Miután Joszef megfejtette a fáraó álmát, Cofnát Pánéách néven a birodalom alkirályává nevezték ki, majd ki is házasították. Felesége Ászenát lett, az egyik egyiptomi főpap, Potifár lánya. A midrás szerint a főpap felesége meddő volt, ezért az örökbefogadás mellett döntöttek. A messze földről Egyiptomba került Ászenát került hozzájuk, aki nem volt más, mint Joszef nővérének, Dinának a lánya, aki akkor fogant meg, amikor Sechem királyának fia megerőszakolta. Születése után távoznia kellett az ősatya környezetéből, így jutott el Potifár házába. Két olyan ember kelt tehát egybe, akik múltja és háttere csupa tragédiát hordozott magában és akik akaratuk ellenére egy idegen földön, egy idegen kultúrában ragadtak. Nem lett volna meglepő, ha reményvesztett, pesszimista, megtört emberként tengetik tovább az életüket, vagy teljesen felolvadnak az egyiptomi valóságban. Ők azonban az ellenkezőjét tették mindennek. Életük minden fordulatában felismerték az isteni gondviselést, és csak arra koncentráltak, hogy minél tökéletesebb módon töltsék be küldetésüket. Két fiukat, Efrájimot és Menásét is egyenes, istenfélő emberré nevelték annak ellenére, hogy a bálványimádás és erkölcstelenség központjának számító Egyiptomban, a fáraó udvarában kellett felnőniük. Sikereikben nem gátolta őket sem zaklatott családi hátterük, sem a velük megesett számtalan igazságtalanság és tragédia, és a világnézetüktől élesen különböző értékeket képviselő környezetük sem. Szilárd hitük az Örökkévalóban s őseik hagyatékában képessé tette őket arra, hogy megvalósítsák mindazt, amire lelkük vágyakozott, és teljes életet élve töltötték be földi küldetésüket.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 14. szám – 2023. december 14.
