A hetiszakasz végén állítja az Örökkévaló Ávráhámot élete legnagyobb próbatétele elé: felszólítja, hogy áldozza fel számára a fiát égőáldozatként. Így szólt az isteni parancs: „Vedd csak a te fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Jicchákot (Izsákot) és menj el Mórija földjére és áldozd fel ott égőáldozatul a hegyek egyikén, melyet majd mondok neked”. Rási e tömör mondatot párbeszédként értelmezte Isten és Ávráhám között. „Vedd csak a te fiadat! – De hát két fiam van!; A te egyetlenedet! – Mindkettő egyetlen: az egyik Hágártól az, a másik pedig Szárától!; Akit szeretsz! – Mindkettőt szeretem!; Jicchákot….” Vajon miért fogalmaz a Tóra ilyen körülményesen, miért nem tér azonnal a tárgyra? Azért, mert az Örökkévaló kíméletesen próbálta a nehéz feladatot közölni Ávráhámmal, nem akart túl nagy traumát okozni azzal, hogy azonnal kiadja a parancsot. Emellett így tudta növelni az Ávráhámnak járó jutalmat, hiszen a hosszadalmas felvezetés közben bármikor tiltakozni kezdhetett volna, neki azonban eszébe sem jutott megkérdőjelezni az Örökkévaló akaratát. Ez derül ki a következő mondatból is: „És fölkelt Ábrahám kora reggel, fölnyergelte szamarát” – nem késlekedett, a lehető leghamarabb útnak akart indulni és – rangja és vagyona ellenére – még az állat felmálházását is saját maga végezte. A midrás szerint eközben így fohászkodott: Legyőztem a fiam iránt érzett könyörületemet, ezért, kérlek, ha majd Jicchák leszármazottai vétkeznek, emlékezz meg tettemről és légy velük könyörületes! Ez az ima és Izsák feláldozásának története, ezért helyet kapott az imakönyvben is, hogy minden reggel őseink önfeláldozására hivatkozva kérjük az Örökkévaló kegyelmét Izraelre.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 7. szám – 2022. november 10.
