A Tóra, bár nem történelemkönyv, hanem elsősorban parancsolatok és törvények gyűjteménye, mégis a világ teremtésének leírásával kezdődik, hogy egyértelmű legyen: magának a Teremtőnek a szavai ezek, hitelességüket, érvényességüket tehát nem kérdőjelezheti meg senki.
A Tóra első mondata így szól: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet”. A kezdetben szó héberül: brésit (תישארב), melyet azonban a midrás szerint értelemezhetünk úgy is, hogy bét-résit (a bét számértéke 2), azaz két kezdet, két kiváltó ok miatt teremtette meg az Örökkévaló a világot. Hogy mi ez a két kezdet? A Tóra és Izrael népe. A Példabeszédek könyvében ezt találjuk a Tóráról: „Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén”. Jirmejá próféta pedig így ír Izrael népéről: „Szent Izrael az Örökkévalónak, termésének kezdete”. A világ tehát annak érdemében áll fenn, hogy a zsidók tanulják és gyakorolják a Tóra előírásait. A Zohár ezt így fogalmazza meg: „Az Örökkévaló beletekintett a Tórába és megteremtette a világot. Az ember beletekint a Tórába és fenntartja a világot”. Isten az öröktől fogva létező Tóra alapján hozta létre világot, a zsidók feladata pedig az, hogy a parancsolatok betartásával és a Tórában foglalt bölcsesség tanulmányozásával adjanak okot a világ fennmaradására, és így szolgálják Isten célját a világ megteremtésével. Erre utal a Misna: „Minden cselekedeted legyen az Ég kedvéért”, illetve a Példabeszédek: „Minden utadon ismerd meg Őt”. Ez a két alapelv és a mindezzel járó felelősség érzése kísérjen végig bennünket a Tóra felolvasásának most kezdődő, új ciklusában, egészen a következő év Szimchát Torájáig!
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 4. szám – 2022. október 20.
