Mózes, nem sokkal halála előtt, a következőt mondja Izrael népének a negyvenéves vándorlás végén: „Mert ha megőrzitek mind a parancsolatot, melyet én nektek parancsolok, hogy megtegyétek, hogy szeressétek az Örökkévalót, a ti Isteneteket, járjatok mind az ő útjain és ragaszkodjatok hozzá”. A Talmud bölcsei feltették a kérdést, hogy egy egyszerű földi halandó miként lehet képes az Örökkévaló útján járni. Korlátokkal rendelkező fizikai teremtményként hogyan válhat valaki hasonlatossá Istenhez? A Talmud Szotá traktátusában az alábbi tanácsokat kapjuk ezen előírás betartásához: Az Örökkévaló felöltözteti a mezítelent, ahogy áll: „Isten bőrruhát készített Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket”. Ehhez hasonlóan te is ruházd fel a mezítelent. Az Örökkévaló meglátogatja a betegeket, ahogy áll: „Isten megjelent neki [a körülmetélés után lábadozó Ávráhámnak] Mámre tölgyeinél”. Ehhez hasonlóan te is látogasd meg a betegeket. Az Örökkévaló megvigasztalja a gyászolókat, ahogy áll: „Történt, hogy Ávráhám halála után Isten megáldotta fiát, Jicchákot”. Ehhez hasonlóan te is vigasztald meg a gyászolókat. Az Örökkévaló eltemeti a halottakat, ahogy áll: „Eltemette őt [Mózest] a völgyben”. Ehhez hasonlóan te is temesd el a halottakat. Rási, a neves középkori kommentátor mindehhez hozzáteszi az általános szabályt: Ahogy Ő könyörületes, úgy te is legyél könyörületes és ahogy Ő jót tesz másokkal, úgy te is tegyél jót másokkal.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 50. szám – 2024. augusztus 22.
