Hetiszakaszunk a Szentélyben bemutatott különböző áldozatok szabályait ismerteti. Az áldozati állatok és termények felajánlása a kohénok feladata volt, éppúgy, mint az oltár tüzének fenntartása és az égéstér tisztítása. Erről így ír a Tóra: „És öltse föl a pap lenruháját, lennadrágot öltsön a testére és vegye le a hamut, amivé megemészti a tűz az égőáldozatot az oltáron, és tegye azt az oltár mellé. Azután vesse le ruháit és öltsön más ruhákat; és vigye ki a hamut a táboron kívülre, tiszta helyre”. A hamu összegyűjtése és eltávolítása napi feladat volt. E műveletnek volt egy gyakorlati és egy szimbolikus oka is: Egyfelől így biztosították, hogy az oltár tüze szabadon éghessen, másfelől pedig arra figyelmeztette a kohénokat, hogy minden nap egy új kezdet is egyben. Nem lehet a tegnap eredményeire támaszkodni, a múltban elért sikerekre hivatkozva megállni vagy lassítani a spirituális fejlődés terén. Simson Refáel Hirsch rabbi a következőt tanította erről: „Ha a már elért eredményeinkről elmélkedünk, az végzetes következményekkel járhat a még megvalósítandó céljaink számára. Jaj annak, aki önelégülten azt gondolja, hogy ülhet a babérjain a már elért eredményeire hivatkozva ahelyett, hogy minden nap olyan friss erővel és lelkesedéssel kezdene a feladataihoz, mintha az lenne élete első munkanapja. Az előző napi áldozatok minden maradékát eltávolították az oltárról, hogy az új nap szolgálatát teljesen tiszta alapokról kezdhessék el”. Ez a hamu mindennapi eltávolítását előíró parancsolat lényege: Az istenszolgálat terén minden nap egy új kezdet, melynek során ismét bizonyítanunk kell, mert nem hivatkozhatunk a korábbi eredményeinkre. Ami tegnap még elég volt, az ma már kevés, ezért a spirituális fejlődésnek soha sem szabad megszakadnia.
Naftali Deutsch
