy Izrael mihamarabb győzedelmeskedjen ellenségein és megvalósuljon a hetiszakaszban olvasható, Ávráhámnak tett isteni ígéret: „És megáldom azokat, akik téged áldanak és aki téged átkoz, azt megátkozom”.
Naftali Deutsch
