Dina, Jáákov ősatyánk lánya emberrablás és erőszak áldozatává vált Sechemben. Két fivére, Simon és Lévi saját maga szolgáltatott igazságot: lekaszabolták a város lakosait, Dinát pedig visszavitték családjához. Tettüket gyakran negatív színben tüntetik fel, ezért érdemes megvizsgálni, hogy vajon tényleg hibáztak-e. A történtek után Jáákov rettegve vonta őket felelősségre: „Megzavartatok engem, rossz hírbe kevervén az ország lakójánál, a kánaáninál és a perizinél, holott én csekély számmal vagyok, s ha ők összegyülekeznek ellenem, megvernek és elpusztulok én és házam”. A két testvér azonban frappáns választ adott, melyre apjuk már nem tudott mit mondani: „Hát mint paráznával bánjanak-e nővérünkkel?”. Jáákov szavait elemezve látható, hogy nem fiai tettében látta a problémát, hanem annak lehetséges következményeitől félt. A kánaáni népek bosszúhadjárata azonban elmaradt, nem mertek ujjat húzni Izraellel, Simon törzse pedig büszkén vonult a Sechem városát ábrázoló lobogó alatt. A Rámbám (Maimonidész) is úgy vélte, hogy helyesen cselekedtek a testvérek, mert a város lakóinak kötelessége lett volna felelősségre vonni az erőszaktevőt, ám ezt elmulasztották. A prágai Máhárál pedig úgy értelmezte, hogy háborús helyzet alakult ki Izrael és Sechem között, ezért jól döntöttek, amikor lerohanták a várost. Mindezzel együtt, amikor Jáákov megáldotta fiait a halálos ágyán, a következőt mondta: „Simon és Lévi testvérek, erőszakosság eszközei az ő fegyvereik … mert haragjukban embert öltek és önkényükben ökröt bénítottak”. Az ősatya azt rótta fel fiainak, hogy a düh, a bosszúvágy hajtotta őket ahelyett, hogy tisztán az Örökkévaló nevének megszentelése lebegett volna a szemük előtt. A tettük dicséretes volt, ám a mögötte megbúvó motiváció nem volt méltó Jáákov családjához.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 11. szám – 2022. december 8.
