Hetiszakaszunkban Mózes folytatja a visszaemlékezést a negyvenéves vándorlás eseményeire, és ebből nem maradhat ki a mélypont felidézése, az aranyborjú imádása a Szináj-hegy lábánál. Bölcseink számtalan mentséget igyekeztek felhozni a vétkező nép védelmében. A midrás egyik példázata így szól: Egy királynak volt egy parlagon heverő mezeje. Felfogadott valakit, hogy művelje meg és ültesse be szőlőtövekkel. Miután beérett az első termés, bort készítettek a szőlőből, ám az olyan savanyú volt, mint az ecet. A király, aki már alig várta, hogy belekortyoljon az első pohár borba, rendkívül csalódott lett és dühösen utasította alkalmazottját: „Menj és vágd ki az egész ültetvényt! Mi szükségem olyan szőlőre, melyből ilyen szörnyű bor készül?” A szolga azonban vitába szállt vele: „Uram, királyom! Ne légy elhamarkodott! Gondolj az ültetvénybe fektetett hatalmas pénzre és munkára! Kérlek, egyelőre ne hivatkozz a bor minőségére, hiszen köztudott, hogy egy újonnan ültetett szőlőtő gyümölcséből nem lehet jó bort készíteni!” – így szól a midrás, és ezzel a gondolattal mentegette Mózes is az aranyborjú előtt leboruló zsidókat: „Világ Ura! Légy türelmes velük még egy ideig és kísérd őket tovább az úton. Hamarosan jó tetteket fognak végrehajtani előtted!”. Mózes arra hivatkozott, hogy Izrael népe éppen csak átvette a Tórát, tehát időre van szüksége, hogy megtanulja és a magáévá tegye annak törvényeit. Olyanok voltak, mint a kisgyermekek, akik éppen csak ismerkednek a világ szabályaival, ezért rendkívül sok türelmet és elnéző hozzáállást igényelnek. Erre utalnak Hósea próféta szavai: „Midőn fiatal volt Izrael, megszerettem; és Egyiptomból elhívtam fiamat”. A tóraadás által nemzetté váló, fiatal Izrael egyelőre botladozik az Örökkévaló által kijelölt úton, ám hamar beletanul a törvényekbe és sok örömöt okoz majd Teremtőjének.
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 45. szám – 2023. augusztus 3.
