Mikéc szombatja rendre Hanukára esik, s bölcseink szerint ilyen esetben mindig összefüggést lehet találni a tórai hetiszakasz és az aktuális ünnep között. Nincs ez másképp most sem. A főimába és az étkezés utáni áldásba betoldott hanukai kiegészítésben ez áll: „Fiaid megérkeztek a Szentélybe … és meggyújtották a fényeket a Szentély udvarán”. Tudjuk azonban, hogy a menóra helye a Szentély belsejében volt, nem pedig az udvarában, ahol a főoltár állt. Vajon miért tettek mégis így a makabeusok? A pozsonyi Chátám Szófer szerint ennek két oka volt: az egyik, hogy a Szentély épülete még tele volt a görögök bálványaival és időbe telt, mire megtisztították. A másik pedig az, hogy a Szentély nyitott udvarán emberek tömegei lehettek tanúi annak, hogy kétszeres csoda történt: nem elég, hogy a kevés olaj sokáig kitartott, de a fények az időjárás viszontagságai ellenére sem aludtak ki. És éppen ezért került Joszef, a cádik, az igaz ember Egyiptomba és épített fényes karriert a birodalom alkirályaként: az ottani alacsony morális színvonal, erkölcstelenség és bálványimádás közepette sokkal inkább kitűntek különleges spirituális kvalitásai, hiszen a rengeteg negatív energia és a folyamatos kihívások sem voltak képesek kioltani a lelkében ragyogó fényt. Ez Hanuka és a Mikéc hetiszakasz közös üzente: a zsidó lélekben pislákoló isteni fényhez kell hűségesnek maradni, a mindennapi kihívások, a hagyományos zsidó értékeket megkérdőjelező külvilág viharaiban. „Nér Hásem, nismát ádám – az Örökkévaló fénye az ember lelke” –, s a fény éppen a sötétben mutatkozik meg a legjobban.
Naftali Deutsch írása
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 13. szám – 2022. december 21.
