Az egyetlen Istent felismerő, és a világnak új utat mutató Ávráhám isteni parancsra elhagyja „országát, szülőföldjét és atyja házát”, majd vándorlása után a Szentföldön telepszik le. Az Örökkévaló egy magaslatról bemutatja neki az országot és így szól: „Az egész országot, amelyet látsz, neked adom és a te magzatodnak örökre”, majd egy különleges áldás következik: „És teszem a te magzatodat olyanná, mint a föld pora; ahogy meg bírja valaki számlálni a föld porát, úgy lesz a te magzatod is megszámlálható”. Vajon miért éppen az értéktelennek, hétköznapinak tűnő porhoz hasonlítja Isten a zsidó népet? Nem lett volna méltóbb valamilyen nemesebb anyaggal azonosítani Ávráhám leszármazottjait?

A Midrás szerint éppen a por szimbolizálja jól Izrael sorsát és jellegzetességeit: ahogy a por a világ minden sarkában megtalálható, úgy szóródnak majd szét a zsidók szerte a földgolyón. Ahogy a por csak vízzel keveredve válik termővé, úgy a zsidók is csak a vízhez hasonlított Tóra által fejlődhetnek és virágozhatnak. Ahogy a por erodálja és rongálja a fémet, ám benne magában nem esik kár és örökre fennmarad, úgy a zsidó nép sem tűnik el, azonban a bálványimádó birodalmak mind szétporladnak. Végül pedig, ahogy a föld porán taposnak, úgy taposnak majd a világ népei a zsidókon.

Ha azonban Ávráhám utódai a Tóra szerint élnek és megteszik Isten akaratát, úgy egy másik áldás is valóra válik: olyanok lesznek, mint az ég csillagai, melyeket éppen úgy nem lehet megszámlálni, mint a föld porát, ám mindenki felnéz rájuk.

Naftali Deutsch

Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 6. szám – 2022. november 3.